A szépség vonala

Írta : Alan Hollinghurst
Eredeti cím : The Line of Beauty
Eredeti kiadás : 2005
Magyar cím : A szépség vonala
Fordította : Berta Ádám
Kiadó : Scolar Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 487
40
Vidd hírét!
 
 

Scolar Kiadó Alan Hollinghurst legújabb regényét, A szépség vonalát ízléses, szép kiadásban Berta Ádám fordításában jelentette meg. De: a szépség vonala vajon azonos a harmónia és szimmetria vonalával?

A könyv az angol felső tízezer egy jellegzetes csoportjának, a Thatcher-korszak politikai elitjének világát különleges szemszögből mutatja be. Lassan közhellyé váló kifejezés az írói „szemüvegen”  keresztül való láttatás, de nekem inkább a „prizma” szó tűnik találóbbnak: különböző élességű képek, jobban és kevésbé körvonalazott alakok, többértelmű gondolatok jelennek meg.

A szereplők a társadalmi szatírák tipizált kulcsfigurái. Ott van a családfő, Gerald Fedden, a konzervatív párt tagja, látszatra mintaférj és a népért dolgozó politikus, ám valójában pénz- és hatalomcentrikus, hiú és csalárd férfi. Megjelenik az ún. kirakat-feleség típusa, aki megfelelően csinos és okos, viszi a házat és fenntartja a látszatot, de nem boldog… bár kényelmesebb gazdagnak lennie, mint őszintének. Van két gyerek, akik a gazdag aranyifjak életét élik:Catherine, a lázadó, aki teljesen gyerekes módon viselkedik és depressziós rohamokba menekülve folyamatosan zsarolja szüleit és Toby, az Oxfordban diplomázott fiatalember, aki különösebb hivatástudat nélkül végzi munkáját, jellegtelen, lágy, kialakulatlan jellem.

A Fedden-család nyitott, toleráns arcot mutat a külvilág felé, ezért fogadják be Nicket, fiuk homoszexuális iskolatársát lakónak, amolyan szegény rokonnak. Nick több szempontból is ellentéte házigazdáinak: a középrétegből származva a luxus számára nem magától értetődő, ezért nem is olyan álszent a viszonyulása; a műtárgyakat nem gyűjti, hanem érti, érzi és csodálja; nyíltan felvállalja saját neméhez való vonzódását.

mellékszereplők árnyalják és kontúrozzák az olvasóban kialakult képet: ilyen a meggazdagodott bevándorló szexuális kicsapongásban tobzódó fia, aki titokban Nick szeretője, de a világ előtt boldog vőlegény vagy ilyenek Catherine sűrűn váltakozó szerelmei, akik – így vagy úgy – mind hasznot akarnak húzni a lánnyal való kapcsolatukból. Mindegyik szereplő életének része kisebb-nagyobb mértékben a szex és a kokain, mint látszat-életük és elnyomott vágyaik árnyoldala. És így kerül képbe a rettegett kór, az AIDS (bár kissé felszínesen, igazi tragikumában elszürkülve).

Nick gondolkodásmódja, veleszületett szépérzéke szöges ellentétben áll ezzel a „camp” világgal, bár helyzeténél fogva inkább beilleszkedni próbál, semmint kritikát megfogalmazni. Nem sikerül neki, nem sikerülhet neki, noha a pénz világa őt is elcsábítja. A könyv Nick önértelmezési útját mutatja be, ahogyan környezete tükrében, sőt annak ellenében próbálja meghatározni önmagát, nemiségét, helyét a világban. Az élet szépségét keresi, a harmóniát, a kiteljesülést. Ennek válik jelképévé a pontyhátív vagy kígyóvonal, mint a címben is megjelenő szépség vonala.

Alan Hollinghurst regénye az angol sznobok talmi világáról rántja le a leplet. A mű üzenete átjön, de van a regénynek néhány hátránya. Egyik a stílusa: mind a mondatok, mind a szószerkezetek szintjén tapasztaltam az érthetetlenség, értelmezhetetlenség érzését. Kusza megfogalmazások, bonyolult körmondatok nehezítik a megértést és csökkentik az élvezetet. Vulgáris, sőt trágár nyelvi regiszter váltakozik egy ünnepélyes, fennkölt nyelvezettel, s ez nem előnyére válik a műnek, inkább széttördeli a stílusát. Az angliai megjelenést követő kritikákat olvasva felmerül a kérdés: fordítói hiba lenne ez?  Másik a történetszövés: az első kétharmad vontatott, szinte unalmas, a történet a vége felé kezd feszültebbé, érdekesebbé válni. Harmadik ellenérzésem a szereplőkkel kapcsolatos: nem érzékelhető jellemfejlődés, még a főszereplő esetében sem. Nincs ún. pozitív szereplő, nincs akivel azonosulni. Ez pedig azt eredményezi, hogy az olvasó mindvégig kívülálló marad.

Vegyes érzelmekkel ajánlom tehát Hollinghurst regényét olvasásra: érdekes kalandozás a hatalom, a pénz, a politika cinikus látszatvilágában, a homoszexualitás és a kábítószer rejtett bugyraiban.

 


Vidd hírét!