Adam Makos & Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég

A fél Európát áldozattá alacsonyító Németország sztereotípiája mögé benézve Adam Makos és Larry Alexander, a Felettünk a csillagos ég szerzőpárosa meglátja a náci államhatalom játékszerévé váló egyes emberek személyes tragédiáját is.

Adam Makos és Larry Alexander dokumentumregénye, a Felettünk a csillagos ég a második világháború idejére visz vissza. Legnagyobb erősségének azt az alapos dokumentációs munkát tartom, ami mögötte áll. Az összegyűjtött anyagból nehezen lehetett volna érdektelen könyvet írni. Gyengeségét a szerkesztők munkájában látom: zavaróan sok elírás, gépelési hiba van benne. És – mint olyan sokszor – a magyar címválasztás sem olyan jó, mint az eredeti. A nyersfordításban „magasabb hívás”-ként interpretálható eredeti cím arra is rávilágít, hogy ha a mindenkori parancsnál magasabb szempontokat nem tévesztjük teljesen szem elől, a legiszonyúbb helyzetekben is meg tudja őrizni az ember a maga méltóságát, emberségét.

A szerző, vallomása szerint, veterán nagyapját hallgatva kedvelte meg a második világháborús repülős történeteket, és a mese lassan hobbivá, majd igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Először csak a maguk szórakoztatására készítettek lapot, amit a családtagok között, majd egyre nagyobb körben terjesztettek. Mire tanulmányaikat befejezték, magától értetődőnek tűnt, hogy ennek a témának szentelik életüket. Sürgette őket a tudat, hogy a veterán pilóták száma az idő múlásával rohamosan fogy. A kutatómunka egyre nagyobb méreteket öltött, és egyre elmélyültebbé vált: ha kezdetben egyfajta elvakultság és fehér-fekete látásmód jellemezte, (az amerikai pilóták a jók, és a német pilóták a „rohadt nácik”), a kép fokozatosan egyre árnyaltabbá vált, míg – egy különös történet hatására – rá nem döbbentek: a háborúban emberséges és embertelen emberek egyéni sorsa teljesedett be. A Charlie Brown amerikai bombázópilótával való találkozás hatására a szerzők felteszik maguknak a kérdést: mi az oka annak, hogy a háborúban részt vevő pilóták különös tisztelettel beszélnek ellenfeleikről?

Egy különös, 20. századi lovagtörténet bontakozik ki a könyv lapjain, ahol a páncélos lovagok repülőket nyergelnek meg, lándzsa helyett bombákkal támadnak, de a győzelem ugyanúgy jellemük szilárdságától függ, mint lovas-kopjás őseiknél.

A könyv két fő cselekményszála Charlie Brown amerikai és Franz Stiegler német bombázópilóták karrierjét mutatja be. Hosszú idők türelmes munkájával, dokumentumok és korhű beszámolók alapján ábrázolja úgy az amerikai, mint a német légierő állapotát, rendelkezéseit, érdekeit, helyzetének alakulását. Szintén dokumentumok és személyes vallomások alapján megalkotja a kisebb-nagyobb vezetők valódi arcát, rámutat arra, hogyan járul hozzá minden szinten a parancsnokok jelleme a helyzetek sikeres vagy éppen balszerencsés megoldásához.

A háború éveit végigkísérő történeteket első sorban a két pilóta alakja tartja össze. Sorsuk bemutatásával kibontakozik a szemünk előtt a Német Légierő (Luftwaffe) kezdeti sikerei után az ellátás akadozása, az emberhiány, egyes parancsnokok (különösen Göring) inkompetenciája, a frontról jövő rémisztő hírek szörnyűsége, de mindenekelőtt a bajtársiasság, tisztesség, empátia és megértés, ami a berepüléseket végző, gyakran embertelen fizikai és lelki körülmények között dolgozó pilótákat jellemzi.

Bámulatos, ahogy egyetlen ember hőstettének köszönhetően a szerző legyőzi előítéleteit, és kilépve az általánosítás csapdájából felismeri, hogy a német szocialisták túlkapásaiért nem az egész nemzet felelős. A fél Európát áldozattá alacsonyító, kegyetlen Németország sztereotípiája mögé benézve meglátja a náci államhatalom játékszerévé váló egyes emberek személyes tragédiáját.

Franz Stiegler – a haditörvényszéket kockáztatva – megmenti a biztos haláltól ellensége, Charlie Brown pilóta csapatát. Ezzel, mintegy a háború romboló gépezetével párhuzamosan, de ellentétes irányba haladva, elindít egy pozitív irányú, építő folyamatot. Néhány amerikai pilóta, később a kutatást végző szerzőpáros, ez utóbbiak jóvoltából pedig az olvasó is leckét kap emberségből, igazságosságból. Óriási drámai ereje van ennek az egyetlen eseménynek: mintha görög tragédiákból elővarázsolt „szent” esemény lenne, ami helyére billenti a „kizökkent időt”.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a történelmet vagy a hőstörténeteket. Ajánlom azoknak, akiknek fontos, hogy jó véget érjen a könyv – és azoknak, akik a történelmi igazságokat keresik.

Megveszem Adam Makos & Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég | Maxim Könyvkiadó | 428 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD