Walter Lord: A Titanic pusztulása

Walter Lord több mint 60 túlélő visszaemlékezése alapján írta meg az emberiség történelmének eddigi legnagyobb tengeri katasztrófáját, a Titanic pusztulását. Az óceánjáró éppen 100 ütközött egy jégheggyel, és két és fél óra alatt elsüllyedt.

2012 április 15-én lesz 100 éve annak, hogy elsüllyedt a Titanic utasszállító óceánjáró, a tragédia azonban ma is felkorbácsolja az érzelmeket és a folyamatosan megújuló érdeklődés nem hagyja feledésbe merülni a szomorú eseményt. Ennek valószínűleg több oka is van, egyik legfontosabb az, hogy 1504 utas vesztette életét azon az áprilisi éjszakán. Egy másik pedig az, hogy ezt a hajót elsüllyeszthetetlennek tartották az építői és az utasai is.

A katasztrófával kapcsolatban rengeteg legenda kering, könyveket írtak és filmet készítettek róla. (James Cameron 1997-ben készült filmje 11 Oscar-díjat nyert.) Az utasok között akadtak hősies úriemberek és önfeláldozó mártírok. Ám annak a szörnyű éjszakának az igazi történetét nagyon nehéz felkutatni. A 100 éves évforduló és a rengeteg emberéletet követelő tragédia előtt a Partvonal Kiadó Walter Lord A Titanic pusztulása című könyvével tiszteleg. (A könyv korábban már megjelent magyarul a Kossuth Kiadó gondozásában.) Walter Lord beszámolója 1955-ben jelent meg először és ma már klasszikusnak számít a témában. Megjelenésekor azonnal a bestsellerlisták élére került és azóta is a katasztrófa leghitelesebb bemutatójaként tartják számon, hiszen megjelenését alapos kutatómunka előzte meg. Az író több mint hatvan túlélő visszaemlékezése alapján írta meg ezt a krónikát, és bár több olyan esemény van, amire különbözőképpen emlékeznek az utasok, mégis egy hamisítatlan ízelítőt kapunk annak a tragikus éjszakának a hangulatából és az 1900-as évek elejének társadalmi életéből is. Megtudhatjuk, mekkora (fizikai és társadalmi) szakadék választotta el egymástól az első osztály és a fedélköz utasait, és felháborító adatokat közöl arról, hogy mekkora esélye volt a menekülésre egy első és egy alsóbb osztályú utasnak. A Titanic pusztulásáról készült filmekben nagy hangsúlyt kapott a hajó utasainak társadalmi megoszlása és az ezek közötti diszkrimináció, és ha a száraz adatokat nézzük, valóban azt látjuk, hogy az első osztályon utazók közül több férfi menekült meg mint ahány nő a fedélköz utasai közül. Ezt a diszkriminációt is vizsgálták a katasztrófa után és bár a White Star Line társaság tagadta, mégis nyilvánvaló volt mindenki előtt. Azonban nem csak nyílvánvaló volt, mint kiderül a visszaemlékezésekből, hanem természetesnek is vették ezt abban az időben, úgy a gazdagok, mint maguk a szegények is. Érdekes adatokat tudhatunk meg a jegyek árára vonatkozóan is: egy első osztályú luxuslakosztály ára a Titanic gőzösön 4350 dollár volt, ezzel szemben viszont egy helyettes rádiókezelő ugyanazon a hajón 20 dollárt keresett havonta.

Mindenki által ismert tény, hogy a Titanicon nem volt elég mentőcsónak minden utas számára, ám azt már kevesebben tudják, hogy az akkori jogszabályok csak arra kötelezték a White Star Line hajózási társaságot, hogy 962 ember számára biztosítson mentőcsonakot, miközben a fedélzetre 2207 főnyi utas és legénység szállt fel; a társaság az akkori szabályokkal ellentétben 1178 személy számára biztosított férőhelyet a mentőcsónakokban, tehát még túl is teljesítették a kötelességüket.

A Titanicot elsüllyeszthetetlennek tartották, és ennek talán volt is valami alapja, mivel a kettős fenekű hajó alsó részében tizenhat zárható vízkamra volt. Ha eközül a tizenhat közül bármely kettőt elöntötte volna a víz, a Titanic nem süllyedhetett volna el. A jégheggyel való ütközés azonban olyan súlyos volt, hogy öt vízkamra telt meg tengervízzel, és ezt már nem bírta ki a hatalmas hajó. Az utasok egészen az utolsó pillanatig nem hitték el, hogy a hajó valóban el fog süllyedni. A könyvből az is kiderül, hogy ha azon a végzetes éjszakán bekövetkezett eseményekből csak egy is másképp alakult volna, a Titanic valószínűleg nem süllyedt volna el. A könyv utolsó lapjain érdekes adatokat is találunk az utasokra, valamint a hajó méreteire vonatkozóan.

Walter Lord könyve végig izgalmas és érdekfeszítő. Az eseményeket a túlélők szemszögéből hallhatjuk vissza; Walter Lord érdekes adatokkal fűszerezi a luxushajó tragédiáját, így a könyv több mint puszta, száraz adatok felsorolása, egyetlen pontján sem válik unalmassá és a túlélők beszámolójának köszönhetően végig hiteles marad a történet. Felkelti az érdeklődésünket és bár nyílvánvaló, hogy már semmit sem lehet visszacsinálni, mégis azon kezdünk gondolkodni olvasás közben, hogy mi lett volna ha. Mi lett volna, ha a Titanic személyzete jobban odafigyel a jégjelentésekre, ha másképp ütközik a jégheggyel, ha a közelben álló Californian hajó észreveszi a hajó süllyedését… Megannyi ha. Ám a végzettel dacoló kijelentések – „ezt a hajót az Úristen sem tudná elpusztítani” – rossz ómennek bizonyultak. Az emberi figyelmetlenség és elbizakodottság a balsorssal találkozott azon az éjszakán 1912 április 15-én, és bár az eseményeken nem változtathatunk, tanulságként szolgálhat számunkra a Titanic tragédiája.

Te is írtál már erről? Klikk!

  • Just a girl

    19 éves vagyok, és azóta rajongok a Titanic iránt, amióta láttam a James Cameron filmjét. Ez lehetett úgy 8-9 éves koromban. Akkoriban nem tetszett, hogy Jack a végén meghal. Elvégre, milyen love stroy ez? Aztán rájöttem, ez csak film…

    Világéletemben arról álmodoztam, hogy egyszer a saját szememmel fogom látni a roncsokat, és nem a tévén keresztül. Aztán ahogy felnőttem, rájöttem: 1:1 000 000-hoz, hogy ez az álmom teljesül. Innentől kezdve pedig megszállottan olvastam, informálódtam a hajóról, és a katasztrófáról. Amikor először a kezembe került ez a könyv, rögtön tudtam: MUSZÁJ elolvasnom. Elolvastam, és nem bántam meg. Bár a végére eléggé megkönnyeztem, és legalább egy hétig azon rágódtam, mi lett volna, ha…, s a tehetetlenség érzése kínzott. Mégis, ez volt az egyik legcsodálatosabb könyv amit valaha olvastam. Mindenkinek ajánlom, kivétel nélkül. Bennem egy életre nyomot hagyott – de csak is jó értelemben.

  • Zoltán Doren Gerda

    Mióta megnéztem a filmet, arra gondoltam, milyen jó lenne elolvasni, de annyi fajta könyv van, annyi variációval és én azt kerestem amit a film főszereplője Rose szemszögéből írtak és foggalmam sincs, hogy egyáltalán van-e ilyen, vagy ha igen, akkor melyik lehet. Az a helyzet, hogy még most sem tudom. Tudna nekem választ adni valaki arra, hogy ez az a könyv amit Walter Lord írt? Ezt a könyvet filmesítették meg 1997-ben?

  • olvasoterem

    Kedves Gerda,
    Nem, nem Walter Lord könyvét filmesítették meg Cameronék. Remélem, hogy nem teszem ezzel tönkre a lelkivilágodat, de Rose valójában nem létezett, ő egy kitalált szereplője a történetnek. Ezzel együtt persze még létezhetne olyan regény, amely Rose szemszögéből meséli el a Titanic pusztulását, de tudomásom szerint nincs ilyen. Fanfiction berkekben kell szétnézni, lehet, hogy van olyan fanatikus rajongó, aki már megírta :)

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD