Daniel Kehlmann: F

Írta : Daniel Kehlmann
Eredeti cím : F
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : F
Fordította : Fodor Zsuzsa
Kiadó : Magvető Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 321
90
Vidd hírét!
 
 

Daniel Kehlmann fiatal német író, akinek magyar nyelven ez a harmadik megjelenő regénye. A világhírt A világ fölmérése című műve hozta el számára 2005-ben, amely elnyerte az értékes Kleist-díjat. Amerikában is kiadták, és több nyelvre lefordították. A szerző 2008-ban Thomas Mann-díjat is kapott. Magyar nyelven még megjelent tőle A Beerholm-illúzió és a Hírnév.

Kritikusai Kehlmannt kifinomultságáért, hatalmas tárgyi tudásáért, intelligenciájáért és humoráért dícsérik, és mondhatom, nem hiába. Az F már a címével is kíváncsiságot ébreszt: ki az az F? (Vagy mi az az F?) Valami halvány eligazítást ad a kezdőmondat, ahol megjelenik Arthur Friedland és három fia: Az F tehát utalhat a szereplőket egybekötő családi kötelékre. Újabb eligazítást a regény végén kapunk, ahol az F a fátum, a sorsszerűség betűjévé lesz.

Főszereplője nem egy, hanem mindjárt négy is van a regénynek: Arthur Friedland, és két házasságból származó három gyermeke. A szerző pedig azt vizsgálja meg, mit tehet a világban az ember, ha nem képes megélni saját sorsát. A négy szereplő nagyon különböző jellem, és mindegyiknek fel kellene vállalnia egy alapszerepet, amiben kiteljesedhetne. De mindenik elbotlik valahogyan. Az apa kétszer is elhagyja a családját, elmenekülve az apaság elől, hogy író lehessen. (Az ismétlés mozzanata jelzi talán, hogy felismeri a feladatát, de nem tud egyértelműen amellett dönteni). A sérült családban, apa nélkül felnőtt gyermekei is mind hordoznak valamilyen egyéni keresztet. Martin gyerekkorától rettenetesen vágyik a szülők által nyújtott biztonságra, és még középkorúan, elhízottan, bebetonozva a papi pálya biztonságába sem képes lemondani az anyjával eltöltött hosszú, sütimajszolós délutánokról. A többiért pedig falási rohamokkal kárpótolja magát, míg elhízik, és az élete egy folyamatos harc lesz aközött, amit tesz, és aközött, amit tennie kellene. Kreativitását, hírnév utáni vágyát a Rubik-kocka mesterszintű forgatásában éli ki, amivel kezdetben kivívta környezete csodálatát, de aztán, ahogy felnőttek az egyre gyorsabb fiatal generációk, a kocka kifogás lett: állandóan versenyre készülve nyilvánvaló, hogy Martin jó valamiben. Ezzel persze csak a látszatot tartja fenn: egy idő után egyértelmű, hogy sem más, sem pedig ő maga nem hisz saját rendkívüliségében.

Eric és Iwan ikrek, előbbi vagyontanácsadó, és a pénz álcája mögé bújva hiteti el – egy időre – magával, hogy komoly és fontos ember. Iwan már gyerekkorában tehetséges festőművésznek tűnt, de ezt a reménységet felnőttként nem váltotta be. Egy idő után mindketten ráébrednek saját középszerűségükre, és csakúgy mint Martin, csalnak, hogy a látszatot megőrizzék. Eric ellopja kliensei pénzét, és a lelepleződés határán pillanatokat, napokat lop a sorstól, hogy játszhassa még egy kissé a szerepet, amit annyira szeretne valósággá tenni. A sors a kezére játszik: a válság, a gazdaság összeomlása (és a gondosan megválogatott középszerű munkatársak butasága) megmenti őt a bukástól, vagyis a látszat megmarad. Iwan homoszexuális lesz, és zseniális trükköt talál ki, hogy megmeneküljön saját középszerűségétől: egy elismert festővel kezd szimbiózisba, majd annak halála után a hagyatéknak lesz ravasz és ügyes kezelőjévé (És ki tehet arról, hogy a festő sosem látott, de korábban is emlegetett képei egymás után bukkannak fel, és kelnek el jó áron?)

A regény lényege azonban talán nem is ez a négy történet, hanem a mögöttük húzódó érzések: a mód, ahogy a négy ember megéli saját sorsának töredezettségét, a lehetőség elszalasztását, a saját testének csapdájában való vergődést. Ahogy mindannyian tisztában vannak csaló voltukkal, ahogy tudják, hogy bűnhődniük kell miatta, és ahogy elfogadják a büntetést. Testi síkon Martin büntetése a kövérség, lelki síkon pedig – pap létére – a hitetlenség, ami rettenetesen gyötri őt. Megváltása az lenne, ha végre önmagával azonosan élhetne, vagyis hihetne abban az Istenben, akit szolgál, hiszen enélkül minden csak üres formaság. Eric büntetése a hallucinációk, amik testileg és lelkileg egyaránt meggyötrik őt. Sosem tudja, vajon csak képzeli-e azt, ami történik, vagy valóságos. Tablettákat szed, hogy elviselhetővé váljon a hazugság, de ezzel elmossa a határokat, és állandó rettegésben él, hogy egyszer rosszul ítéli meg, vajon melyik világban van éppen: abban-e, amit mások valóságosnak tartanak, vagy abban, ami csak az ő számára létezik, egyre fenyegetőbben. Közben pedig mindent lerombol maga körül, ami kicsit is valóságos, talán még a házasságát is. Iwan tűnik a legkevésbé szerencsétlennek: ő csak eladja magát, a testét és a tehetségét is. Más neve alatt fest, ő pedig hivatalosan egy hagyaték gondozója. Minden zsenialitása abban áll, hogy tudja, hogyan tartsa szinten a festmények árát – és hogyan ne bukjon le. Annyira nem létezővé válik ebben a rajtőzködő hazugságban, hogy amikor egy csapat fiatal bűnözö áldozata lesz, sosem találják meg a holttestét.

A regény ugyanakkor társadalomkritika is, elsősorban a művészvilág szatírája, bár a szerző szemmel láthatóan nem annak szánta. Sokkal inkább egy komoly és hiteles ábrázolásnak. És hogy mennyire jól sikerült, az abban is lemérhető, hogy egyúttal szatírának is megfelel a mód, ahogyan a szerző a fent és lent, az igazság és a hazugság, érték és értéktelenség kérdését firtatja. Elgondolkoztat, ahogy bemutatja a véletlennek látszó történések egybefonódását, és ahogy – szinte istenként – rámutat, hogy ha mindenki tudatosan végezné felvállalt feladatát, nem történnének szerencsétlenségek. Ha Arthur jó apa lenne, Martin nem hízna el, és hinne Istenben, így valós támaszt tudna nyújtani anyagi világba szorult féltestvérének, és az nem menekülne gyógyszerek kábulatába.Ugyanakkor tudná azt is, mit kezdjen a fiatalkorúval, aki zaklatottan bevallja/meggyónja neki a gyilkosságot, amit éppen elkövettek – és ezzel másik testvére életét is megmentené. „Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ” – mondta József Attila. Ez a regény e gondolat életszerű ábrázolása, ugyanakkor figyelmeztetés arra, hogy a determinizmushoz szükség van a restség segítségére, és csak addig létezik, míg belenyugszunk és elfogadjuk.


Vidd hírét!