Film vs. könyv: Twilight Saga

Vidd hírét!
 
 

Mindezek ellenére nem épp a kedvenc könyvem. De nem fogom se leértékelni, sem pedig megvédeni. Kötetenként nagyjából 2-2 napra volt szükség az elolvasásához, mégis utána valamiféle űr támadt bennem. Nem mondom, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem. Igazából nehéz eldöntenem. Nagyon fordulatos és olvasmányos, leköti az embert, órákig nem tettem le a kezemből. Egy olyan elérhetetlen álomvilágot tár fel, melyben az irreális karakterek már-már félistenszerűen lettek bemutatva, így vonzó és kecsegtető tud lenni.

Azonban ami kész tény: túlértékelt. S talán épp e csalogató, hívogató mesekép miatt. Mondanivaló szempontjából szintén egy abnormis szituációt mutat be, egy véleményem szerint teljesen abszurd szerelmet. Bizonyos korosztály számára ez ismételten tetszetős. Olyanokat késztet olvasásra, akik eddig alig vettek könyvet kezükbe és ez jó, de nem kellene ennél és a vámpíroknál leragadni senkinek.

A fantázia és ez a mézes-mázas történet képes elragadni az embert, de csak egy ideig. Kettős érzéseket vált ki, épp a lehetetlenségéből kifolyólag. Ebben a történetben tehát mégis van valami, vita tárgyát képezi, éppen ezért most jöttem rá, nem szabad leszólni. Egyszerűen a maga környezetében kell vizsgálni, hisz egyértelműen nem hasonlítható nagy világirodalmi alkotásokhoz, művészregényekhez, de, mint ifjúsági „vámpírponyva” rendben van.

Nem így a filmadaptációja. Míg a könyv a szereplők titkolt gondolatait, érzelmeit részletezi, addig a film üres képek halmaza. Először olvasva és utána nézve még csak összefüggőnek sem mondanám a filmet, hisz nagyon fontos részek, legalábbis szerintem fontos részek, maradnak ki belőle. Bizonyos fokig érthető, mert gondolatok, azonban úgy vélem találhattak volna módot bemutatásukra. Emellett a szereplőket egyáltalán nem így képzeltem volna el. Ellentétben sok tinilánnyal engem már-már taszít a filmbeli Edward karaktere, nem látom benne azt a ragaszkodást és félelmet amiről a könyvben szó van. Ugyanígy Bella esetében is. Mindkettőjükből a hideg közöny sugárzik, legalábbis engem nem ragadtak magukkal.

Persze, lehet, hogy ez minden film-könyv párbajban így van, mert képekben egészen más technikákkal kell bemutatni egy történetet, mint szavakban. A film keretek közé szorítja fantáziánkat, míg egy könyvnél minden lehetséges, amit bele tudunk képzelni. De még így is, léteznek nagyon jó filmek. Ez a sorozat viszont nem lett az. A második 4, míg a harmadik 9 Arany Málna-jelöléssel „büszkélkedhet”. Egyszerűen nem fog meg, túl távoli, túl monoton. Természetesen kritizálni könnyű, alkotni nehéz. A véleménynyilvánításhoz viszont megvan a jogom.

Az első rész szinte teljes mértékben gondolati síkon fut és a film itt bukik is. Néhány jelenettel igyekeznek sugallni a fejükben lejátszódó dolgokra, azonban ezt csak az veheti észre aki már olvasta a műt.  A második nagy része és lényege Bella fájdalma, amit a képernyőn 5-10 percben vázlatoznak, persze ez itt megint egy nehezen előadható rész. Visszatérő elem a fájdalom és veszteség hatására keletkező űr, a „lyuk Bella hasában”, amely valósággal beszippantja. Ezt az érzést a leírások révén áttudjuk élni, a vásznon viszont kétszer-háromszor megjelent egy összegörnyedt lány.

Ezek után nem fűzök szép reményeket a negyedikben található nézőpont váltások jó kivitelezéséhez. Jacob és Bella teljesen más horizontból láttatják az eseményeket, de ez megint csak belső terek közti különbség és a filmben külsőségekben kellene majd megnyilvánuljon… De ne igyunk előre a medve bőrére. Majd kiderül.


Vidd hírét!