Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

Laikusként a kötet címe alapján egy romantikus regényre számítottam. Már a könyvajánló elolvasása után meglepve konstatáltam, hogy csalódnom kell. Természetesen pozitívan, hisz gyökereink felvállalásának fontosságáról beszélni kell!

hirdetés

Gyakran elgondolkodom a szavak eredetén, s igazából be kell látnom, hogy a magyar nyelvnél nem létezik szebb és kifejezőbb. Nézzük csak az egészség szavunkat: akkor egész egy ember, ha egészséges, és ez esetben nemcsak a fizikai, hanem a lelki egészségre is gondolunk. Rengeteg tanulmány kimutatta már, hogy egy boldog embernek alapból jobbak az esélyei, hogy tovább éljen, mint egy gyakran depressziós, folyton elégedetlen embernek.

Grecsó Krisztián könyvében rendkívül tetszik, hogy nem fél beszélni a múltról, Juszti mama árvaságáról, a telepiek szegény életéről, nem fél szembesülni Dunavölgyi Benedek életével, aki az ellenkező nemhez vonzódott, és emiatt nem lehetett Panonhalmon bencés szerzetes, de ugyanakkor szegény paraszt mivolta miatt Budapesten is csak novíciusként élhet a ferenceseknél.

A Mellettem elférsz egy olyan kötet, amelyet nem lehet letenni, érdekes, ugyanakkor lebilincselő, igazi nyomozóként derít fényt, és mesél el különböző, a közeli családtagokkal történt eseményeket. Aprólékos, szemérmetlen, de gyakran rávilágít azokra a dolgokra, melyek régen meghatározóak voltak akár a mi életünkben is. Ezzel kapcsolatban mesél Grecsó Krisztián arról, hogy gyerekkorában nagymamája arra tanította: a sárga dinnye kenyérrel a legfinomabb. A felnőtt Grecsó azonban már tudja, hogy nem azért adta így a drága jó Juszti mama, hanem, mert annyira szegény volt, hogy csak erre tellett.

Igazából mikor falura megyek nagyszüleimhez, még ha csak a sarki boltig sétálok is le, többször megszólítanak, hogy „Szia! Tudtad, hogy mi rokonok vagyunk?! Tudod nagytatád és az én édesapám…stb”. Én pedig persze, hogy nem tudtam. Nekem sose mondták, hogy fontos lenne ismernem a rokonságot, nekem sosem mondták, hogy a gyökereid ismerned kell, hisz hiába építed a tetőt, amíg az alap rozoga.

Grecsó Krisztián kötete egy igazi könyv, ami a mai „rongyrázós”, „nekem drágább kocsim és Adidas felsőm van” világban igazi értéket képvisel. Egy könyv, ami az író múltjáról szól, cenzúrázatlanul, mert ő tényleg hisz abban, hogy a múlt határozza meg a jelent, és ennek a kettőnek eredménye a jövő.

 

Más kritikák

80

Egy olyan világot mutat be a könyv, ami nekem teljesen ismeretlen volt: a pusztai telep, a megállapodásos házasságok, az alkoholizmus szörnyű hatását. Tetszett az élőbeszéd - monológszerű, és a mesélős stílusa, a történet túl nyers nekem, de ez csak az én finnyásságom :) Érdekes az is, hogy a történet váza valós, mint ahogy a belső borítón található családfa is!

Olvasd el dori kritikáját!


 

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD