Millennium I – A tetovált lány

A korrupció és a gonoszság anatónimája – olvasható a magyar kiadás borítóján. Az az igazság, hogy a korrupció anatómiájáról ennél mélyrehatóbb munkát már olvashattunk, de a gonoszság ilyen szintjére kevesen merészkedtek le, mint Larsson.

hirdetés

Mikael Blomkvist oknyomozó újságírót három hónapos szabadságvesztésre ítéli a svéd bíróság, amiért alaptalan vádakkal illette a svéd iparmágnás Hans-Erik Wennerströmöt. Mikael fellebezhetne ugyan a döntés ellen, de tudja: értelmetlen dolog lenne; a bíróság valószínűleg nem enyhítené a büntetését. Ezt a csatát elveszítette. A háborúnak azonban nincs vége. Mikael tudja, hogy Wennerström keze nem tiszta, csak éppen bizonyítéka nincs még rá. A három hónapos börtönbüntetés egyébként a kisebbik baj; a nagyobbik gond az, hogy a per és az ítélet megtépázta a Millennium folyóiratot is, amelynek Mikael felelős kiadója és alapító tagja. Rögtön az első hetekben csökkeni kezd az előfizetők száma, és elpártolnak a hirdetők is. Ekkor érkezik Henrik Vanger felkérése; a Vangern-konszern egykori feje mesés fizetést ajánl Mikaelnek, ha az cserében megírja a család történetét, és – ami még fontosabb! – megpróbál megfejteni egy négy évtizedes rejtélyt. 1966-ban nyoma veszett Henrik unokahúgának, a 16 éves Harrietnek. Egy kis szigeten látták utoljára, és eltűnt mint a kámfor. Henrik gyanítja, hogy meggyilkolták, de erre sem ő, sem a rendőrség nem talált bizonyítékot az elmúlt negyven év alatt. Valaki (talán a gyilkos?) lassan az őrületbe kergeti az öregurat: minden évben egy szárított virágot küld neki postán a születésnapjára, ahogyan azt Harriet is tette 16 éves koráig. Mikael hallani sem akar a munkáról, mesés fizetség ide vagy oda, de végül Henrik Vanger valami olyant ajánl cserében, amiért elvállalja: a konszern egykori vezére azt ígéri, hogy egy év múlva tálcán kínálja fel neki Hans-Erik Wennerström fejét.

Az író, Mikael ügyével párhuzamosan, rögtön az elején elindít egy másik szálat is, és ezzel egy ideig kicsit beköti az olvasó szemét. A másik ág főszereplője Lisbeth Salander, egy testékszerekkel, tetoválásokkal, fekete ajakrúzzsal kidíszített huszonéves lány, egy biztonsági szolgáltatásokkal és személyi átvilágításokkal foglalkozó cég, a Milton Security legjobb alkalmazottja. Lisbethet Mikael Blomkvist átvilágítására kéri meg a munkaadója, a megbízó pedig nem más, mint Henrik Vanger ügyvédje. Valahol csak össze kell kapcsolódjon a két szál, a két szereplő története – de hol? A választ csak a regény felénél kapjuk meg.

A Millennium kontra Wennerström ügy csak keret, az igazi cselekmény nem a gazdasági folyóirat körül zajlik, az iparmágnás elleni makacs győzelmi vágy némiképp kiváltója a többi eseménynek. Stieg Larsson ezzel kezdi a regényt, és ezzel is fejezi be. Mesterien szövi Mikael és Lisbeth történetét, s nagyon lassan fonja egybe a kettőt, mintha üvegen lépkedne. A férfi és a fiatal lány persze valahol a felénél összefog, hogy kiderítse, mi történt Harriet Vangerrel 40 évvel ezelőtt. Felderítetlen gyilkosságokra bukkannak, s a jelek szerint nem kizárt, hogy a nőgyülölő sorozatgyilkos ma is él.

Larsson érdekes módját választja a karakterek bemutatásának. A Wennerström elleni hadjárat Mikael karakterét domborítja ki, a szerkesztőségben elfoglalt pozíciója, a többiekkel való viszonya, a Vangern-családhoz fűződő kapcsolata, Lisbeth-hez való közeledése, munkamódszerei egyre közelebb hozzák őt az olvasóhoz, és egyre többet árulnak el jelleméről. Lisbeth személye sokkal komplikáltabb, véleményem szerint nem véletlen, hogy közel száz oldalon keresztül úgy foglalkozik Lisbeth Salanderrel, hogy annak a regény fő témájához nem sok köze van. Problémás gyerekkorára kevés utalás van, a többit kikövetkeztethetjük. Az édesanyja egy szanatóriumban fekszik, ő pedig egy ügyvéd gyámsága alatt éli az életét, korlátozott hozzáférése van a saját bankszámlájához is. Munkamódszerei, nem egészen hétköznapi életvitele és a perverz Bjurman ügyvéddel kialakult afférja az olvasó előtt teljes képet adnak a lányról.

Larsson egy másik érdeme a Vangern család története. A szerző maga ezen a téren jobb munkát végez, mint a főszereplője, Mikael Blomkvist, aki végül nem írja meg a Vangern család történetét. Larsson átfogó képet ad a svéd ipar egyik legtehetősebb családjáról, az olvasó tájékozódását a sok név között egy családfa is segíti, a helyszínt pedig egy térkép segítségével hozza közelebb.

Larsson sajnos nem érte meg regénye kiadását, 2004 novemberében, 50 éves korában egy szívroham végzett vele. A Millennium-sorozat első kötete hazájában, Svédországban 2005-ben jelent meg. A magyar fordítás az Animus Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

Más kritikák

94

A helyes fordítás szerint: A férfiak, akik gyűlölik a nőket. Stieg Larsson ezt a beszédes címet adta regényének, de az angolok ezen finomítottak, ami azért is érthetetlen, mert a középpontban inkább Mikael Blomkvist áll, és nem a tetovált lány, Lisbeth Salander.

Olvasd el Piros Csilla kritikáját!


 

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD