Összeállításunk második részében van olyan könyv/film is, ami mindkét téren hódít, de van olyan is, amely esetében a mozivászonról feledhető alkotás pereg vissza. A filmek esetében pár érdekességet igyekeztünk begyűjteni a forgatásról. Azt például tudtad, hogy A szellemíró rendezője svájci letartóztatása alatt is a filmet igazgatta, s a világpremier idején házi fogságban volt?
Ízek, imák, szerelmek
A könyv tulajdonképpen Gilbert önéletrajzi regénye, amely egy spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Gilbertnek mindene megvolt, 
amiről sokan csak álmodoznak: gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Utazásai során Olaszországban felfedezi az evés őszinte örömét (ízek), Indiában megismeri az ima erejét (imák) és végül Balin váratlanul átélheti a belső békét és az igaz szerelemmel járó kiegyensúlyozottságot (szerelmek).
A film Julia Robertsnek és a szép tájaknak köszönhetően nézhető, egyébként pedig elég laposra sikerült. Az imdb-n több, mint 9 ezer néző alig ötösre értékelte a filmet december közepéig, ez a legnagyobb mozis portálon gyenge eredménynek számít. A könyv Oprah kedvence lett, így került Julia Roberts látókörébe is. A színésznőnek felkeltette az érdeklődését Elizabeth Gilbert története, így született meg a film. A hirhedten rigolyás színésznő amúgy ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: egyes Balin leforgatott jeleneteknél azt kérte, hogy a családja is lehessen körülötte.
Véletlenül milliárdos / A közösségi háló
A könyv megírásához Ben Mezrich tucatnyi interjút készített, több száz forrásmunkát, ezernél is több írásos dokumentumot és bírósági jegyzőkönyvet olvasott át. Ebből gyúrta ezt a regényt. Mark Zuckerberg többszöri megkeresésre sem volt hajlandó interjút adni, így a történetet leginkább Eduardo szemszögéből látjuk. 
Eduardo volt az a barát, aki az első perctől ott volt Mark mellett, ő injekciózta az első pénzeket a projektbe – végül a facebook a barátságuk végét okozta. Nem ő az egyedüli, aki kisemmizettnek érzi magát a facebookkal kapcsolatban. A Sean Parker hozta össze Markot a szilícium-völgyi nagyágyúkkal, a Vinklevoss ikrek pedig lopással vádolták Markot, szerintük lenyúlta az ötletüket. Hogy így történt-e? A könyvből nagyrészt kiderül. A döntést az író mindenképp az olvasóra hagyja.
A film nagy sikernek örvend szerte a nagyvilágban – stílusosan: elég sokan lájkolják Mark Zuckerberg és a facebook történetét. A mozi a facebook-alapító nélkül jött létre, ahogyan Ben Mezrich-el, úgy a film készítőivel sem beszélt. A szereplők sem: Justin Timberlake-et leszámítva senki nem találkozott azzal a személlyel, akit a vásznon alakít. Pedig össze lehetett volna hozni egy találkát könnyedén: a Zuckerberget alakító Jesse Eisenberg unokatestvére a facebooknál dolgozik, valójában Mark Zuckerberg közelében. Eisenberg amúgy nem egy nagy facebook-rajongó; két héttel a forgatás megkezdése előtt regisztrált a közösségi hálón, de az utómunkálatokat követően töröltette magát az oldalról. Mark eredetileg azt mondta: sosem fogja megnézni a filmet, de végül pár alkalmazottjával közösen mégis beült egy vetítésre. Utólag azt mondta: kevés dolog történt úgy, ahogy a film meséli el, de a ruházatát nagyon eltalálták.
A szellemíró
A könyv eredeti címe csak Szellem (The Ghost), de a magyar kiadáshoz már a Hollywoodban is használt Szellemíró-t választotta a Cartaphilus Kiadó. A könyv elbeszélője egy szellemíró, aki azzal keresi a kenyerét, hogy futballisták, rocksztárok, hírességek bőrébe bújva emlékiratokat ír, hogy aztán a megbízók az elkészült műveket saját ne
vük alatt publikálhassák. A főhős „szellemként” most élete nagy lehetőségével szembesül: meg kell írnia a volt brit miniszterelnök memoárját. Így kerül Amerikába, a télen ijesztően kihalt Martha-Vineyard-szigetre, hogy találkozzon a prominens államférfival. Nem sok időbe kerül, hogy felismerje, szörnyű hibát követett el. Elődje, McAra, a memoár korábbi szellemírója rejtélyes módon vízbe fulladt, s halálával a volt miniszterelnök alakja is egyre titokzatosabbá válik.
