Jo Nesbø: Vér a havon

A Vér a havon címet viselő, tizenharmadik bűnügyi regényében Nesbø valami teljesen mással rukkol elő, mint amit a Harry Hole-sorozatból megszokhattunk tőle.

hirdetés

Bűntény, szerelem, bosszú, árulás – nagyjából ezzel a négy szóval le lehetne írni a norvég krimi fenegyerekének, Jo Nesbønek a legújabb magyarul megjelent regényét. A Vér a havon című könyv 2015 májusában jelent meg az Animus Kiadó gondozásában, a Skandináv krimik sorozat keretében, akárcsak a szerző többi regénye.

A főhős, Olav Johansen, nem hétköznapi figura. Diszlexiás, mégis gyerekkora óta a könyvek szerelmese, bármit elolvas, ami érdekesnek tűnik számára. Széleskörű tájékozottsága ellenére azonban igazából csak egyvalamihez ért – és ezt ő maga is elismeri –, a gyilkoláshoz: profi bérgyilkosként dolgozik Oslo egyik vezető alvilági figurájának megbízásából. Ebből fakadóan magányos és visszahúzódó, kerüli az emberek társaságát. Mindössze egy személy van, aki megdobogtatja szívét: Maria, a sánta és süketnéma boltoslány, akit valamikor ő mentett meg az utcától. Az érzelmek azonban csak plátóiak, igazából csak a lánynak írt – de elküldetlenül a konyhapult fiókjában lapuló – vallomások formájában nyilvánulnak meg.

Egy nap azonban feje tetejére áll Olav  élete: főnöke azzal bízza meg, hogy ölje meg a feleségét, Corinát. Olav profi módon áll a dologhoz, szobát bérel főnöke háza közelében, ahonnan kellőképpen szemmel tarthatja az asszonyt és felkészülhet a feladatra. Amikor azonban megpillantja a nőt, egy csapásra összezavarodnak érzelmei, és képtelen eleget tenni a megbízatásnak. Amikor pedig mélyebb bepillantást nyer az életébe, váratlan lépésre szánja el magát. Ezzel viszont úgy tűnik, hogy a saját halálos ítéletét írja alá. Hacsak ki nem talál valamit, amivel kimászhat a slamasztikából.

Aki olvasott már Nesbøt, különösen a Harry Hole-sorozatot, az valószínűleg tisztában van két dologgal: egyrészt tudja, hogy Nesbø nem igazán a kis terjedelmű könyvek híve. Az eddig magyarul megjelent regényei közül a legrövidebb alulról közelíti a 300 oldalt, a Harry Hole-sorozat összes része viszont ennél legalább száz oldallal hosszabb, nem ritka közöttük az 500 oldal feletti mű sem. Másrészt – az előzőtől valószínűleg nem teljesen függetlenül – Nesbø hajlamos túlírni a regényeit, sokszor túl sok a csavar és a mellékvágány a történetben, ami miatt az olvasó joggal érezheti néha, hogy a kevesebb több lett volna.

Amikor a szerző előző regényét, A fiút olvastam, határozottan az volt az érzésem, hogy bár nem Harry Hole-regényről van szó, nagyon illik abba a sémába, amit a tízrészes sorozat alatt megszokhattunk Nesbøtől. Igazából annyira nem voltam ettől elragadtatva, annak ellenére sem, hogy a regény simán hozta az elvárt színvonalat. Valahogy ez már túl egyszerűnek, elcsépeltnek tűnt számomra. A regényről írt kritikámat akkor a következő sorokkal zártam: „Én személy szerint most már tényleg valami újra, valami másra vágynék Nesbøtől, meggyőződésem ugyanis, hogy annál jóval több van benne, mintsem évente előrukkolni egy-egy nagyon hasonló stílusú, stabilan megbízható színvonalú, viszont egy idő után eléggé egyoldalúan beskatulyázható regénnyel. Hogy ez az újdonság végül a beharangozott Tom Johansen-projekt lesz, vagy valami teljesen új, az majdnem lényegtelen, ha sikerül úgy kiszakadni a megszokott oslói közegből, hogy ez nem megy a színvonal rovására.

Nos, örömmel jelentem, hogy a Vér a havon majdnem teljes mértékben megfelel a fentiekben megfogalmazott óhajomnak. Jóllehet az oslói közegből nem szakadt ki a szerző, a regény több szempontból is rendhagyónak mondható. Legalábbis a korábban felsorolt jellemzőket alapul véve – de nemcsak. A legszembetűnőbb talán a terjedelme (190 oldal), amelyet látva – és különösen a nagybetűs, legalább másfeles sorközzel nyomtatott stílussal is szembesülve – rögtön megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy vajon ilyen szűk keretben mire képes Nesbø. Szinte túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a könyv sokkal inkább egy kisregény, amit majd nagyon könnyen lehet filmvászonra adaptálni. Mert nem titok az sem, hogy a regény megfilmesítési jogai már elkeltek.

