Elmore Leonard: Gengszterek földjén

Írta : Elmore Leonard
Eredeti cím : The Hot Kid
Eredeti kiadás : 2005
Magyar cím : Gengszterek földjén
Fordította : Illés Róbert
Kiadó : Jaffa Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 290
75
Vidd hírét!
 
 

Elmore Leonard 2003-as regényének a cselekménye többnyire Oklahoma államban játszódik a múlt század elején, az olajmezők felfedezése és feltárása idején, amikor gyakorlatilag minden sarkon lehetőség termett, csak épp meg kellett látni. Leonard hősei olyan emberek, akik a kínálkozó alkalmakat többnyire felismerték.

A Gengszterek földjén három főszereplője különböző környezetből származik, de mindhármat tulajdonképpen ugyanaz hajtja: sikeres/híres akar lenni. Carl Webster gyakorlatilag otthon ülve is gazdag lehetne, és jól élhetne, hiszen az apja birtokain olajkutak hozzák a felszínre a fekete aranyat. Carl apja ezzel együtt nem az olajbizniszben utazik, a területeinek csak egy részét adta el vagy bérbe olajmágnásoknak (már az eladásból vagy a bérleti díjból származó bevétel is szép vagyont eredményez), miközben ő marhákat tenyészt és pekándiót termel a háza körüli területeken. Carl csak tizenöt éves, amikor becsületes távolságból lelő egy marhatolvajt – mindez 1921-ben történik, tulajdonképpen még abban az időben, amikor Oklahomában a vadnyugati és a szövetségi törvények egyaránt érvényesülnek, és Carlt nemhogy felelősségre vonná emberölésért vagy gyilkosságért a marsall, hanem lehetőséget kínál neki. Felajánlja Carlnak (és az apjának), hogy a fiú, majd ha felnőtt, lépjen az ügynökség szolgálatába. Carlnak már amúgyis a begyében van egy körözött gengszter, aki rablás közben a szeme láttára lőtt le egy indián rendőrt. Ehhez társul maga a tény, hogy Carl nagyon jól bánik a fegyverrel, noha ilyen jellegű képzést nem kapott, és különösebb alkalma sem volt gyakorolni, egyszerűen a vérében van. Plusz van egy meghívója a marsalltól. Az eredmény: Carl Webster szövetségi rendőrbíró lesz.

Jack Belmont, Carlhoz hasonlóan alig csak a kisujját kellene mozgassa, hogy mindkét zsebe folyton tömve legyen pénzzel. Jack apja ugyanis olajmezők felett rendelkezik, saját kútjai és finomítói vannak, ráadásul Jack az egyetlen fia, ergo a biztos örököse a cégbirodalomnak. A fiú azonban nem olajmágnásként, hanem gengszterként szeretné beírni a nevét a történelemkönyvekbe. Mindenhol keresztbetesz az apjának, ahol csak tud, elrabolja az apja szeretőjét, hogy pénzt zsaroljon az apjától, aztán bankokat kezd rabolni, és egyre látványosabban törekszik arra, hogy ő legyen az államok első számú közellensége. Elkerülhetetlen, hogy egy adott pillanatban az útja keresztezze Carl Webster szövetségi rendőrbíró útját, aki pont az ilyen első számú közellenségek kiiktatására szakosodott.

Végül ott van Antonio Antonelli, a feltörekvő újságíró, aki a maga kissé fellengzős stílusában megörökíti a kor eseményeit. Abban a kivételes helyzetben van, hogy szemtanúja lehet annak, amint Carl Webster leszámol egy gengszterrel, interjút készíthet a híres rendőrbíróval és az események fontosabb szereplőivel. Az ő karaktere némiképp kilóg a sorból: az ő múltjáról tudunk meg a legkevesebbet, neki nincsenek olyan lehetőségei, mint a másik kettőnek, de a maga módján természetesen ő is révbe ér. Cikornyás, kissé archaikus újságírói stílusa ma nevetségesnek és mesterkéltnek hat, de nagyon jól illeszkedik abba a korba, amelyet Leonard megfest.

A regény szereplői egyébként ízig-vérig Leonard-féle karakterek, minden cselekedetük és kimondott szavuk ezt erősíti, bár ez a regény második felében válik igazán hangsúlyossá. A könyv első felében Elmore Leonard valami olyant tesz, amit korábban én emlékeim szerint még nem tapasztaltam egyetlen regényében sem: mesél. Én ahhoz szoktam, hogy az egyes szereplők múltjáról, jelleméről, habitusáról azok cselekedetei révén és/vagy párbeszédek útján szerzek tudomást, még a karakter megismeréséhez szükséges múltbéli események is általában dialógusokból válnak ismertté az olvasó előtt. A Gengszterek földjén ezzel szemben úgy kezdődik, hogy a szerző mindhárom főszereplőt bemutatja, azok életét egy kívülálló szemszögéből ismerteti, és közben mesél. Ez a stílus kissé szokatlannak hat, de persze a regény ettől nem lesz kevesebb, sőt. Egy másik érdekessége a könyvnek az, hogy a szereplők története a befejezéssel lezárul, a végére minden szépen lekerekedik, noha Elmore Leonard általában törekszik arra, hogy határozottan az az érezésünk támadjon: regényeinek szereplői a regénybeli cselekmény előtt és után is léteztek, az aktuális sztori pedig életüknek csak egy szakasza.

A regény a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg, de (sajnos) a könyv borítója nem illeszkedik a korábban a kiadónál publikált Leonard-regények sorába. A borítón feltüntetett hard boiled embléma is határozottan megtévesztő: így, hogy látom, néhány elemet/mozzanatot tudok úgy magyarázni, mint a műfaj sajátossága, de ez jobbára egy külső sugallat hatására történő „belemagyarázás”. Én magamtól soha nem sorolnám a hard boiled krimik közé a Gengszterek földjént.


Vidd hírét!