A film Roman Polanski új rendezése. A rendező svájci letartóztatásakor még javában folytak a munkálatok, de a lengyel származású direktor nem engedte ki a kezéből az irányítást: a svájci fogdából is aktívan részt vett a film készítésében, minden művészi döntést ő hozott meg. Később előzetes letartóztatását házi őrizetre változtatták, a film világpremierjének időpontjában is egy házban tartózkodott a vörös szönyeg helyett. A filmet egyébként Németországban (és Sylt szigetén) forgatták, mivel Polanski nem utazhatott az USA-ba – pontosabban ő utazhatott volna, de a repülőtéren bilincs került volna a kezére. Ezért aztán a díszletet úgy készítették el, hogy a német táj Massachusettsre hasonlítson: amerikai autók az úton, telefonpóznák (Németországban ezek a föld alatt futnak), faházak, stb. A könyv és a film pár jelenete, mozzanata és motívuma kísértetiesen hasonlít a jelenkori eseményekkel. Tony Blair politikai memoárja szintén 2010-ben látott napvilágot, a Random House kiadó által publikált könyv 624 oldalas. A filmen a szellemírónak adott kézirat szintén 624 oldalas, és ez csak egyike azon utalásoknak, amelyek mosolyt fakasztanak az arcunkra és/vagy elgondolkoztatnak.
Az amerikai
A könyvet mindenhol a krimik közé sorolják, de a 430 oldalas könyvben alig történik valami olyan, amitől ez vérbeli krimi lehetne. Martin Booth nagy figyelmet szentel a leírásoknak és az apró dolgoknak is: olyan színekkel festi meg a tájat, hogy szinte ott érzed magad a virágos réten, a diófa alatt, a könyvvel a kezedben; megjelenik a szemed előtt
az olasz kisváros a maga macskaköves utcáival, hangulatos teraszaival, százéves épületeivel, a tér meg a piac a maga állandó szereplőivel; a templomok freskói és a hegyoromra épített középkori várrom szinte karnyújtásnyi közelségbe kerülnek; majdhogynem érzed az ízét a bornak meg a sajtnak, amely állandó eleme a szereplők étkezéseinek. Mindettől a könyv egy csöppnyit sem lesz unalmas – sőt, ellenkezőleg. Az amerikai történetét Signor Farfalla egyes szám első személyben meséli el. Ő az amerikai. Az olvasóhoz elég közvetlen, bizonyos dolgokat azonban még nekünk sem tár fel. Hazudni nem hazudik, ahogy ő mondja, csak kozmetikázza az igazságot, attól való félelmében, nehogy valaki (az olvasó) így a nyomára bukkanjon. Ettől kicsit mókás is, kicsit valóságos is lesz az úriember története.
A film kellett ahhoz, hogy ez a nagyszerű könyv a magyar piacra is eljusson. A film forgatására az olaszországi Castel del Monte-ben került sor. A stáb érkezésével a kis település lakossága gyakorlatilag megduplázódott, a forgatás pedig szinte mindenkinek valami új munkát is adott. Beszélik, hogy a stáb egyik tagja egy alkalommal fájós fogával a legközelebbi városba kellett utazzon, mert Castel del Monte fogorvosa nem tudta őt fogadni „egy hollywoodi produkcióban vállalt szerepe” miatt. A film teljesen rányomta a bélyegét a magyar kiadásra is. Az amerikai ugyanis csak a filmen amerikai, Booth regényében azonban lehet, hogy angol, de egyértelmű utalást erre nem találunk.
Harry Potter és a Halál Ereklyéi
A könyv az utolsó a Harry Potter-sorozatban. Ebben Harrynek egy sötét, veszélyes és lehetetlennek tűnő feladatot kell teljesítenie: megtalálni és elpusztítani Voldemort utolsó Horcruxait. Harry még soha nem volt ennyire egyedül és még soha nem érezte ilyen sötétnek a jövőt, de erősnek kell lennie, hogy teljesíteni tudja a rá bízott feladatot. 
El kell hagynia az Odú nyújtotta melegséget, biztonságot, társaitól is meg kell válnia, hogy a számára kiszabott elkerülhetetlen ösvényt járhassa. Utolsó, hetedik kötetében J.K. Rowling választ ad a kérdéseinkre, melyekre oly régóta vártunk. Varázslatos, gazdagon színezett, elképesztő iramban hömpölygő elbeszélés a történetmesélés nagyasszonyától, kinek regényeit nem elég egyszer elolvasni.
A filmet még nyújtják egy kicsit, az utolsó epizódot ugyanis két részben tálalják a nézőknek. A hetedik rész első felét 2010 novemberében mutatták be, a rendezéssel David Yates-t bízták meg, de korábban M. Night Shyamalan és Guillermo del Toro neve is felmerült – mindketten szerettek volna a rendezői székbe ülni. Eredetileg már ezt is 3D-ben szerették volna elkészíteni, de a studió pár héttel a világpremier előtt lefújta az egészet, és úgy döntött, hogy csak a következő, befejező rész lesz 3D-s. A sorozat végére J. K. Rowling is közelebb férhetett a produkcióhoz: ez az első olyan Harry Potter-film, amely elkészítésénél producerként vesz részt. Az írónő szeptemberben még azt mondta Oprah műsorában, hogy nincs kizárva a sorozat folytatása, novemberben azonban Daniel Radcliffe az MTV-nek adott interjújában úgy nyilatkozott, hogy magától Rowlingtól tudja: nem lesz több Harry Potter-történet.