Noha Stephen Kinget a horror műfajának koronázatlan királyaként szokták emlegetni, az utóbbi években olyan regényeket is írt, amelyek hatására egyre több kritikus ismerte el többnek, mint ponyvaíró és horror-szerző. Korunk egyik legolvasottabb szerzője, a pop-kultúra első számú írója, 2003-ban Nemzeti Könyvdíjjal is jutalmazták, amely a világ harmadik legnevesebb írói kitüntetése a Nobel-díj és a Pulitzer-díj után. Fáradhatatlanul ír, még betegen sem hagyta abba. Művei több mint 350 millió példányban keltek el világszerte.
Az írást hétévesen kezdte, első írásai 19 éves korában jelentek meg a Comics Review című magazinban. Első novellája 20 éves korában jelent meg, 
23 évesen kezdett el dolgozni életművének központi regényfolyamán, A Setét Torony-sorozaton. 26 éves volt, amikor a Doubleday kiadó elfogadta Carrie című regényének kéziratát. Ez aztán egy csapásra híressé tette; King korábban a regény első kéziratát kidobta a szemétbe, mert elégedetlen volt vele. Tabitha, a felesége találta meg, és biztatta a férjét, hogy fejezze be a regényt. Három évvel később, 1976-ban megfilmesítették a könyvet, ez aztán Hollywoodban is ugródeszkának bizonyult néhány ember számára.
A hetvenes években Richard Bachman írói álnéven is jelentek meg könyvei, ezeknek nagy részét még a Carrie előtt írta. King nem fedte fel, hogy ki rejtőzik a Bacman-könyvek mögött, kiváncsi volt, hogy az olvasók valóban a művek minősége-, vagy csupán a szerző neve miatt vásárolják meg olyan szívesen könyveit. A Bachman-könyvek sikeresek voltak a piacon, de miután kiderült az író valós kiléte, az eladási számok gyakorlatilag megtízszereződtek. Ez 1985-ben történt, amikor egy amerikai könyvkereskedő felfigyelt arra, hogy a Sorvadj el! című regény nagyon sok ponton hasonlít Stephen King más műveihez.
King a fantasy műfajában is sikerrel termeli a könyveket. A Setét Torony c. sorozatát 1982-ben kezdte írni, a hétrészes sorozatot életművének központi témájaként emlegetik. A könyv a fantasy, a sci-fi és a western elemeit is tartalmazza, nemrég elkezdték képregény formájában is kiadni. 2009-ben az író bejelentette: további epizódot írna a sorozathoz, amely egyelőre a The Wind Through the Keyhole munkacímet viseli. Ez a tervei szerint a negyedik és ötödik könyv között játszódna és jobban megvilágítana néhány dolgot. A fantasy terén Peter Straubbal közösen is dolgozott, 1984-ben jelent meg első közös könyvük, A Talizmán. Ennek a folytatása a 2001-es A Fekete Ház, A harmadik rész mindkettejük részéről tervbe van véve és elmondásuk szerint csak idő kérdése.
A Carrie megjelenését követő években az író az alkohol és a drogok rabja lett, ezek hatása alatt született A rémkoppantók is, amelynek megírására saját bevallása szerint is csak foszlányokban emlékszik. Felesége és barátai biztatására terápiás kezelésen vett része, amelynek köszönhetően aztán megszabadult szenvedélybetegségétől. 1999-ben súlyos balesetet szenvedett:
egy férfi a furgonjával elütötte, miközben ő nyugodtan sétált otthona környékén. Egy helyi lap tévedésből még halottnak is nyilvánította. Tíz nap alatt öt műtéten esett át, de az erős fájdalmakkal járó lábadozási időszakban sem hagyott azonban fel az írással. Hónapokkal később megvásárolta azt az autót, amely őt elütötte, és a baleset első évfordulóján saját kezével zúzta szét. A sofőr bő egy évvel később, 2000 szeptemberében, éppen az író születésnapján hunyt el, 43 évesen, elég furcsa körülmények között. Az orvosi jelentés szerint halálát egy fájdalomcsillapító túladagolása okozta.
A Bram Stoker-díjat összesen kilenc könyve alkalmával vihette haza, a Brit fantasy-díjjal négy könyvét jutalmazták, egyszer pedig magát az írót, „a műfajhoz való kimagasló hozzájárulásért”. A World Fantasy-díjat négyszer, a Hugo-, az O. Henry- és a World Horror Convention-díjakat egyszer kapta kézbe. 2003-ban Nemzeti Könyvdíjat kapott, ez az amerikai irodalomhoz való kimagasló hozzájárulásáért járó medál. Ez alkalomból több kritikus is támadta, a Simon & Schuster kiadó egykori vezetője, Richard Snyder például úgy nyilatkozott, hogy az, amit King ír, nem nevezhető irodalminak. Harold Bloom kritikus pedig egyenesen az amerikai kultúra hanyatlását vélte felfedezni a zsüri döntésében.
King fontosnak tartja műveiben az apró részletek kidolgozását. Könyvei nagyrészt Maine államban játszódnak (ahol napjainkban is él családjával), művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között. Műveiben gyakran író játssza a főszerepet, így például Jack Torrance A ragyogásban vagy Paul Sheldon a Tortúrában. Könyveinek nagy részét megfilmesítették, az adaptációk néhány kivételével gyenge eredményt hoztak. A remény rabjai, a Halálsoron vagy a Tortúra azon kevés filmek egyike, amely jól sikerült. Ez utóbbit például még Oscar-díjjal is jutalmazták. King általában feltűnik a vásznon is, így a Ragyogásban zenészt, a Sorvadj el!-ben gyógyszertárost, A félelem kórházában házmestert, az Alvajárókban pedig temetőgondnokot alakít.