„Mesekönyv? Te nem tudsz egy normális könyvet kérni?” Hangzott a kritika, mikor valaki meglátta a művet az asztalomon. Nos, én nem tudok egy „normális” könyvet kérni, mert én sem vagyok „normális”. Vagy mégis? Hát, erre a kérdésre válaszoljanak a nagyok, csak annyit tudok mondani, hogy majdnem-felnőtt létemre imádom a mesekönyveket és a meséket.
Lackfi Átváltozós meséi teljesen a gyerekszemek meglátásaira, a lurkók színes fantáziájára alapoz. A legtöbb mesében a hőskislány vagy hőskisfiú teremti meg a mesebeli világot azáltal, hogy csupán elképzeli, s ha elképzeli, akkor rögtön valósággá is válik. Így lesz az autóból mesebeli palota, a takaróból szikla, a legó-autóból kis zsiráf, és így tovább. De Bándi Bandi képes a szárazon úszni, és Plaká Tóni pedig tavaszt varázsol egyetlen plakáttal. Molnár Jacqueline illusztrációi is gyönyörűek, lényegükben ragadják meg a meséket.
A mesék nyelvezetében visszaköszön Lackfi költői vénája, telis tele van szójátékokkal, leleményes szófordulatokkal, rímekkel. Sokszor a játékos szóösszetételekből kerekedik ki a mese. De többről van itt szó, mint puszta szórakoztató, vidám irományokról. Ezek a mesék maguk a világ kicsiben, a kicsi emberkék színes világa és bizony itt sem minden fenékig tejfel, mutatja ezt a fogyatékossággal élő Bándi Bandi és a félárva Máté vagy az olvadozó hófolt. Azonban ezek a parányi hősök képesek optimizmussal és derűvel a jövőre nézni, s így mesebeli életük is jobb fordulatot vesz. Életerőt és vidámságot tükröznek a történetek és olyan dolgokra mutatnak rá, amire egy felnőtt nem lenne képes, vagy nem akarna. (Persze egy felnőtt írta össze mindezt, de azt hiszem ez a felnőtt egy örök gyerek. S valahol ez nagyon fontos tud lenni, hogy megtudjuk őrizni magunkban az örök gyereket, hogy rá tudjunk csodálkozni a dolgokra. S ahogy a slusszkulcsból lehet hopmester, úgy a zárójelből is lehet tételmondat.)
A könyvnek rendkívül gazdag a motívumvilága is. A hagyományos népmesei motívumokon kívül, amelyek természetesen modern nyelvre vannak fordítva rendesen, az útkeresés, a labirintus, a beavatás, de még a teremtés motívuma is feltűnik, no meg persze, az átváltozás. Emellett megjelennek a régről ismert mesefigurák nevei is itt-ott, bár olykor kicsit másképp, nem kis jelentésgazdagodással.
Ebben a mesekönyvben elmerülni és beszívni a varázslatot mindig kellemes, még a nagykislányoknak és a nagyon-nagykislányoknak és kisfiúknak is, akár felolvassák egy pöttömnek, vagy csak saját pöttöm belsővilágukat kényeztetik kicsit. Változzunk hát át mi is, merjünk tarisznyát ölteni és rákacsintani az előttünk álló útra.