Lauren Beukes: Tündöklő lányok

Írta : Lauren Beukes
Eredeti cím : The Shining Girls
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Tündöklő lányok
Fordította : Körmendi Ágnes
Kiadó : Gabo Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 375
75
Vidd hírét!
 
 

A Ház, amelynek ajtaja más időkre nyílik, ott áll Chicago egyik külvárosi utcájában. Egy kocsmai verekedés után menekülve Harper Curtis elveszi a kabátot, amelynek zsebében ott lapul a kulcs. Innentől kezdve nehéz ellenállnia a Ház hívásának. 1931. november 22-én lépi át először a küszöbét. A többibe pedig a Ház hajszolja a férfit: a hálószoba falára felaggatott kacatokat és a melléjük felkapart női neveket párosítva végleg meg kell szabadulnia a tündöklő lányoktól. Innentől kezdve Harper többször átlépi a küszöböt, mindig más korszakba érkezve, és könyörtelenül végrehajtja a sötét küldetést, majd mindig visszatér saját korába.

1943 – Zora, 1954 – Willie, 1972 – Margot…, mind fiatal és hétköznapi, de saját köreikből mégis valami miatt kiemelkedő lányok. A lista pedig folytatódik, amíg el nem tűnik sorban mindegyik név a hálószoba faláról. De 1989. március 23-án félrecsúszik valami, és Kirby Mazrachi túléli a brutális támadást. A hasától nyakáig húzódó heg azonban mindig emlékezteti a borzalmas napra. Három évvel később Kirby újságíró szakos hallgatóként a Chicago Sun-Timesnál gyakorlatozik. A sportrovat vezetője, Dan Velasquez mellé van beosztva, aki korábban bűnügyi újságíróként dolgozott, és éppen Kirby ügye miatt váltott könnyedebb műfajra. Kirbyt a baseball nem különösebben érdekli, ezért minden adódó lehetőséget régi bűnügyi dossziék tanulmányozásának szentel. Rátalál néhány összefüggésre, és egyre biztosabb benne, hogy támadójának voltak még áldozatai. Néhány részlet ugyan nagyon nem stimmel, de Kirbyt ez nem tántorítja el, és egyre megszállottabban foglalkozik az ügyekkel.

Közben pedig Harper is folytatja, hiszen a tündöklő lányok nem hagyják nyugodni. Újra és újra kilép az ajtón, és öl, mert úgy érzi, csak így lelhet nyugalmat. Egy véletlen folytán azonban rádöbben, hogy van egy elvarratlan szál, és megpróbálja helyrehozni a tévedést, nem törődve azzal, hogy esetleg újabb hibákat követ el. Közben Kirby is egyre közelebb kerül a titok megfejtéséhez, és a gyilkos váratlan felbukkanása elszánt lépésre sarkallja.

Lauren Beukes egy ismeretterjesztő regény, egy disztopikus cyberpunk regény (Moxyland) és egy science fiction regény (Zoo City) után új műfajban próbálkozik: a 2013-ban megjelent Tündöklő lányok egy horrorelemekkel átszőtt thriller. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a dél-afrikai írónő ebben a műfajban sem okoz csalódást, legalábbis ami a szárnyaló fantáziáját, a hangulatteremtést és a rendhagyó történervezetést illeti.

Jóllehet a Tündöklő lányok előtt az írónőtől csak a Moxylandet olvastam, az már két regény alapján is világos számomra, hogy különös érzéke van az íráshoz. Remek, a történethez minden ponton alkalmazkodó hangulatot képes teremteni, ami szerintem regényeinek fő erőssége. A Tündöklő lányokban nagyon jól ötvözi a nagy gazdasági világválság sötét, nyomasztó, lepusztult hangulatát a kilencvenes évek eleji felszabadultabb, a világra való nyitás által áthatott, és elsősorban a főszereplő, Kirby fiatalos ambícióiban, izgágaságában megtestesülő könnyedebb hangulattal. És nem utolsósorban, a kendőzetlenül, a maga puszta valóságában, de mégsem zavaróan durván ábrázolt gyilkosságok hátborzongató atmoszférája is végig nagyon ott van a regényben.

A kiváló hangulatteremtés sok mindent képes elfedni olvasás közben. Többek között azt is, hogy maga a történet nem egy nagy szám, több helyen is ellaposodik, és egészen az utolsó néhány fejezetig igazából nem sok izgalmat tartogat. (Leszámítva talán egy-egy véresebb, de egy idő után már szinte rutinszerűen ismétlődő jelenetet, amelyekben az igazi izgalmat a „tündöklő” lányok sokszínűsége jelenti.) Bennem a legnagyobb hiányérzet talán mégis a miértek és a hogyanok megválaszolatlansága miatt van. Lehet, hogy a szerző célja éppen az volt, hogy az olvasó képzelőerejére bízza a Ház titkainak megfejtését, és nem akarta a sztori hangulatát megtörni, és fölösleges magyarázkodásba bonyolódni (amivel aztán vagy elégedett az olvasó vagy nem), de talán mégsem ártott volna kissé több konkrétumot becsempészni a sorok közé. Szerintem nem én vagyok az egyedüli, akit olvasás közben nem egyszer inkább az erre vonatkozó kíváncsiság hajtott, mintsem magának a történetnek az alakulása.

A történet – hogyha teljesen lineárisan rendeznénk el az eseményeket – amúgy egészen egyszerű lenne, de Beukesnek sikerül felturbóznia a regény rendhagyó szerkezeti felépítésével. Ebből fakadóan el kell telnie némi időnek (és közben persze le kell peregnie pár fejezetnek), amíg az ember rájön, hogy mi is történik valójában, és nyomon tudja követni az időbeli ugrálásokat. A két fő sík, az 1930-as évek és az 1990-es évek mellett többször is valamely más korszakban találjuk magunkat, annak függvényében, hogy Harper éppen mikor lép ki a Ház ajtaján, hogy megpróbáljon végezni egy-egy lánnyal. Lassan összeáll a kép, és a két párhuzamosan futó cselekményszál (amelyből az egyikben a gyilkos, másik Kirby nézőpontjából követhetjük az eseményeket) mellett kirajzolódik a háttérben a huszadik századi Chicago képe. És ennek tükrében kap sokkal hangsúlyosabb szerepet az időutazás, amely így nem csupán azt a célt szolgálja, hogy a Harper által elkövetett gyilkosságokhoz lehetőséget biztosítson, hanem egy érdekes társadalomfejlődés ábrázolásának hatékony eszközévé is válik. Az áldozatok és a korszakok megválasztása nem véletlen tehát, és ennek nyilván megvan a maga üzenete, ami viszont sokszor elveszett éppen ebben a nehezen követhető időutazásban. A befejezéssel aztán megpróbál még egy nagyobbat dobbantani a szerző, de szerintem ez is túlságosan kétértelműre sikeredik.

Számomra Beukes regénye inkább érdekes, mintsem kiemelkedő olvasmány volt. Vitathatatlanul magán viseli azokat a jegyeket, amiknek köszönhetően a szerző világszerte egyre népszerűbb, és ékes bizonyítéka annak, hogy a dél-afrikai írónő egyre szélesebb műfaji keretben képes megállni a helyét, sőt még újat is tud nyújtani, ugyanakkor azt is igazolja, hogy még mindig van a történeteiben valami zavaró felületesség és kiforratlanság.


Vidd hírét!