Dmitry Glukhovsky: Metró 2034

Az orosz Dmitry Glukhovsky újabb poszt-apokaliptikus regénye, a Metro 2034, négy évvel a világszerte nagy sikert aratott első kötet, Metro 2033 után jelent meg Oroszországban. Magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 2011-ben.

hirdetés

2034 – több mint húsz évvel a Földet romokba döntő nukleáris háború után. A néhány tízezer moszkvai túlélő a metróban, a világ legnagyobb atombombabiztos óvóhelyén húzta magát. Az állomásokon berendezkedő túlélők különböző társadalmi rendszereket alakítottak ki, amelyek hol együttműködnek, hol konfliktusban állnak egymással. A radioaktív sugárzás miatt szinte megközelíthetetlen felszínt mutánsok népesítik be, amelyek egyre gyakrabban merészkednek le a metróba, veszélyeztetve ezzel az ottaniak életét.

Az egyik periferikus állomást, a Szevasztopolszkaját is mutánsok fenyegetik, amelyeket csak nagy erőfeszítések árán és rengeteg lőszert elhasználva tudnak visszatartani. Az utánpótlás biztosítását megoldani hivatott karaván késik és az összekötetés is megszakadt a többi állomással. Ráadásul a karaván felderítésére kiküldött felderítőtrojkáról sincs már három napja hír, így az állomás vezetőjének, valamint védparancsnokának igencsak fejtörést okoz a helyzet kezelése, hiszen kevés az emberük, rájuk pedig szükség van a védállásokon.

Végül egy három főből álló önkéntes osztag – Hunter, Nyikolaj Ivanovics, akit mindenki csak Homérosznak hív, valamint egy fiatal családapa, Ahmed – vállalkozik arra, hogy megpróbál az elveszett trojka nyomára bukkanni, és összeköttetést teremteni a metró többi részével. Egy elhagyott állomáson csatlakozik hozzájuk a szép és fiatal, tizenhét éves Szása, aki apjával együtt hosszú ideig száműzetésben élt, és aki számára a metró világa szinte teljesen ismeretlen. Az út veszélyekkel és kalandokkal teli, hőseinknek hol a metró borzalmaival, hol a felszíni világ mutánsaival, hol egyszerűen csak az emberi lélek sötét oldalával kell szembenézniük. Mindannyiukat hajtja valami – Hunter mintha menekülne valami elől, Homérosz egy új eposz megírásáról álmodozik, ami halhatatlanná tehetné, Szása pedig az újdonságot és a szerelmet keresi –, kérdéses viszont, hogy küldetésüket együtt képesek-e sikerre vinni.

A Metró 2034 az 1979-ben született orosz szerző, Dmitry Glukhovsky harmadik regénye. Az első a nagysikerű Metró 2033 volt, a második pedig a 2007-ben megjelent Szürkület, amely nem része a Metró-sorozatnak. A történet egy évvel később játszódik, mint az első köteté,  viszont attól szinte teljesen független, tehát nem egy közvetlen folytatásról van szó. A helyszín ugyanaz, a két regény azonban több jellemzőjében is különbözik egymástól.

Az egyik a történetvezetés. Míg a Metró 2033-ban teljesen lineáris történetvezetésnek voltunk szemtanúi, és az eseményeket mindvégig az egyetlen főszereplő, Artyom szemszögéből követhettük, a Metró 2034-ben már három szereplő – Homérosz, Szása és Hunter – szemszögéből bontakoznak ki az események, váltakozó cselekményszálak formájában. Ez nem szokatlan, viszont olvasóként így sokkal nehezebb volt azonosulni egyik vagy másik szereplővel. Ami tehát az első kötetnek egy pluszt kölcsönzött, az a második kötetből hiányzik, és az olvasó itt már csak külső szemlélődőként követheti az eseményeket.

A másik különbség a történet összetettsége. Nem csupán arról van szó, hogy a Metró 2034 több mint 150 oldallal rövidebb, hanem maga a történet is összeszedettebb, kevésbé bonyolult, talán még realisztikusabb és hitelesebb is. Emellett a metró működésének a leírásával is kevesebbet foglalkozik a szerző. És ez az a tényező, ami miatt mindeképpen érdemes előbb az első kötetet elolvasni, hiszen – jóllehet attól függetlenül is érthető és élvezhető a történet – sokkal átfogóbb képet kapunk a moszkvai földalatti világról. Ugyanakkor fordítva is igaz a dolog, a Metró 2034 néhány olyan részlettel egészíti ki az előző történetet – elsősorban az utolsó háborúról és az azt követő évekről –, amelyek segítenek jobban megérteni az eseményeket. Néhány kérdés viszont itt is ugyanúgy megválaszolatlanul marad, mint korábban.

Egy harmadik szembetűnő különbség a társadalomkritika hiánya. A Metró 2033-ban erőteljesen jelen volt, nyilván többek között annak köszönhetően, hogy a metróban berendezkedő különböző társadalmi rendszerekről sokkal részletesebben írt a szerző. A második kötetben szinte teljesen hiányzik. Itt a közösségi felelősségről egyéni szintre kerül a hangsúly, és egyfajta lelkizésnek, moralizálásnak vagyunk tanúi, elsősorban Homérosz karakterén keresztül, akiben mélyebb tartalmú gondolatok is megfogalmazódnak. Tehát az olvasó nem marad a puszta történettel, hanem itt is kap egy kis szellemi-erkölcsi útravalót a szerzőtől, amin elrágódhat olvasás után.

Szintén jól érzékelhető a különbség a karakterek kidolgozottságát illetően, habár ez szerintem elsősorban a hármas szereposztásból fakad. Míg Artyom esetében jól tetten érhető a jellemfejlődés, az összes többi szereplő pedig mondhatni statisztaként van jelent a történetben, addig a Metró 2034 három központi karakterét kevésbé markánsan rajzolja meg a szerző. Talán csak az öreg és álmodozó Homérosz alakja domborodik ki jobban a másik kettőhöz viszonyítva – részben a múltbéli visszaemlékezéseinek és jelenbeli vívódásainak köszönhetően –, és a hatalmas termetű, sebhelyes arcú brigadéros, Hunter – akivel már az előző kötet elején is találkoztunk – alakját lengi körül a legnagyobb titokzatosság.

A jól tapintható különbségek ellenére a Metró 2034 nem egy rossz olvasmány, legalábbis számomra nem okozott csalódást. Jóllehet egyértelműen elmarad a Metró 2033-tól, hangulata ugyanolyan magával ragadó, a történet a maga módján ugyanúgy felkavaró, izgalmakban és borzongásban pedig ugyanúgy nincs hiány, még hogyha kevésbé mozgalmas is a cselekmény. Összességében véve kevesebbet nyújt, sok újdonsággal nem képes szolgálni, ennek ellenére nem volt fölösleges megírni, mert néhány ponton jól kiegészíti az első kötetet. Ugyanannak az univerzumnak a része, mégis kissé más.

A Metró 2034 magyarul az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2011-ben, ugyanolyan igényes kivitelezésben mint a Metró 2033, belső borítóján a moszkvai metró térképével, amely segít az állomások közötti eligazodásban. A két regény a világ számos országában bestseller lett, és nemcsak népszerű számítógépes játékok készültek belőlük, hanem Glukhovsky poszt-apokaliptikus világa számos szerzőt megihletett világszerte, akik saját országukra vagy városukra vonatkozóan megírták a maguk metró történeteiket. Ezek közül kettő az idén magyarul is megjelenik az Európa Könyvkiadónál.

Megveszem Dmitry Glukhovsky: Metró 2034 | Európa Könyvkiadó | 267 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD