Valami a tekintetében – svéd kriminovellák

Húsz szerző, tizenhét novella, változatos témák és tág műfaji jellemzők: ez röviden a John-Henri Holmberg által szerkesztett első átfogó svéd krimiantológia.

Jóllehet a skandináv országokban a bűnügyi regények népszerűsége már évtizedek óta töretlen, Európában és a világ többi részén az a műfaj, amit ma skandináv krimi néven emlegetünk, a svéd Stieg Larsson A tetovált lány című regényével robbant be a köztudatba, és azt követően vált a krimi megkerülhetetlen alkategóriájává. Magyarországon elsősorban az Animus Kiadó gondozásában megjelent könyveknek köszönhetően népszerűek a skandináv krimik, viszont több más kiadó is vállalkozott egy-egy északi szerző regényeinek kiadására. Mindeddig azonban a műfajt szinte kizárólag csak a hosszúprózai alkotások uralták. A tavaly novemberben az Animus Kiadó gondozásában magyarul is megjelent az első skandináv – pontosabban svéd – krimi novelláskötet, így a magyar olvasók a műfaj egy új arcával ismerkedhettek meg. A novellagyűjtemény a kötetben szereplő egyik novella címét viseli: Valami a tekintetében.

A kötetet szerkesztő John-Henri Holmberg svéd író, kritikus és fordító érdekes módon elsősorban nem a krimi, hanem a science-fiction műfajában mozog otthonosabban. Ennek ellenére igen szerteágazó tevékenység jellemzi pályafutását, tagja a Svéd Krimiakadémiának, ugyanakkor ő Stephen King regényeinek egyik svéd nyelvű fordítója, és 2004 óta a legnagyobb skandináv sci-fi magazin, a Nova science fiction szerkesztője és kiadója is egyben. Holmberg húsz kortárs szerzőtől tizenhét írást válogatott a kötetbe, átfogva a svéd bűnügyi irodalom utóbbi néhány évtizedét. Az írások többsége ebben a kötetben jelent meg először nyomtatásban. A szerzők között a magyar olvasók számára az Animus Skandináv krimik sorozatából jól ismert nevek (Stieg Larsson, Åsa Larsson, Håkan Nasser, Johan Theorin) mellett, olyanokat is találunk, akiknek már évtizedekkel ezelőtt jelent meg magyar fordításban regényük (Maj Sjöwall és Per Wahlöö, akik ebben a kötetben egy közösen írt novellával vannak jelen).

A Holmberg által szerkesztett kötet tizenhét novellája tematikáját tekintve igen széles palettán mozog, sőt műfajilag is elég változatos képet ölel fel (a klasszikusabb értelemben vett bűnügyi novelláktól, a rendőrségi krimin keresztül a pszichológiai töltetű írásokig), jóllehet a válogatás jellegéből az ember első ránézésre – egyébként tévesen – arra következtethetne, hogy kizárólag skandináv kriminovellák szerepelnek benne. Ha azokat a jellemzőket vesszük alapul, amelyek alapján napjainkban megpróbálnak külön helyet szentelni a skandináv kriminek a műfaj tágabb keretei között, akkor a kötetben szinte alig van a szó szoros értelemben vett skandináv krimi. (Hogy csak pár jellemzőt emeljünk ki: északi helyszínek azok minden földrajzi és hangulati adottságával; szokatlanul érzékeny, sőt kritikus társadalomábrázolás, ami a skandináv országok jóléti államaiban tapasztalható visszásságokat hozza felszínre – mértéktelen és tolerált drogfogyasztás, rendőrségi és politikai korrupció, bevándorlás-ellenesség, homofóbia, családon belüli erőszak stb. –, a többnyire magánéleti vagy egyéb problémákkal – például alkoholfüggőséggel – küzdő, és a történet fonalába minden problémájával szervesen beágyazott, tehát nem a kívülálló szerepében tetszelgő nyomozó.) Igaz, valószínűleg a novella műfaja sem a legalkalmasabb ahhoz, hogy az említett jellemzőket beépítve, könnyen meg lehessen írni ilyen kis terjedelemben egy „vérbeli” skandináv bűnügyi történetet, de a kötetet elolvasva tapasztalhatjuk, hogy ez sem lehetetlen próbálkozás. Ahogy azt a szerkesztő is megfogalmazza az előszóban, a kötet sokkal inkább a svéd krimiirodalom sokféleségét, erejét és témagazdagságát bizonyító eklektikus áttekintő (és egyébként mint ilyen, a kortárs svéd krimiirodalom első antológiája), mintsem egy szó szoros értelmében vett skandináv kriminovella-gyűjtemény.

Talán éppen ebből a sokszínűségből fakadóan a kötet minőségileg is nagyon hullámzó, vannak kiváló, de átlagos és felejthető írások is benne. Sőt, ki is lehet mondani, hogy talán utóbbiakból van több. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos a szerkesztő részéről, vagy esetleg teljesen véletlenszerűen alakult így, de valahogy inkább a kötet második felébe kerültek azok a novellák, amelyek igazán említésre méltóak, így aki sorrendben olvassa a történeteket, lehet, hogy egy idő után veszít a kezdeti lelkesedéséből. De feladni nem érdemes, mert a kötetben valóban van néhány olyan írás, amit elolvasva nem fogjuk sajnálni a kevésbé sikerültekre szánt időt sem. Én személy szerint hármat emelnék ki a kötet novellái közül, mondhatni ezek voltak a kedvenceim.

Az egyik a kötet leghosszabb írása, Åsa Larsson A postarablás című novellája, amely történetesen még a kötet első felében kapott helyet. A történet igazi erőssége számomra a kor és a helyszín (huszadik század eleje, Kiruna, az északi bányászváros) biztosította rideg, sötét hangulat, amit csak fokoz a kisváros zárt közösségében bekövetkezett kettős gyilkosság okozta felbolydulás, valamint a laestadiánus vallási közösség szokásaiba való bepillantás is. Ez egy klasszikusabb értelemben vett bűnügyi novella, amelyben a szerzőnek sikerült megtalálnia a hely, az idő és az események közötti összhangot.

A kötet címadó novellája, a Valami a tekintetében Dag Öhrlund írása. A válogatás azon kevés novellái közé tartozik, amelyek jól illeszkednek a skandináv krimi kereteibe. A történet középpontjában egy kurd családban bekövetkezett öngyilkosság áll, amit azonban a körülmények miatt gyilkosságként értelmeznek. Jól tetten érhető a novellában a bevándorlókkal szembeni előítéletesség (nemcsak az egyszerű emberek, hanem a bűnüldöző szervek és az igazságszolgáltatás részéről is), ugyanakkor viszont a másik oldalon ott van a muszlim közösségek nyugati szemmel nehezen elfogadható értékrendszere is. A szerző mindkettővel szemben megfogalmazza a maga burkolt bírálatát, e kettősséggel pedig sikerül – egyébként rendkívül jó érzékkel – különösen nehéz helyzetbe hozni az olvasót, amikor az esetleg megpróbálna állást foglalni a novella végén. Szintén közel áll a skandináv krimi zsáneréhez Malin Person Giloito Vigyázz rám, vigyázz! című írása, amely ugyan nem is annyira krimi, viszont a műfajban egy szintén felkapott témával, a családon belüli (pontosabban gyerekekkel szembeni) erőszakkal foglalkozik egészen felkavaró módon, illetve a kötet utolsó novellája (Katerina Wennstam: Későn eszmél a bűnös), amelyben szintén egy elterjedt téma, a homofóbia adja a távoli múltban bekövetkezett gyilkosság indítékát.

A harmadik kedvencem a Veronica von Schenck által jegyzett Maitréja. Ez egy kicsit akciódúsabb, mégis a maga módján kifinomult rendőrségi kriminovella, aminek varázsát elsősorban a női főszereplő biztosítja. És nem utolsósorban a történet csattanója, amivel a szerző és nyomozónője, Stella Rodin egy jó kis fricskát nyom az istent és embert nem ismerő rendőrségi vezetők orrára.

A kötet fennmaradó írásai között is vannak még érdekes, de talán nem teljesen ideillő próbálkozások. Ilyen pl. Stieg Larsson novellája, a Kondíció is, ami nem is annyira krimi, mintsem egy politikai töltetű sci-fi elbeszélés, vagy a Braun-napló Sara Stridsbergtől, ami témájának köszönhetően (egyfajta utolsó monológ Hitler szeretőjétől, Eva Brauntól) lóg ki kissé a sorból, vagy a Henning Mankell és Håkan Nasser által írt Valószínűtlen találkozás fura története is.

A végére hagytam azt a részt, ami eléggé abszurd módon számomra a kötet legkiemelkedőbb írása volt: az előszót. Az igazság az, hogy az utóbbi évtized skandináv krimidömpingje közepette nagyon hiányoltam egy olyan írást, ami kissé rendszerezi és történelmi kontextusba helyezi az utóbbi évek egyik legfelkapottabb szórakoztató irodalmi műfaját. Jóllehet Holmberg összefoglalója csak a svéd krimi huszadik századi fejlődésével foglalkozik (tehát ilyen értelemben véve nem egy teljes skandináv krimitörténeti áttekintő) és néhol eléggé szétszórtnak és zavarosnak is tűnik, számos olyan érdekességet tartalmaz, amihez hasonlókat szívesen olvasnék a többi skandináv ország vagy akár az egész skandináv térség bűnügyi irodalmával kapcsolatosan is. Bízom benne, hogy Holmberg próbálkozása nem marad teljesen visszhang nélkül a térségben, és hamarosan a többi skandináv ország rövidprózai krimiterméséből is kézbe vehetünk egy-egy hasonló, történeti áttekintővel kiegészített gyűjteményt.

Megveszem John-Henri Holmberg (szerk.): Valami a tekintetében | Animus Kiadó | 315 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

  • odinn

    A fordítás sajnos nem az eredeti szövegekből, hanem angolból készült. Talán jót tett volna egyik-másik történetnek, ha a svéd szöveggel dolgoznak, és a “bevált” fordítóját kapja a szerző

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD