Xue Yanping regénye a mai kínai irodalom számon tartott darabja, így aztán sok olyan olvasni szerető ember akadhat, aki szívesen veszi szemügyre eme távoli, és számunkra alighanem kicsit érthetetlen kultúra szépirodalmi termékeinek egy darabját. A könyvnek a fordító által írt utószava nagy segítséget nyújt a mélyebb megértéshez, enélkül alighanem csak félig-meddig fogadhatnánk be a művet. Mi tagadás, szükség volt egy újraolvasáshoz az új információk birtokában.
A 21 gramm szerelem című regény a legújabb trendeket tükrözi, az 1990 óta Kínában megjelenő testirodalom képviselője. A testirodalom a nyugati feminizmus valamiféle kivetülése, jellegzetesen női dolog, és nem is csak a test, inkább a testtudat, a saját test élményének az irodalma. Az eddigi szemérmes bemutatásmódokhoz képest ez teljesen újszerű, sokszor profán, szókimondó, egyfajta „leleplezése” a női testnek. Európában a XVIII-XIX. századi irodalom feladata volt ez, és persze szentimentalista, érzelmes töltete volt. A hagyománytisztelő, férfiak által uralt kínai irodalomban viszont ez a jelenség összekapcsolódik a korunkra jellemző test-élménnyel, a külsőségek dominanciájával, az elhidegülés, elidegenedés élményével.
Éppen ezért válik erősen fontossá a helyszín, figyelmeztet a fordító. A szereplő nem egyszerűen kínai: ő pekingi. Peking pedig lélegző, élő valóság, ahol az emberrel (értsd: a nővel) szemben kemény elvárásokat támasztanak. Ebben a világban nem könnyű nőnek lenni: nem szabad megöregedni, elhanyagolni magad, mert kimaradsz mindenből, és végképp nem szabad megbetegedni – ez valami olyan „bűn”, amiért nem jár bocsánat. Az egészségesek, a nagy akarások, a zsúfoltság és a törtetés városában csak a szépség és az egészség, csak a győzelem vált ki elismerést. A betegség szégyellni való kudarc, amit az utolsó pillanatig rejtegetni kell. Nem csak az emberek megvetésével, sajnálkozásával kell számolni: a főhős Xin Ping úgy érzi, maga a város veti ki magából, mint megemészthetetlen, fertőző rosszat.
A modern társadalom, az „ipari forradalom” következményeinek bemutatása mellett azonban van a regénynek egy másik vonulata is, amelyben a hagyománytisztelő Peking arcát fedi fel. A szűk kis sikátorok, a hutongok világát, a négyszögű udvarokat körülzáró nagy családi otthonok hangulatát, a családot, mint menedéket: mindazt, amiből szemlélve elviselhetővé válik az élet, még ha néha nyomasztó is, hogy folyton számon tartják az embert.
Xiaoqi kétgyermekes elvált családanya, akinek új kapcsolata is épp végéhez érkezett, mikor megtudja, hogy rákos. A bajban nem marad egyedül, hiszen egész nagy családja, nagybátyja, nagynénje, volt férje, sőt, utolsó barátja is támogatják: mégis egyedül van, hiszen ebbe az élethelyzetbe igazán senki nem tud, nem is akar vele tartani. A betegséggel, a közelgő halállal magának kell szembenézni, félelmeit leküzdeni, kamasz lányát Amerikába engedni jóindulatú idegenekkel – európai olvasó számára sokszor alig érthetőek a döntései, szereplőnk önzőnek, felületesnek tűnik, pedig csak megpróbál megfelelni az elvárásoknak, és rendben hagyni a dolgait.
A regény címe, a 21 gramm szerelem az emberi lélekre utal, melynek köztudottan ennyi a súlya. Tagadhatatlan a cím szimbolikus jelentése, ami vonatkozhat egyrészt Xiaoqi hirtelen ébredt vonzalmára Zhang Thong orvos iránt. Ebben a világban a beteg csak otthon van biztonságban, no meg a kórházban, ahol ráadásul fehérköpenyes félistenek is vigyáznak rá. Nem csoda, ha megmaradt életereje utolsó morzsáival Xiaoqi beleszeret orvosába. De vonatkozhat a cím az élet iránti szerelemre is, a létezés 21 grammjára, arra a tényre, hogy a lélek a szerelemben dalol legigazabbul, így a haldokló nő utolsó szerelme egyben az élet melletti voks is.