Doris Lessing (1919-2013)

Doris Lessing 1919-ben született a mai Irán területén, gyerekkorát a mai Zimbabwe területén töltötte. 2007-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, a hírt a lakása előtt várakozó újságíróktól tudta meg, amikor éppen hazaért a bevásárlásból.

Doris Lessingnek hatvannál több műve jelent meg, az áttörést 1962-es, magyarul is olvasható Az arany jegyzetfüzet (Ulpius-ház, 2008) hozta meg számára. Ezt a könyvet azóta is a feminista irodalom egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon, jóllehet Lessing maga elhatárolódott a feminista mozgalomtól. Egy ízben kijelentette: nem hiszi, hogy írásait akár feministának, akár nem feministának lehetne nevezni. Hozzátette: még nem találkozott “olyan nővel, aki ne lett volna feminista”.

Brit szülők gyermekeként született Perzsiában, a mai Iránban, 1919-ben. 1925-ben a szüleivel Dél-Rhodesiába (ma Zimbabwe) költözött. Itt gyakori nélkülözések és kemény munka közt töltötte gyerekkorát, mely későbbi munkásságára is kihatott. 15 éves korától dadusként dolgozott, közben a családoktól kapott könyveket olvasva képezte magát.

Az apartheidrendszer elleni tiltakozásai miatt kitiltották Zimbabwéből, ezért 1949-ben legkisebb fiával Londonba költözött, röviddel azt követően, hogy elvált második férjétől, a német Gottfried Lessingtől. Első férje Charles Wisdom volt 1939–1943 között, másodszor 1945-ben ment férjhez, de ez a házassága sem tartott sokáig. Londonban a kommunista mozgalom tagja lett, azonban az 1956-os magyar forradalom leverése után eltávolodott az eszmétől.

Ő volt az irodalmi Nobel-díj legidősebb kitüntetettje: életének 88. évében részesült az elismerésben. A díj odaítélésének indoklásában és a méltatásban díjazták „azt a női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélőt, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt”. Arról, hogy neki ítélték a 2007-es irodalmi Nobel-díjat, otthona ajtajában, egy taxiból kiszállva, az ott várakozó riporterektől értesült. Nem követte a Svéd Akadémia bejelentését, bevásárolni volt. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit szól, azt mondta, hogy már minden (irodalmi) díjat megnyert Európában, és hogy el van ragadtatva a hírtől, olyan ez, mint a pókerben a royal flush. Később kijelentette, hogy nagyon örül ugyan, ám felmerül benne a kérdés, hogy ha – amint annak idején hírlett – az 1960-as, 1970-es években a Nobel-bizottság nem nagyon kedvelte őt, akkor most miért szerette meg hirtelen.

Doris Lessing (1919-2013)

Doris Lessing (1919-2013)

Az irodalom számos műfajában otthonosan mozgott, még a sci-fi és a pszicho-thriller világában is kipróbálta tehetségét, de írásainak visszatérő központi témája a háború rettenete volt. Első írásaiért 15 évesen kapott pénzt, még Afrikában, első sikeres regénye, A fű dalol 1950-ben jelent meg, melyet további 26 regény, több novelláskötet, vers, mese és önéletrajzi mű követett. Művei magyarul az Ulpius-ház Kiadó gondozásában jelentek meg,

Charlie Redmayne, az írónő műveit Nagy-Britanniában gondozó Harper Collins kiadó vezérigazgatója halálhírére reagálva, megemlékezésében a korszak egyik kiemelkedő alkotójának nevezte Doris Lessinget. Szavai szerint az éles intellektusú, ugyanakkor melegszívű Lessing soha nem riadt vissza attól, hogy harcba szálljon mindazért, amiben hitt. Az írónő valóban nem tartott különösebben még attól sem, ha kijelentéseit esetleg közfelháborodás fogadta. Előszeretettel idézik például, amit egy spanyol lapnak a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadásokról mondott. Az El Paísnak 2007-ben adott interjúban egyebek mellett kijelentette, hogy a merényletsorozat – azzal a terrorhadjárattal összehasonlítva, amelyet az észak-írországi brit fennhatóság ellen küzdő Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) folytatott három évtizedig – “nem volt sem annyira rettenetes, sem annyira rendkívüli”, mint ahogy azt az amerikaiak hiszik. George W. Bush volt amerikai elnökről azt találta mondani, hogy “mindenkinek elege van már ebből az emberből (…) Bush vagy ostoba, vagy nagyon okos, de mindenképpen annak a társadalmi osztálynak a tagja, amely hasznot húz a háborúkból”. Tony Blair egykori brit miniszterelnökről pedig csak annyit jegyzett meg, hogy “azt az embert kezdetektől fogva” utálta.

Doris Lessing 1998 karácsonya előtt kapott kisebb szélütést, aminek következtében legyengült, utazásait lemondta. A színházba és az operába még eljárt, de folyton a halál gondolata foglalkoztatta; egy 1999 júniusában adott interjúban elmondta, hogy a szélütése óta mindig azon töpreng ha egy új könyvön kezd dolgozni, hogy vajon lesz-e még ideje befejezni. A szélütést követően hat regényt, egy verses- és egy novellás kötetet, valamint három esszékötetet adott ki. 2013. november 17-én hunyt el londoni otthonában.

Forrás: MTI, Wikipédia, Olvasoterem.com

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD