Jeff VanderMeer: Kontroll

A kétszeres World Fantasy-díjas szerző kiválóan és ugyanakkor roppant idegesítő módon játszik az olvasó türelmével a Déli Végek-trilógia második kötetében is.

hirdetés

A X Térségbe küldött tizenkettedik – (szintén) tragikus végkimenetelű – expedíció után a Déli Végek nevű titkos kormányzati ügynökség válságba kerül. A korábbi igazgató helyett – aki maga is résztvevője volt a legutóbbi expedíciónak – a Központ John Rodriguezt – becenevén Kontrollt – bízza meg, hogy derítse ki, mi történt az expedíción és tegyen rendet az ügynökségnél.

Kontroll nincs könnyű helyzetben. Korábban terepügynökként dolgozott, most pedig a Központnál dolgozó anyja közbenjárására kapott egy utolsó esélyt válságba került karrierje rendbe hozására. Emellett magánéletére is ráférne egy kis stabilitás. Nem elég, hogy még bár világos utasításokkal sem látták el arra vonatkozóan, hogy mi is volna a feladata, az ügynökségnél rögtön az igazgatóhelyettes, Grace ellenszenvébe ütközik, aki nemcsak az örökös helyettesi szerep miatt nézi rossz szemmel, hogy külsőssel próbálják megoldani a problémákat, hanem a volt igazgatóba vetett töretlen bizalma miatt is.

Kontroll a Déli Végek dolgozóinak beszámolói, a volt igazgató jegyzetei, egyéb titkos dokumentumok és videofelvételek, valamint a tizenkettedik expedícióról visszatérő biológus kihallgatásából szerzett információk alapján próbálja összerakni a képet. Ebben segíthet az X Térség szinte kézzelfogható közelsége, hiszen a határ nem messze húzódik a Déli Végek székhelyétől. Amikor a kirakós darabjai kezdenek a helyére kerülni, Kontroll rádöbben, hogy az X Térség sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint korábban azt bárki gondolta volna. Ugyanakkor saját életének puszta valóságával is kénytelen szembenézni, aminek hatására váratlan lépésre szánja el magát.

A Kontroll a kétszeres World Fantasy-díjas amerikai Jeff VanderMeer Déli Végek-trilógia sorozatának második kötete. Az Agave Könyvek gondozásában idén nyáron megjelent regény cselekménye időben nem sokkal az első kötet, az Expedíció cselekménye után játszódik, attól azonban több ponton is eltér. Az egyik legszembetűnőbb különbség a központi karakter és a narrátor személyének, valamint a helyszínnek a megváltozása: míg az első kötetben az expedíció egyik résztvevője, a biológus volt a főszereplő, és az X Térségben játszódó történtet is ő mesélte el egyes szám első személyben, a második részben Kontroll áll a cselekmény középpontjában, viszont az elbeszélés harmadik személyben történik, a helyszín pedig a Déli Végek székhelye. Ez a változás semmiképpen sem tett rosszat a történetnek.

Mivel azonban mindvégig Kontroll szemszögéből követhetjük az eseményeket, ráadásul személyes élményekben, belső vívódásokban itt sincs hiány, az olvasó ebben a részben is viszonylag közel érzi magát a karakterhez. Még ha olyan nagyon megbarátkozni nem is tud vele. (És az amúgy kisszámú – az előző részhez képest viszont mindenképpen több – karakter közül mással sem nagyon.) Talán azért sem, mert néha már igencsak fárasztó Kontroll személyes problémáiról olvasni, ahelyett, hogy végre konkrét válaszokat kapnánk az X Térséggel kapcsolatos, egyre sokasodó kérdésekre. Utóbbiból ugyanis van bőven, az egész regényt áthatja a titokzatosság. A szerző azonban csak kevés új információval szolgál, így egyre csak nő az olvasóban a bizonytalanság (és talán az elégedetlenség is).

A regény hangulata nagyon magán viseli Kontroll hangulatváltozásait, és mondhatni sokkal inkább ez befolyásolja az egésznek az atmoszféráját, mintsem maguk az események. Utóbbiak amúgy is eléggé lassan csorognak, és igazából a könyv legutolsó részéig – ami a teljes történet mintegy 15 százalékát teszi ki – alig képes felpörögni a sztori. Maga a történetvezetés is nehezíti az olvasást – elég sokat ugrál térben és időben, ezzel is összekuszálva a sokszor tanácstalanul szemlélődő olvasót. Ennek ellenére a szerzőnek valahogy mégis sikerül mindig időben becsempészni egy kis feszültséget és izgalmat ahhoz, hogy ne (vagy csak kevésszer) fulladjon unalomba a sztori. Amikor az olvasó fejében sokadjára is átfut a gondolat, hogy talán most kellene letenni a könyvet és valami más után nézni, akkor mindig történik valami apróság, ami előreviszi a dolgokat. Mondjuk, az utolsó rész nélkül ezek az írói fogások mit sem értek volna, igazából ez a 40 oldal az, ami megmenti az egészet. Enélkül valószínű csak kevés olvasó lenne, aki kíváncsian várná a trilógia harmadik kötetét.

Fantomfény címet viselő regény szeptember 2-tól kapható világszerte, többek között magyar fordításban is. Ebben remélhetőleg fény derül mindenre az X Térséggel kapcsolatosan. A szerzőnek viszont most már nagyot kell alakítania ahhoz, hogy az első két kötet olvasása során felgyűlt felemás érzéseket helyükre tegye az olvasókban.

Megveszem Jeff VanderMeer: Kontroll | Agave Könyvek | 320 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD