A Man Booker-díjjal 45 éve jutalmazzák az Egyesült Királyság, Írország és a Nemzetközösség szerzőit, eddig olyan neves tollforgatók kapták meg a díjat, mint J. M. Coetzee, Salman Rushdie vagy Hilary Mantel. A hétvégén bejelentették, hogy 2014-től a rangos szépirodalmi díjra amerikai írók is pályázhatnak, és ez a britek körében kisebb felháborodást váltott ki. Többen azt állítják, hogy az irodalmi díj ezzel elveszíti identitását, és hogy gátat vet a hazai tehetségeknek, nem engedi őket érvényesülni. Melvyn Bragg angol író a Sunday Timesnak azt mondta, a döntés miatt csalódottnak érzi magát, de túlságosan nem lepte meg ez a lépés. Szerinte a Booker-díj ezzel elveszíti jellegzetességét; mindez olyan, mondta, mintha egy brit céget felvásárolna egy multinacionális nagyvállalat.
Jim Crace, akinek Harvest című regényét idén jelölték a díjra (s aki egyedüli brit az idei jelöltek között), azt mondta, hogy alapvetően minden díj elérhető kellene legyen mindenki számára, de egy-egy díjnak ugyanakkor meg kell legyen a maga sajátossága, és ezt a saját korlátai és feltételei határozzák meg. Ha megnyitjuk a díjat az összes angolul alkotó író számára, akkor fantasztikus képet kapunk az angol nyelvű irodalomról, tette hozzá Crace, de elveszítjük azt, amire eddig a díj fókuszált. Azt mondta, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a Nemzetközösségnek, és van valami megfoghatatlan a Booker-díjban, amely elveszik azáltal, hogy elérhetővé teszik azt az amerikai szerzők számára is. Nem ért egyet a változással A fekete ruhás nő szerzője, Susan Hill sem, akit 1972-ben tüntettek ki Booker-díjjal, és 1975-ben meg 2011-ben tagja volt a zsűrinek. Nem látom indokoltnak ezt a változtatást, mondta. Miért nem lehet nekünk saját irodalmi díjunk? – fakadt ki.
Az Independent Kazuo Ishigurót idézi, aki néhány hónapja hallott a tervezett változásról a Man Booker-díj bizottságának egyik rangidős tagjától. Az illető állítólag azt mondta, hogy a díjazott művek színvonala nem ütött meg egy bizonyos mércét, ezért szükséges a váltás. Ishiguro nem bánja a váltást, bár elismeri, hogy az elején vegyes érzésekkel fogadta. Sajnálatos, ha a Booker-díj hagyományait vesszük figyelembe, és megértem azokat, akik megsértődnek emiatt, de megváltozott a világ is, és nincs értelme ilyen módon felosztani az írók világát. Nem osztja azok véleményét sem, akik szerint a brit írók mostantól nehezebben kaphatnák meg a Booker-díjat. Ishiguro azt mondja, ő ennyire nem pesszimista, de ha mégis így történne, fel kellene tenni a kérdést, hogy vajon miért.
Ion Trewin, a Booker-díj Alapítvány igazgatója hétfőn lehűtötte kissé a kedélyeket. Azt nyilatkozta, hogy valóban lesznek változások a díj körül, amiről egyébként már egy ideje tárgyalnak, de hozzátette, hogy a sajtóban megjelent információ nem teljes, és bővebbet szerdán, szeptember 18-án fognak mondani. Annyit elárult, hogy nem lesz jelentős az a változás, amit szerdán bejelentenek. A hírek szerint a szervezők korszerűtlennek találják azt, hogy amerikai szerzők nem pályázhatnak a Booker-díjra.
Linda Grant, Az utcai emberei szerzője, akinek The Clothes on Their Backs című regényét 2008-ban jelölték a Man Booker-díjra, azt mondta, hogy ez a változás óriási egyensúlyhiányt fog okozni a brit írók kárára és az amerikai írók javára. Két karriert befolyásoló irodalmi díj van, mondta, a Booker és a Pulitzer. A Pulitzer az amerikaiak díja, a britek ki vannak zárva onnan. Ha a Booker-díjat megnyitják az amerikai írók számára, hatalmas kegyensúlyozatlanságot teremtenek vele. A brit íróknak nagyobb versenyt kell majd folytatniuk egy karrierformáló elismerésért, az amerikaiaknak viszont lesz egy új díjuk, fejtette ki. A Booker-díj haszna nagy mértékben kereskedelmi jellegű, tette hozzá Grant.
A díjazás általában magával hozza a könyv amerikai megjelenését, és további külföldi kiadásokat más idegen nyelveken. A díjazott szerző nagy valószínűséggel nagyobb előleget kap a következő könyvére. Jelenleg csak olyan brit, ír vagy nemzetközösségi író pályázhat a díjra, akinek a könyve az Egyesült Királyságban jelent meg. A díjra minden kiadó két címet jelölhet, ehhez társulnak a korábban jelölt, szűkített listára került szerzők jelölései. Az idei, 2013-as díjra egyébként négy olyan szerzőt is jelöltek, akik nem amerikaiak, de az Egyesült Államokban élnek és alkotnak, ezzel is kikövezve a tervezett változást. Egyikük, az indiai felmenőkkel rendelkező Jhumpa Lahiri Londonban született, de Amerikában él, és mindenki amerikai íróként tekint rá.
Egyesek úgy vélik, hogy ez a lépés válasz lehet a Folio-díjra, amelynek megalapításáról az idén döntötték, és az első díjat 2014-ben adják át. Így látja David Lodge, a Helycserés támadás szerzője is, akit 1984-ben és 1988-ban is jelöltek a Booker-díjra. A 40 000 angol fonttal járó Folio-díjat olyan angol nyelven alkotó szerző kaphatja meg, származásától függetlenül, akinek könyve az Egyesült Királyságban jelent meg. Az első díjra jelölt nyolc könyv listáját 2014 februárjában jelentik be.
A The Independent megvizsgálta a díj történetének 45 évét, és kiemelt néhány olyan nyertest, amelyet nem biztos, hogy díjaztak volna, ha abban az évben versenyben van egy amerikai regény is. Rögtön az első évben Kurt Vonnegut Az ötös számú vágóhídja szállhatott volna versenybe P. H. Newby Something to Answer c. regényével, ‘73-ban lehet, hogy Thomas Pynchon kapta volna a díjat a Súlyszivárványért JG Farrell The Siege of Krishnapur című művével szemben, és 1987-ben a későbbi Nobel-díjas Toni Morrison A kedves című regénye lett volna a befutó Penelope Lively Moon Tiger c. alkotása helyett.