Paulo Coelho: Alef

Különleges élményben lehet részünk, amint Paulo Coelho-t követve felülünk a transzszibériai expresszre. Visszatekinthetünk az idő egy rég elmúlt szeletébe és tanúi lehetünk a megbocsátás erejének, ami áthidalja a múlt és a jelen közti távolságot.

hirdetés

2006-ban Paulo Coelho saját bevallása szerint lelki válságba került, spirituális fejlődésének útját állta a megszokás, a hétköznapi rutin, és a mesterétől kapott tanácsot követve elindult egy utazásra, hogy feloldja a lelkét megkötő gátakat, és újra „ura lehessen a birodalmának”. Olyan helyre utazott, „ahová a szíve vágyott”. Öt hét alatt hat országba ígérkezett el, végül pedig elszántan nekivágott, hogy a transzszibériai expresszen megtegye a 9288 km-es utat Moszkvától Vlagyivosztokig, a Csendes-óceán partjáig. Utazásán elkísérte az orosz kiadója, egy tolmács és Hilal, egy furcsa török lány, akit senki nem ismer, de ő mégis makacsul állítja, hogy Coelhóval kell tartania ezen az úton. Utazása előtt mesterével arról beszélgetnek, hogy bár Coelho fölött eljárt az idő, ő mégsem érzi azt, hogy közelebb jutott volna Istenhez és önmagához. J. mester válasza tanulságos és bölcs: nem az idő tanít meg minket ezekre a dolgokra, nekünk kell tennünk azért, hogy elnyerjünk valamilyen tudást, hogy hihessünk, és meg tudjuk tartani ezt a hitet. Végül azt tanácsolja az írónak, hogy talán nem a mostani, hanem egy elmúlt életében keresse azt a konfliktust, amit helyre kell hoznia ahhoz, hogy tovább fejlődhessen spirituális síkon. Nem azon kell töprengenünk, hogy mit követtünk el a múltban, és mit fogunk tenni a jövőben, hanem, bármilyen nehéz is, a jelen pillanatra kell koncentrálnunk, mert az, amit ebben a pillanatban teszünk, teheti jóvá, ami rosszat elkövettünk a múltban, és az változtathatja meg a jövőt. A mester szavai szerint azért kell utaznia, hogy megtalálhassa azokat az embereket, akik ellen egy másik életben elkövetett valamit, és elérje, hogy ők megbocsássanak neki. Ez a megbocsátó energia lesz az, ami feloldja benne a blokkokat és újra megtalálhatja önmagát.

Az utazás időszerűségét bizonyítja az is, hogy nem akármilyen emberek kerülnek melléje a vonaton. A tolmács, Yao, aki mellesleg egy taoista mester, nem csupán tolmácsi szerepét tölti be. Sokszor kölcsönösen kisegítik egymást, és kapcsolatuk barátsággá érik. Másik útitársa, a török Hilal, aki egyszer csak megjelenik, és attól a perctől fogva nem hajlandó mozdulni az író mellől, erőteljes spirituális élmények forrása lesz Coelho számára. Az ő szemébe tekintve talál rá az író a „nagy Alefre”, arra a pontra, amelyben a megfelelő emberrel találkozva, miközben tér és idő egyesül, egymás szemében megláthatják ugyanabban a végtelen pillanatban, a múltat, a jelent és az egész örökkévalóságot. Olyan hely ez, amit nem lehet elmagyarázni, elmesélni, és bár rengeteg ilyen hely lehet a földön, nagyon keveseknek adódik meg maquinas de slots ez az élmény. Legtöbbször azért, mert úgy megyünk el mellette, hogy bár érzékelünk valamit, nem állunk meg, hogy megtudjuk mi az. Az utazás, amit megtesz az író egyszerre történik fizikai és spirituális síkon. Eközben régi és új élményeket fedez fel, emberekkel találkozik, akik maguk is segítségre szorulnak, sámánokkal, akik gyönyörű utazásra viszik a lelkét és újra felfedezi azokat a régi csodákat, amik miatt érdemes élni.

Paulo Coelho megosztott ebben a könyvben egy olyan élettapasztalatot, ami minden ember számára hasznos lehet. Filozófikus gondolatai, akkor is ha elvonatkoztatunk az okkult tanoktól, úgy érzem mindenkinek hasznára válhatnak. Talán nem mindenki hisz a reinkarnációban, nem mindenki vágyik arra, hogy elmúlt életek konfliktusait fedezze fel, de ha csak azon gondolkodunk el, hogy mennyire fontos az, hogy a mában éljünk, és ebben a pillanatban tegyünk meg mindent azért, hogy boldog és értelmes életet éljünk, hogy a körülöttünk élőket is ehhez hozzásegítsük, hogy ne uralkodjon el a lelkünk felett a sokszor fölösleges és romboló bűntudat, hogy meg tudjunk bocsátani önmagunknak és másoknak, hogy el tudjuk engedni halott szeretteinket, fel tudjuk dolgozni a távozásuk okozta veszteséget, már nagyon sokat nyertünk Paulo Coelho könyvéből. „J.-nek igaza volt: hagytam, hogy mérgezzen a hétköznapi rutin…. Most kezd minden megváltozni – észrevétlenül, de biztosan. Az étkezések olyan pillanatok, amikor meg tudom becsülni a barátok jelenlétét és tanításait, a séták ismét a jelen pillanatról szóló elmélkedések… az apró, hétköznapi cselekedeteink azok, amelyek közelebb visznek Istenhez – de csak ha kellőképpen értékelem őket.” Ő az a férfi, aki attól sem fél, hogy felfedezze a saját női oldalát, tudva, hogy férfiak és nők nem egymás vetélytársai, hanem egymás kiegészítői ezen a nagy utazáson, amit életnek nevezünk. Talán ez az oka annak, hogy rengeteg női rajongója van szerte a világon.

Coelho legújabb műve, az Alef Brazíliában és Törökországban 2010-ben jelent meg, más nyelvekre, így magyarra is 2011 folyamán fordítják le. A magyar kiadás áprilisban jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A legújabb trend szerint, a Facebook-on az Alef saját rajongói oldallal rendelkezik. Akit megfogott ez az írás, itt vitapartnerekre is találhat, vagy olyan gondolatokra, amik esetleg elkerülték a figyelmét.

Más kritikák

 

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD