Kondor ABC – (majdnem) minden, amit Kondor Vilmosról tudni akartál

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •  

A mint Agave Könyvek. Az Agave Könyvek vezetői az első Kondor-regény megjelenése előtt többször is hangoztatták, hogy keresik a jó magyar krimit. Valóban, mi is olvastuk egy interjúban, hogy készek arra, hogy kiadják bárkinek a könyvét, ha az megüti a mércét. Kondor (így ír a Műútnak adott interjújában) elküldte a kéziratot a kiadónak, viszonylag gyorsan válaszoltak, és kevéssel utána meg is állapodtak. Kondor egy másik szempontot is figyelembe vett: azért választotta az Agavét, mert előtte sok jó krimit kiadtak már, némileg kikövezett útra engedték a Budapest noirt.


B mint BMW 327. Kondornak van egy BMW 327-ese. Arról, hogy miként szerezte be, és milyen szerepet játszott ez a modell az új regénye megszületésekor, a saját blogján mesél. Igen, a BMW 327-es pont úgy néz ki, mint az a mellékelt képen is látható – a különbség ez meg a Kondor példánya között az, hogy az írónak egy 1:18-as méretarányú BMW-je van. Nyitható az ajtaja, nyitható a motorháztető, működik a kormány, dönthetőek az ülések. Enélkül – ahogyan azt első blogbejegyzésében írja – nem állhatott neki sem a regénynek, sem Miklósnak, tudni akarta, milyen a másik szárnysegéd kocsija, ami mindennél fontosabb neki.

BMW 327-es – van egy 1:18-as méretarányú példánya Kondor Vilmosnak is

C mint Chandler, Raymond Chandler. Noha Dashiell Hammett és Raymond Chandler nevét szinte egy kalap alatt szokták emlegetni, Kondor azt mondja, míg az előző a példaképe, addig a másodikat nem szereti. Hammett olyan, mint egy tizenkét éves, kiváló single malt skót whisky. Chandler meg olyan, mint egy kentucky bourbon jéggel meg szódával – mondta (bocsánat, írta) az ambrooziának nemrég. Hammett hősei nem szájhősök, Marlowe-nak viszont csak a szája jár, állandóan sajnálja magát, és ez az írót (mármint Kondort) fárasztja.

D mint dohányos. Aki olvasta a Gordon-ciklust, tudja, hogy Gordon Zsigmond erős dohányos. Alkotója szintén az volt. Kondor majdnem harminc évig dohányzott. Talpas Symphoniát szívott, az egyetemi évei alatt meg pipázott, mert azt sármosnak tartotta, de abba kellett hagyja, ugyanis elkopott a fogsora.

E mint e-mail. Csak e-mailen ad interjút. Emiatt rengeteg találgatás látott napvilágot a titokzatos, rejtőzködő íróval kapcsolatban. Állítólag a kiadójával is csak e-mailen tartja a kapcsolatot, az egyik iterjúban a kiadó vezetője is azt mondta, hogy egyszer találkozott vele személyesen: amikor első alkalommal az ügyvédjével bent járt az irodában a szerződést aláírni. A saját blogját a kiadó biztatására indította el, az első bejegyzéseket viszont a kiadó munkatársaira bízta, a tartalomhoz az anyagot szintén e-mailen küldte el nekik. Noha szinte az egész ország szeretné, ha végre kiállna a nyilvánosság elé, azért vannak akik azt állítják, hogy jobb így, inkognitóban. Gyárfás Dorka, a kiadó munkatársa az új regény kapcsán készült videóban például azt mondja, hogy ő száz százalékig egyet ért azzal, hogy Kondor Vilmos nem szerepel és nem jelenik meg a nyilvánosság előtt. Marad az e-mail.

F mint főváros. A magyar főváros. A Gordon-könyvekben a múlt század első felének Budapestje a maga (vélt) természetességében elevenedik meg, az olvasó rengeteg információt tudhat meg az egykori utcanevektől a kávéházi életben meglévő szokásokig. Kondor úgy festi meg a fővárost, mintha személyes tapasztalatairól mesélne, az az érzésünk, hogy ő ezt átélte. A főváros egy vibráló, sokszínű, lehetetlenül izgalmas hely volt, és engem mélyen megfogott – mondta (azaz írta) egy alkalommal a Cultura.hu-nak. Természetesen nem arról van szó, hogy Kondor matuzsálem korú – az író Budapestből is alaposan felkészült. Korabeli térképeket, újságokat, magazinokat gyűjtött össze, szenvedélyesen gyűjti a kor napilapjait, kis reklámfüzeteit, különböző címtárait, hirdetéseit. Noha a wikipédián található “hivatalos” életrajza nem említi, ő egy interjúban azt mondta, hogy Pesten született, és nagyon szereti a várost. Pestet titokzatos, rejtélyes és szeszélyes városnak tartja, pont olyannak, mint egy jó nőt. És nemcsak Pestet szereti, hanem a pestieket, mert történhet bármi – írta a Helikonnak egy e-mailes interjúban -, a pesti embert alig zökkenti ki a nyugalmából. Állítja, hogy a pestiek sokkal erősebb szimbiózisban élnek nem egyszer élhetetlen városukkal, mint a londoniak. Egy született pesti sokkal lazább, pikírtebb és cinikusabb, mint egy New York-i, és ő ezt nagyon értékeli mind a városban, mind a lakóiban.

G mint Gordon, a főhőse. Nem élő személyről mintázta, bár azt elismeri, hogy számos karakterjegyét be lehetne azonosítani másokon a saját környezetében. Mielőtt Gordon Zsigmond harmincévesen megérkezett Budapestre, Az Est szerkesztőségébe, jó nevű bűnügyi riporter volt Philadelphiában. Megállta a helyét Londonban, Bécsben és a háború után New Yorkban is, de a szíve hazahozta Budapestre. A története azért ér véget 1956-ban, mert – ahogyan sok más embernek is – nagyon idegen lett az a világ, amely az októberi események után beköszöntött. Kondor úgy véli, hogy Gordon nem tudott volna mit kezdeni az 1956 utáni Magyarországon.

H mint Hammett. Ha lehet példaképről beszélni, akkor igen, Hammett az – válaszolt a Filmtekercs kérdésére egy másik interjúban, de aztán gyorsan hozzátette, hogy a példakép valójában nem megfelelő szó. Hammetben tiszteli, amit írt és ahogyan írt, de nem igazi példaképe, mert a példakép azt jelenti, hogy olyan akar lenni, és ez – hangsúlyozza ugyanabben az inerjúban – nem igaz. Kondor nagyszerűnek tartaná, ha úgy tudna írni, mint Hammett, de ugyanakkor tisztában van azzal, hogy ő saját magából kell a legjobbat kihozza.

Ha példaképről beszélünk, akkor Hammett.

I mint igaz. A legtöbb sztorija mindig egy igaz, valós történettel kezdődik. Harminckilencben valóban eltűnt egy morfiumszállítmány – ahogy az a Bűnös Budapestben is történik. Negyvenháromban valóban folytak béketárgyalások, és Kim Philbyt valóban egy magyar szervezte be és egy magyar volt a tartótisztje – ahogyan arról A budapesti kémben ír. Negyvenhatban valóban megölt egy merénylő két szovjet tisztet – ezt a Budapest romokban-ból tudjuk. Ötvenhatban valóban az ávósok csencseltek útlevelekkel – a mozzanat ismerős lehet azoknak, akik olvasták a széria utolsó részét, a Budapest novemberbent.

J mint játék. A saját blogján írja, hogy szeret játszani, mindig is szeretett játszani. Kártyázik, valamilyen társasjátékot játszik, legózik, vagy csak szórakoztatja a család macskáját egy fadarabra erősített masnival. A blogján is indított egy játékot, amely kicsit az íráshoz, kicsit a múlt század elejéhez, kicsit pedig Gordon Zsigmond szakmájához is köthető. A Rendőri Közlöny 1910-es évfolyamából közölt fotókat, a játékos kedvű olvasók pedig azt kellett megtippeljék, hogy mit követett el az illető.

K mint krimi. Mondanunk sem kell, ebben a műfajban alkot Kondor Vilmos. Írni csak krimit akar, meg thrillert, más műfaj nem érdekli, jelentette ki egy interjúban. Azt állítja, hogy máshoz nem is ért, és más nem is érdekli, így aztán nem pazarolja az idejét. Olvasni persze olvas egyebet is, a krimik mellett állítólag egyre több történelmi tárgyú könyvet, önéletírásokat és visszaemlékezéseket valamint kortárs westernt olvas. Ez utóbbi kapcsán említi Elmore Leonardot, szerinte egy jobb westernnovellája öt regényével ér fel.

L mint lengyel. Első regénye, a Budapest noir Lengyelországon keresztül indult külföldi sikerútjára. Lengyelül 2009-ben jelent meg a Proszynski i S-ka gondozásában, ezt követte a holland, az olasz, a német és a francia kiadás. Az Egyesült Államokban 2012 februárjában debütált a HarperCollinsnál, azóta megjelent finnül, a közeljövőben pedig megjelenik görögül és bolgárul is.

M mint magyar krimi. Elég ráguglizni a nevére, és több helyen azt olvashatjuk, hogy Kondor Vilmosnak köszönhetően beszélhetünk magyar krimiről, egyesek úgy vélik, hogy ő teremtette meg a magyar krimit. Pedig a magyar krimi – állítja Kondor – mindig jelen volt a magyar irodalomban, noha nem olyan formában és színvonalon, mint azt a nyugati szerzőktől megszokhatták az olvasók. A magyar krimit meg nem teremthettem – nyilatkozta a Kisalfold.hu-nak 2012-ben -, hiszen születtek már ilyen regények régebben is, talán a feltámasztásában és az újrahasznosításában vállalhattam részt, és ha valami szerepem van abban, hogy a magyar krimi ma népszerűbb, mint mondjuk tíz éve, akkor én annak nagyon örülök. Egy másik helyen azt mondja, hogy ő csak megírta, ami mindig is benne volt a magyar krimiben, csak valamiért soha nem bontották ki mások úgy, ahogy ő végül kibontotta.

N mint Napos oldal. Az egyik novellájában felbukkan Karácsony Benő Napos oldal című regénye. A könyvet azt anyjától kapta 14 évesen. „Ezt elolvashatod”, mondta neki az anyja, és a kezébe nyomta a Kriterion-féle kiadást, ami akkor jelent meg, 1968-ban. Azt mondja, kevés könyvet szeret jobban. Például ennek hatására döntött úgy, hogy Gordon Zsigmond szerelme erdélyi szász lány lesz.

O mint olvasás. Több interjúban felteszik neki a kérdést, hogy hogyan készül egy-egy regényre. Nos, olvas: újságokat, magazinokat, és persze újságírók tollából született könyveket. Az újságírók között Tábori Kornélt, Nádas Sándort, Sajó Aladárt, Kálnoki Izidort és Tarján Vilmost említi. A történeteihez a forrást szinte minden alkalommal a napilapok jelentik, vallja, hogy azokban van a legtöbb és a legjobb anyag. Ha nem újságot, akkor krimit vagy biográfiákat olvas – lásd: k mint krimi.

P mint Párizs. Hivatalos életrajza szerint Párizsban a Sorbonne-on is tanult, és ebből kifolyólag Párizsra, mint lehetséges helyszínre, többször is gondolt, de a francia főváros nem váltott ki belőle olyan erős érzelmeket és olyan makacs érdeklődést, mint Pest. Pedig azt állítja, hogy Párizsról könnyebben tudott volna írni, hiszen elég jól ismeri a várost. De Párizs rejtelmei maguktól értetődőek, míg Budapest rejtőzködő, az egyes regényekhez fel kellett fedezni, utána kellett menni, mert nem adta könnyen magát.

Párizs rejtelmei maguktól értődőek.

R mint rejtőzködés. Örök téma, hogy ki is valójában Kondor Vilmos, miért rejtőzködik, miért nem vállal interjút, könyvbemutatót, dedikálást. Ő azt mondja, hogy nem a szerző a fontos, hanem az amit ír. Ha a könyveim tetszenek – nyilatkozta a Népszabadságnak -, akkor jó. Attól, hogy előlépek az “ismeretlenségből”, nem lesz jobb egyik könyvem sem, mondta. Abból indul ki, hogy őt is csak felületesen érdekli, ki vagy mi volt ez vagy az a kedvenc írója. A regényeik a fontosak, nem a személyük. Nem szereti a Magyarországra olyannyira jellemző szerzőkultuszt, mert éppen az szorul háttérbe, ami fontos: a regény, a könyv, a novella. Az, amit az ember írt.

S mint sorozatok. Talán meglepő, de a tévésorozatok sokkal jobban szórakoztatják és inspirálják, mint szinte bármi más – ezekből tanulja a legtöbbet. Úgy tartja, hogy a modern kor mindent uraló médiuma nem a film, hanem a tévésorozat, és ezek cselekményvezetés, karakterépítés és háttérformálás szempontjából példaértékűek. Nagy kedvencei közé tartozik a Gengszterkorzó, a Reklámőrültek, a Maffiózók vagy az Élet a Marson angol eredetije; ez utóbbi egészen mély hatást gyakorolt rá. Leköti és szórakoztatja még A törvény embere, a Kaliforgia vagy az újak közül a The Americans, a legtöbbet azonban az angol televíziózás egészen lenyűgöző sorozataitól kapta: The Hour, Utopia és Luther.

T mint történelem. A történelmi háttér minden regényében adott, és ezzel saját magát szorítja sarokba – ahogy az egyik interjúban fogalmazott. Ebbe a sarokba szorítva viszont remekül érzi magát. A történelem teret szab a történeteinek, így a fantáziája sem szárnyalhat – nyilatkozta egy másik interjúban. Szereplőinek egy része létező történelmi személy, aki a könyvek lapjain fiktív kalandokba bonyolódik. Sok mindent nem értek a történelmünkből – vallotta be a Helikonnak adott interjújában -, és egy regény ennek a nem-értésnek a megoldása. Úgy érzi, hogy minden regény végére sikerült megértenie valamit abból a történelmi korszakból, abból a pár hónapból, és reméli, hogy azok is megértenek majd belőle valamit, akik olvassák a könyveit.

U mint újságíró. Gordon nem véletlenül lett újságíró – írja Kondor a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes utószavában, és elmeséli, hogy milyen hatással voltak rá a múlt század elejének zsurnalisztái. A “zsinórmérték” Tábori Kornél, tárgyilagos, objektív és pátosztól mentes újságírónak nevezi őt Kondor. Nádas Sándort pártatlansága és szenzációs stílusa miatt tartotta nagynak, Tarján Vilmosról meg azt írja, hogy nála szórakoztatóbb alakot keveset lehet találni a magyar újságírás történetében. Ez a három újságíró gyakorolta Kondorra a legnagyobb hatást, a novelláskötet utószavában azt írja, hogy nekik köszönheti, hogy elképzelte, milyen lehetett rendőri tudósítónak lenni.

V mint Varga Bálint. Internetes kommentelők tudni vélik, és újságírók is állították már, hogy Kondor Vilmos nem más, mint Varga Bálint, az Agave Könyvek vezetője. Sándor Zsuzsanna, a 168 óra újságírója egy 2012-ben készített interjúban rá is kérdezett a kiadó vezetőjénél: “Kondort a közönség még sohasem látta. Interjút csak e-mailben ad. Irodalmi körökben biztosra veszik, hogy ez írói álnév, és évek óta találgatják: ki lehet a titokzatos szerző. Egyébként szerintem ön az.” Varga Bálint nagyon röviden válaszolt a felvetésre: “Ebben téved.”

Z mint zene. Feljebb már említettük, hogyan készül egy-egy regényre – olvas, korabeli újságokat és magazinokat lapoz, de ugyanakkor rengeteget jelent a zene is. A kuplék, az orfeumok dalai, a sanzonok – ezek azok, amelyek alapján Kondor el tud képzelni egy kort. Kondor megrögzött zenehallgató, úgy tud könnyen kapcsolódni egy szereplőhöz, ha az éppen egy adott dalt hallgat. Nem mindig írja meg, hogy egyik vagy másik szereplője mit hallgat, ám a kor zenéje, újságjai és újságírói beszámolói mindig olyan alapot adnak, aminek a vége rendszerint egy regény szokott lenni. Új regényében, a könyvhöz készült infografika szerint, kilenc zenét említ a szerző.

Az összeállításhoz a Mandiner, a Kultography, a Helikon, a Népszabadság Online, a 168 óra, a Kisalfold.hu, a Cultura.hu, a Műút és a Filmtekercs által készített Kondor-interjúkat használtuk fel.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  
  •