Philip Kerr: Halálos március

Írta : Philip Kerr
Eredeti cím : March Violets
Eredeti kiadás : 2004
Magyar cím : Halálos március
Fordította : Illés Róbert
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 270
70
Vidd hírét!
 
 

Philip Kerr nagyon vékony jégre merészkedett, amikor úgy döntött, hogy a hard-boiled krimi nagyjainak hagyományát ápolva, a műfaj minden eleméhez ragaszkodva egy korábban nem látott kombinációt alkalmaz, és magándetektívjét meg a regény cselekményét a ’30-as évek Németországába helyezi. Amikor erre a vékony jégre lépett, felszerelkezett az összes létező klisével, amit a műfaj adhatott, hogy legyen súlya az egésznek – pedig nem minden működik ugyanúgy egy a náci Németország fővárosában játszódó hard-boiled krimiben, mint mondjuk Raymond Chandlernél, Ross Macdonaldnél vagy Dashiell Hammettnél, amerikai közegben. Ennél fogva aztán recseg-ropog a jég Kerr regénye alatt, de nálam azért még fennmarad.

A Berlin Noir-sorozat első részében, a Halálos márciusban Bernhard Günther magánnyomozót azzal a feladattal bízza meg Németország egyik leghatalmasabb iparmágnása, Hermann Six, hogy kerítse kézre lányának és vejének gyilkosát, valamint keresse meg azt a gyémánt nyakéket, amely a gyilkosság során tűnt el a bombabiztosnak hitt széfből. Bernie a hard-boiled regények főhőseinek jól bevált útvonalát követi: a helyszín és néhány mindentudó informátor után rögtön megbízója gyönyörű, csábos feleségének az ágyában köt ki, majd füstös kocsmákon és éjszakai bárokon át vezet az útja, egy adott ponttól egy másik gyönyörű nővel az oldalán. Bernie idővel kideríti, hogy a vagyont érő nyakék értékét tekintve csak apróság azokhoz a(z) – magas rangú, korrupt politikusokról és üzletemberekről terhelő bizonyítékokat rejtő – iratokhoz képest, amelyeket Hermann Six veje gyűjtögetett kellő alapossággal, és amelyek az ékszerrel együtt tűntek el a széfből. Mintegy mellékesen pedig Hermann Göring lakásán is megfordul, és a miniszterelnök megbízásából is nyomozni kezd – ugyanazon ügyben, csak más irányból. A Göring-szál (mint néhány másik hasonló, apró mozzanat a regényben) kicsit fölösleges, inkább csak a történet hitelességét próbálja erősíteni.

Kerr nagyon nagy hangsúlyt fektet a helyszín és a kor pontos ábrázolására. Helyenként mindkettővel kissé túllő a célon. A rengeteg utcanév csak úgy lenne érdekes, ha a könyvhöz egy korabeli térkép is járna – de igazából még úgy sem, hiszen a cselekmény szempontjából mind mellékes, hogy melyik utcáról melyik térre tér be Bernie, vagy hol találkozik egy informátorával, egy régi barátjával vagy az alkalmi szeretőjével. Megrögzött Berlin-kutatók talán izgatottan követnék a mutatóujjukkal Bernie útját egy régi várostérképen, miközben a regényt olvassák, de a többség nem ezért veszi kézbe a Halálos márciust, és a sok utcanév egy adott ponton zavaró kezd lenni.

A regény időbeli elhelyezése tekintetében ugyanez a helyzet. A cselekmény 1936 nyarán játszódik, a XI. nyári olimpiai játékok ideje alatt; ebben az időszakban látogatott először Berlinbe a Lindbergh-házaspár is. Mindkét eseményt megemlíti Philip Kerr a regényben, sőt az olimpiai játékok kapcsán Jesse Owens aranyérmet érő 100 méteres síkfutásának is a szemtanúi lehetünk. A szövegbe ugyan beleszőtte Kerr, hogy a színesbőrű Owens győzelme és az őt önfeledten és egy emberként ünneplő német nézőközönség látványa szöges ellentéte a nemzetiszocialista fajelméletnek, de ezt elsősorban Bernie gondolatai által közli, és kevés ahhoz, hogy ez legyen a regény üzenete. A Halálos március egyébként sem akar ilyesmit üzenni, a könyv elsősorban inkább szórakoztat, és arra éppen megfelelő. A felvilágosult, józan gondolkodású Bernie amúgy is mindvégig hangoztatja náciellenességét, szóval érzésem szerint ezek együtt inkább azt hivatottak bizonyítani, hogy a szerző a helyszínből és a korból egyaránt felkészült.

A szerző: Philip Kerr

A történetet egyes szám első személyben elmesélő Bernhard Günther egyébként ízig-vérig hard-boiled karakter, ha szabad így nevezni egy „noir-regény” magándetektívjét. Félelmet és akadályt nem ismerő, csípős nyelvű, jókora humorérzékkel megáldott, drága whiskyt vedelő, láncdohányos és nőcsábász ex-zsaru, aki félvállról vesz minden fenyegetést, mintha fabatkát sem érne az élete (akkor is nagy a szája, ha egy fegyver csövét nyomják a bordái közé), szereti, ha az éjszakázó vagány szerepében tetszeleghet egy nő előtt, de ugyanakkor elég jó emberismerőnek bizonyul, és akkor is hajthatatlanul küzd az igazságért, amikor már ezzel a saját bőrét viszi vásárra. Bernhard Günther személyében Philip Kerr nagyszerű regényhőst teremtett, ez vitathatatlan érdeme. Na de hogy ezt a nyomozót 1936-ba küldi, Berlinbe – az már nehezebben emészthető. Van egy értelemszerű ellentét a két fogalom: a hard-boiled krimi általános közege és Hitler Harmadik Birodalma között. Ez a kontraszt pedig akkor válik kézzelfoghatóvá, amikor a regény végén Bernie – egy bizarr megbízást követően – koncentrációs táborba kerül, ahol egyenesen rosszul cseng a hard-boiled minden jellemzője: a szereplő lazasága, csibészsége és humorérzéke, a kötelező poénok, mindaz együttvéve, amitől Günther ízig-vérig hard-boiled karakter.


Vidd hírét!