Másik rendhagyó – de a szerző életművében nem teljesen kivétel nélküli – jellemző az egyes szám első személyben való történetmesélés: korábban a Fejvadászok készült így. Ez pedig ideális esetben igen szoros, már-már bensőséges kapcsolatot képes teremteni az olvasó és a főhős között, amitől különösen személyes élménnyé válhat az olvasás. Ez nincs másképp itt sem, talán annak is köszönhetően, hogy a rövid terjedelem ellenére Nesbønek sikerül egész jól, részletesen megrajzolni a központi karaktert. Nem azt mondom, hogy Olav egy komplexebb, színesebb karakter mint Harry Hole, ezt azért túlzás lenne kijelenteni. Van valami közös bennük – úgy tűnik, hogy Nesbø valami miatt szereti a visszahúzódó, magányos, a társdalomban helyét nem lelő, de a munkájában és az általa szeretett személyekhez való ragaszkodásában megszállottként viselkedő hősöket –, viszont az volt az érzésem, hogy miközben Harry Hole karakterének kiteljesítéséhez több regényre volt szüksége, Olav karakterét ebben a kisregény terjedelmű írásban is sikerült majdnem tökéletesen megalkotni. Szinte semmi nem hiányzik, a gyerekkori emlékek és élmények felelevenítése magyarázatot ad sok mindenre, gondolataiból és tetteiből pedig nagyon jól kirajzolódik a jelleme, ami – bármennyire is furán hangzik – kőkemény kontrasztban van azzal, amihez a legjobban ért, és amit csinál. A többi karakter csak statiszta ebben a szinte egyszemélyes történetben, mégis mindegyik nagyon ott van a helyén, nem több, és nem kevesebb, mint aminek lennie kell.

Maga a sztori rendkívül feszes és letisztult, az események szinte filmszerűen peregnek, és bár nálam ez nem mindig szokott bejönni, valahogy itt mégsem zavaró. Annak ellenére sem, hogy semmi rendkívüli vagy igazán eredeti nincs magában a történetben. Nesbø mégis képes egy gyakran egészen lírai hangvételű stílussal, valamint néhány ügyes csavarral és egy szerintem zseniális végkifejlettel egy ütős regényt összehozni. Ha a történetet másképp zárja le, lehet, hogy az az összképen is rontott volna, de szerintem ez végkifejlet kellőképpen kerekké teszi sztorit. Van a regényben gyilkosság és erőszak –  végül is bűnügyi regényről van szó –, de van benne egy nagy adag érzelem is, ami emészthetőbbé teszi a nyers valóságot, sőt Nesbønek arra is volt gondja, hogy egy jó adag akciót is becsempésszen a történetbe. Mindenből van valamennyi, a köztük levő arányokat pedig szerintem nagyon jól sikerült eltalálnia a szerzőnek.

Ha azt mondanám, hogy ez a kedvenc Nesbø-regényem, mindenképpen túloznék. Van pár könyve a norvég szerzőnek, amit különösen szeretek, és ezek között igazából elég nehéz dönteni. Így most az értékelésem nem is annyira a regénynek, mint inkább Nesbønek szól. Azért, mert képes volt a hosszú, sikeres, ugyanakkor eléggé kiismerhetővé vált sorozat után valami újat, valami mást, valami egészen könnyedet – ha lehet egy bérgyilkos főszereplésével játszódó, alapvetően szomorú hangvételű regényről ilyent írni – csempészni az olvasók könyvespolcára. És ha hinni lehet a Tom Johansen-projektről szóló híreknek  – az erre vonatkozó cikkünket itt olvashatod – akkor még számíthatunk egy hasonló regényre, amely a témája alapján valószínűleg szintén más lesz, mint amit eddig megszokhattunk a szerzőtől. Ugyanakkor remélhetőleg nem fog itt megállni Nesbø, és okoz még néhány meglepetést az elkövetkező években – kinek kellemeset, kinek csalódást keltőt –, ahogy tette ezt a mostani regényével is.  Mindezt azelőtt, mielőtt visszatérne a Harry Hole-sorozathoz – amelyet saját bevallása szerint néhány év múlva folytatni szeretne.

Megveszem Jo Nesbø: Vér a havon | Animus Kiadó | 190 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD