A híres norvég írónő, Linn Ulmann újabb nagyszerű regényét jelentette meg magyar nyelven a Scolar Kiadó. A Szemem fénye nem más, mint egy titkokkal, fájdalommal, gyásszal átszőtt családtörténet, amely bebizonyítja az olvasónak, hogy minden megpróbáltatások dacára az élet megy tovább.
A történet egy bájos szépségű, de kissé furcsa fiatal lány körül forog. A tizenkilenc éves Mille ugyan csak pár hétig volt jelen a Dreyer család életében, mégis örökre meghatározta annak további életét. Ennek oka lehetett az is, hogy Siri, az anya egy kissé furcsának találta, és nem volt megelégedve vele, mint bébiszitterrel, vagy hogy Jon, a hűtlen férj titkon vonzódott a nála jóval fiatalabb lányhoz, esetleg hogy Alma, a problémás lányuk először irigykedve, majd pedig haraggal közeledett feléje, de minden kétséget kizárva leginkább az, hogy náluk töltötte Mailundon azt a bizonyos nyarat, amikor nyomtalanul eltűnt, és mindenki csak róla beszélt, és csak őt kereste.
Millét Siri vette fel arra a bizonyos nyárra, hogy segítsen nekik a lányok felügyeletében valamint a ház körüli apróbb teendőkben. Ő maga már két éttermet is vezetett, író férje pedig, alkotói válságában, csak a hiteleket halmozta, ráadásul a családi életből is egyre gyakrabban vonta ki magát, így szüksége volt valakire, aki kisegíti őt a nyáron két lányuk, Alma és Liv nevelésében. A nyarat a család most is Mailundon, Siri anyjának, Jennynek a villájában töltötte. Míg Jon írni próbálta a könyvét, addig Siri az éttermeket vezette, ráadásul nagy partit készült rendezni anyja 75. születésnapjára. Egy partit, amit Jenny egyáltalán nem akart, amely ellen kézzel-lábbal tiltakozott. Egy partit, amelyről a család többi tagja próbálta lebeszélni, de ő hajthatatlan maradt. Egy partit, amely végül nem úgy sült el, ahogy remélte. Egy partit, ami után soha többé nem látták Millét élve.
Mille alakja a legmeghatározóbb a regényben. Bár minden egyes szereplőt nagyszerű érzékenységgel fest meg a szerző, Mille az igazi központi figurája a regénynek, és láthatjuk őt a többi szereplő szemén keresztül is. Mindenki egy kicsit másmilyennek látja a lányt: a különlegesen kedvestől a házas férfival flörtölőn át a hanyag bébiszitterig, ám senki nem marad közömbös iránta, különösen eltűnése után. Eltűnésével azonban Mille nem lépik ki a család életéből. A fájdalom, bűntudat, titkok és gyász keveréke uralja a hangulatot, két év után sem tudja senki elfelejteni őt és azt a nyarat, senki nem képes túltenni magát az eltűnésén. Mille holttestének megtalálása azonban lehetőséget nyújt lezárni végre ezt a fejezetet, megbeszélni és lerendezni a két családnak az addig ki nem mondott dolgokat, végül pedig továbblépni.
A Szemem fénye egy nagyon jól felépített regény, amelyben különös, időben vissza-visszacsatoló stílusában kibontakozik a szereplők jelleme és egyedi története, úgy is mondhatnánk életútja, amely idáig vezette őket. Ullmann nyers őszinteséggel ismerteti velünk azokat az élettörténeteket, amelyeknek köszönhetően a szereplők olyanná váltak amilyenek, és mutatja be azokat a nehézségeket, fájdalmakat és titkokat, amelyekkel egy átlagos családnak meg kell küzdenie, mert történjék bármi is, az élet megy tovább.