Fred Vargas: Talpra, halottak!

Írta : Fred Vargas
Eredeti cím : Debout les morts
Eredeti kiadás : 1995
Magyar cím : Talpra, halottak!
Fordította : Orbán Gábor
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2012
Terjedelme (oldalszám) : 306
80
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Sophia Siméonidis, a görög származású operaénekesnő egy reggel arra ébred, hogy valaki egy fiatal bükkfát ültetett párizsi villájának kertjébe. A nőt felkavarja az esemény, és nem tudja eldönteni, hogy vajon mit jelent a fa. Fenyegetés? Egy beteges rajongó ajándéka? Figyelmeztetés? Sophia még arra is ráveszi a szomszédos emeletes házba beköltözött fiatal történészeket, hogy ássák ki a fát a helyéről, és nézzék meg, nincs-e egy hulla a fa alatt. És ez a kulcsa a későbbi rejtélynek; ahogy a könyv borítója is hirdeti: amit egyszer kiástak, örökre rejtve marad. Majdnem örökre.


A szomszédba nemrég beköltözött fiatal történészeknek nagy szerepe lesz abban, hogy mégsem maradjon örökre rejtve az, amit valaki oly nagy igyekezettel próbál elásni a kiváncsi szemek elől. A házat maga Marc fedezi fel, éppen azon a napon, amikor a kis bükköt valaki elülteti Sophia kertjében. Marcnak, az állástalan középkorkutatónak nincs annyi pénze, hogy egy ilyen negyedben egy ekkora villát megengedjen magának, de ismer egy őstörténészt, Mathiast, aki hozzá hasonlóan munkanélküli, és neki is jól jöhet a társbérlő. A lakbér kifizetéséhez azonban szükségük lesz egy harmadik társbérlőre is, ez pedig Lucien, aki az első világháborút kutatja. Mint egy csatolt árut, úgy hozza magával Marc a keresztapját, akiről csak a beköltözés után derül ki, hogy egykor rendőr volt. Ők négyen: Marc, Mathias, Lucien és a belga származású Vandoosler oldják meg a rejtélyt.

Sophia ugyanis kevéssel azt követően, hogy megkéri őket, ássák ki a bükkfát, és nézzék meg, mi van alatta, eltűnik. A férjét szemmel láthatóan nem zavarja annyira az egykori operaénekesnő eltűnése, mint az új szomszédokat. Marc, Mathias és Lucien – vagy ahogy az exrendőr-keresztapa hívja őket: Szent Márk, Szent Máté és Szent Lukács – Vandoosler vezénylése alatt nyomozni kezdenek, és egy idő után szinte ők irányítják a rendőrségi vizsgálatot. Fontos információk birtokába jutnak, és azt csak óvatosan adagolva adják tovább a nyomozást vezető Leguennecnek. Van egy rejtélyes képeslap, amit Sophia feltehetően egyik régi görög szeretőjétől kapott, és annak hatására utazott el otthonról; van egy unokahúg, aki Sophiához érkezett nem sokkal annak eltűnése után (állítólag Sophia meghívására), és aki szép kis összeget örökölhet, ha az operaénekesnő meghal; van egy aggódó barátnő, aki a szomszédban lakik, egy éttermet működtet, és akinek az öccse felbukkan egy régi fényképen; és az idő múlásával előkerül még néhány hulla, közöttük egy szénné égett női holttest, akit csak egy gyűrű alapján tudnak Sophiaként azonosítani. De miért ültettek bükkfát Sophia kertjébe? És ki ültette?

A regény legfőbb erőssége a szereplőgárda: a saját kutatási területeik miatt egymást folyton bosszantó fiatal történészek (a hol ebbe, hol abba szerelmes Marc, a mindig elkalandozó Lucien és a különc, meztelenkedő Mathias), valamint az okoskodó, mindenkit kioktató, kissé fölényesen viselkedő Vandoosler valójában nagyon szerethető figurák, az olvasónak könnyen támadhat az az érzése, hogy legszívesebben a keblére ölelné ezt a színes társaságot. A látszat csal, ők csak a felszínen perlekednek ennyit, igazából nagyon gyorsan összekovácsolódik a csapat, és olyanok lesznek, mint egy igazi család. A párbeszédek pörögnek, ezek szintén jót tesznek a regénynek, és érezni valami pikánsan franciát a dialógusokban – olvasva is visszaköszön egy kevés abból a pergő, ízes nyelvritmusból, ami a francia filmekben olyan kellemes a fülnek.

Maga a rejtély egyszerre összetett és egyszerű. Összetett, mert nem egészen hétköznapi emberi kapcsolatok belsejét kell a felszínre hozni (ha úgy tetszik, kiásni), a múltban kell kutatni és emberekkel kell beszélni, a modanivalójukra odafigyelni ahhoz, hogy a titokra fény derüljön. Ugyanakkor egyszerű, mert a regényben nincsenek korrupt politikusok, rendőrök vagy hivatalnokok, nincsenek terroristák, alvilági figurák, fegyvercsempészek, kémek, szuperzsaruk és kommandósok, így a szereplőket is valami egészen más motiválja, mint ami a fentieket általában szokta. Leginkább egy Agatha Christie-történetre hasonlít Fred Vargas könyve, azzal a különbséggel, hogy ez egy modern sztori, amelyben a szereplőket évezredek óta velünk élő emberi érzések mozgatják.

A szerző, Fred Vargas (fotó: Pierre Verdy / AFP)

A Fred Vargas egyébként álnév, és mögötte egy 55 éves francia nő rejtőzik, aki civilben a Frédérique Audoin-Rouzeau nevet viseli, s a regényírás mellett történészként és régészként tevékenykedik. Ez utóbbi minőségében jelentős eredményeket ért el a fekete halál és a bubópestis kutatásában. Regényíróként több mint tíz könyvet írt, a krimijeivel hárszomszor nyerte el a Krimiírók Szövetségének Nemzetközi Dagger-díját, amire korábban nem volt példa. A Talpra, halottak! is egyike a Nemzetközi Dagger-díjas regényeknek.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •