Plágiummal vádolják Roberto Savianót

Vidd hírét!
 
 

Plágiummal vádolja Olaszország legismertebb oknyomozó újságíróját egy amerikai hírportál. A The Daily Beast azt állítja, hogy a Zéró zéró zéróban Saviano a forrás megjelölése nélkül idézett több újságcikkből — ami a forrás feltüntetése nélkül tulajdonképpen nem idézést, hanem jogtalan másolást jelent. Saviano persze elutasítja az amúgy bizonyítékokkal alátámasztott vádakat, de az eset mindenképp érdekes, főleg úgy, ha figyelembe vesszük, hogy 2015 nyarán egy olasz bíróság egyszer már jogerősen vétkesnek találta az írót egy hasonló ügyben. Akkor a Gomorra néhány részletéről derült ki, hogy dél-olaszországi újságokban megjelent cikkek szinte szószerinti átiratai.

A The Daily Beasten publikált írás szerzője, Michael C. Moynihan több olyan bekezdést is idéz, amelyek szinte szóról szóra azonosak már korábban megjelent újságcikkek, publikációk és jelentések egyes részeivel. Moynihan szerint Saviano többek között a Los Angeles Timesból, aRoberto Saviano: Zéró zéró zéró (Partvonal, 2014) német Der Spiegelből, a Financial Timesból, a Wikipédiáról és a St. Petersburg Timesból kölcsönzött részleteket, a szöveg pedig helyenként szinte szóról szóra egyezik. Moynihan arra is felhívja a figyelmet, hogy feltehetően csak a fordításnak köszönhetően nincs szószerinti egyezés, hiszen Saviano angol forrásokból merített, miközben a könyvet olasz nyelven írta, aztán az amerikai kiadáshoz a szöveget tulajdonképpen visszafordították angolra.

Moynihan ennél is továbbmegy: azt állítja, hogy a Zéró zéró zéró egy “elképesztően tisztességtelen” könyv, amely tulajdonképpen összefüggéstelen sztorik láncolata, és amelyben Saviano jelentéktelen eseményeknek tulajdonít történelmi jelentőséget. Moynihan úgy véli, hogy a könyv csak azért kapott magasztaló kritikákat, és azért fogyott nagyon jól Európában, mert a nagyra tartott Roberto Saviano írta – a tartalmával viszont keveset foglalkoztak. Szerinte Saviano néhány interjúalanyt ki is talált, így például kétségbe vonja azt, hogy az olasz oknyomozó újságíró valóban találkozott egy kaibil harcossal, bizonyos Ángel Miguellel. (A magyar kiadásban ez a rész a 100. oldaltól kezdődik.) Moynihan talált egy mexikói írást, amelyet a Notimex mexikói hírügynökség közölt, és amely egy mexikói újságíró, José Luis Castillejos tollából származik. Néhány bekezdésben Castillejos a kaibil harcosok kiképzéséről ír; a hasonlóság a 2005-ös mexikói írás és Saviano könyvének bizonyos paragrafusai között valóban szembetűnő.

Moynihan egyébként tisztességes módon járt el. Mielőtt az írását publikálta volna, szembesítette Savianót a felfedezett hibákkal. Az olasz szerző egyrészt elutasított minden vádat, másrészt a hasonló szövegrészekre azt mondta, hogy véletlen egybeesések, vagy feltehetően ugyanazokat a forrásokat használta, mint a megnevezett újságírók vagy írók. A legnagyobb probléma Saviano állításaival és a könyvével az (és ezzel nem lehet vitatkozni), hogy mindeközben ő nem nevezett meg egyetlen forrást sem a könyvében. Saviano ugyanakkor előszeretettel hangoztatja, hogy minden ilyen támadás mögött a maffia áll, így próbálván hiteltelenné tenni őt. Helytálló viszont Moynihan kérdése: ha ez így van, miként volt képes az olasz maffia arra, hogy a Gomorra néhány bekezdését beszúrja olyan, a szervezett bűnözést leleplező újságcikkekbe, amelyek a Gomorra megjelenése előtt láttak napvilágot?


Vidd hírét!