Nicolas Barreau: Álmaim asszonya

Barreau nagyszerűen ötvözi a váratlant a kiszámítottsággal, a józanságot az őrültséggel, a komolyságot a humorral és öniróniával. Ettől lesz jó a regény!

hirdetés

Antoine, a fiatal könyvkereskedő csak egy habos kávéra tér be a kedvenc kávézójába Párizs szívében, és mégis egy csapásra megváltozik az élete. Legalábbis ő ebben reménykedik, amikor megpillantja odabent álmai asszonyát. Most már csak az a kérdés, hogy hogyan szerezze meg az imádott nőt, aki nem mellékesen férfitársaságban van, nem is akármilyenben. Azonban úgy tűnik, hogy ezúttal az élet valóban olyan, mint ahogy a romantikus regényekben írva van, és ennek megfelelően a sors kegyes lesz Antoine-hoz: szinte az ölébe hull, ha nem is álmai nője, de a lehetőség arra, hogy azzá legyen.

Igazi francia történet egy igazi franciától – ez az első dolog, ami eszébe jut az olvasónak, amikor kezébe veszi a könyvet és elkezdi olvasni, megtudva néhány részletet a szerzőről is. Nicolas Barreau az a fajta író, aki nem vonatkoztat el túlságosan attól, ami számára meghatározó és identitást hordozó, vagyis a saját életétől. A Café de Flore egy létező kávézó, és feltehetően az összes helyszín ugyanúgy fellelhető a párizsi sétákon, ha egyszer arra keveredne az ember utazásai során. Na meg ott van a hasonlóság is, mely szerint Antoine, e kis történet főhőse egy könyvesboltban dolgozik, pontosan úgy, ahogy a szerző is. És természetesen végig az olvasás alatt visszaköszön az igazi párizsi hangulat: a kis kávéházak, a virágárus lány, a dühös pincér markánsan hordozza mindazt, amit Párizsról tudni, érteni, érezni lehet és érdemes.

Nos, ahogy mondtam, ezek az első dolgok, amik eszébe jutnak az embernek, ha olvasni kezd. Csakhogy van egy kis bökkenő, ugyanis Nicolas Barreau se nem francia, se nem férfi, és feltehetően soha nem is dolgozott könyvesboltban, ugyanis nem létezik. Vagyis csak annyira, amennyire egy írói álnévnek szabad és lehetséges. A könyv valódi szerzője Daniela Thiele, egy német ajkú írónő, aki szereti egy kicsit megbolondítani a dolgokat, és ez ezúttal is sikerül neki. Minden részletre gondosan vigyázva szinte az egész olvasótábor meg van róla győződve, hogy a könyv borítólapján a Szajna hídján pózoló, vonzó férfi a szerzőt ábrázolja. Miért is gondolnánk később, hogy nem így vagy, amikor annyira hiteles, ízlelhető mindaz, amiről és ahogyan ír? Bár ez a dolog egyes kritikusok szerint spekuláció és fölösleges felhajtás, szerintem simán megbocsájtható, mert semmit sem vesz el a regény értékéből. Sőt, azt gondolom, ennek fényében különösen értékelhető az, hogy ennyire azonosulni tud a szerző mind a történet, mind pedig a helyszínek jellegzetesen franciás miliőjével.

A történet igen rokonszenves és igen elcsépelt is, hiszen a legbanálisabb dologról van szó, a szerelemről. Az, ahogyan Antoine megszerzi, majd elveszíti, végül pedig ismét megszerzi a nőt, akit csak épp meglátott és meg is szeretett, nem szokványos, mégis valamennyi részletében emberi, komikus és öniróniával színezett. A kávézóban ücsörgő Antoine bámész varázslata úgy tűnik, hatásos, hiszen a csodás hölgy szinte véletlennek álcázva az asztalára ejt egy kis papírdarabot, rajta egy telefonszámmal. Amikor a pár négyzetcentiméteres papírdarab azt is megsejteti, hogy az álomnőnek még humora is van, Antoine végzetesen beleszeret a tüneményes Isabelle-be. Eufórikus boldogság lengi körül, már-már azt érzi, hogy a föld felett lebeg elvarázsoltan, amikor a végzetes és kínos balszerencse igencsak átírja a forgatókönyvet: a telefonszám utolsó számjegye némi kalandozás során olvashatatlanná válik. Ennek persze az a várható következménye, hogy a mámor egy csapásra szertefoszlik, és mivel egy bizonyos határidő is szorítja fiatal hősünket, nem marad más lehetősége, mint sorra venni az összes lehetséges számjegyet, és kideríteni azt, hogy melyik vonal végén csendül fel az nagy ő bársonyos hangja. Az ötlet logikus, a kivitelezés pofonegyszerűnek tűnik, azonban mégsem sikerül minden zökkenőmentesen. Közben pedig szorít az idő…

A hangulata fiatalos, egyszerre túlfűtött és laza is, teljes mértékben kifejezhető azzal a két szóval, amit a franciák is akkor mondanak, mint mindenki más, ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy, és nem lehet rajtuk változtatni: ez van. Közben nagyokat lehet szurkolni az éppen aktuális telefonhívás sikeréért és nagyokat nevetni azon, ahogy egy mindenre elszánt fiatalember lejáratja magát, de valahogy mégsem lesz nevetséges, mert titokban mégis arra gondolunk, bárcsak sikerülne neki! Valahogy furcsa kettőség viszi végig a kis regényt, nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy komolyan vehető-e az egész felhajtás egy ismeretlen nő miatt, vagy inkább valami szarkasztikus társadalmi kritika sejlik ki az egészből. Ugyanakkor van egy löket is benne, ami arra ösztönöz, hogy mi magunk is hajlamosak legyünk azt gondolni, hogy végső soron az ember semmit sem veszíthet egy ilyen helyzetben, így aztán miért ne próbálná meg? Ezért mi is készségesen végigrohanjuk Antoine-nal Párizs utcáit két virágcsokorral a kezünkben, elkésünk egy végérvényes pecsétnek hitt esküvőről, végül pár óra után mindent feladunk, és ekkor mégis történik valami megmagyarázhatatlanul egyszerű dolog, és minden addigi fáradozásunk értelmet nyer.

Nicolas Barreau nagyszerűen ötvözi a váratlant a kiszámítottsággal, a józanságot az őrültséggel, a komolyságot a humorral és öniróniával. Valószínűleg ez teszi olyan kellemessé ezt a kis olvasmányt, amely egy esős délután abszolút szórakoztató kikapcsolódási eszköze lehet. Természetesen már rendhagyó módon ennek a könyvnek a borítója is hordozza azt a stílusos jellegzetességet, ami egy kis figyelmesség a szerző részéről, mégis egyedivé teszi őt és műveit, ez pedig a piros szín felbukkanása és az Eiffel torony. Ez viszont semmit sem változtat azon, hogy az Álmaim asszonya egy kiváló, könnyű kis olvasmány a romantika és a jellegzetesen franciás humor – már ha van ilyen – kedvelői számára.

Megveszem Nicolas Barreau: Álmaim asszonya | Park Kiadó | 192 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD