Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája

Írta : Hilde Østby
Eredeti cím : Leksikon om lengsel
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : A vágyakozás enciklopédiája
Fordította : Pap Vera-Ágnes
Kiadó : Park Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 244
80
Vidd hírét!
 
 

Ki gondolná, hogy Beatricé és Dante már gyerekkorukban egymásba szerettek? És az kinek jutna eszébe, legyen bármilyen jó ismerője régmúlt idők történelmének és irodalmának, hogy Rómeó és Júlia között semmiféle szerelemről nem volt szó, és hogy a vanádiumot először nem is Niels Sefström fedezte fel, hanem Andrés Manuel del Río? Nos, valószínűleg senki.

Hilde Østby azonban mégis gondolt erre, így született meg debütregénye, A vágyakozás enciklopédiája. A fiatal norvég írónő a Margó Irodalmi Fesztivál őszi különkiadásán mutatta be a könyvét, amelynek a magyar az első idegen nyelvű fordítása. Elmondása szerint e leginkább novellás kötetnek mondható műnek az alapötlete egy viszonzatlan szerelemből ihletődött, és kissé humorosan enciklopédiaként lett felcímkézve, hiszen betűrendben tárgyalja a különböző korok különböző szereplőinek szerelemmel és vágyakozással dúsított történeteit. Kiindulópontja az a kijelentés, miszerint a szerelem illetve a vágy (e kettő sohasem határolható el teljesen sem Hilde Østby könyvében, sem a való életben) a hagyományos, kísérleti módszerekkel nem mérhető, de mégis létező valami. Ennek felderítésével illetve – a betűrendi mutató praktikusságán keresztül – leírásával foglalkozik az egyszemélyes szerkesztőség, amely nem más, mint maga a szerző.

Hilde Østby regénye provokatív, erőteljes, nyers, valóságos, szemtelen és gátlástalan. Többek között azért is, mert nem vonakodik attól, hogy híres és hírhedt egyéneket változtasson igazi hús-vér emberekké, ez esetben különösen kiemelten szexuális lényekké, akiknek ugyanolyan vágyaik lehettek – az enciklopédia szerint határozottan voltak is –, mint bármely más földi halandónak. Provokatív azért, mert amíg tudományos köntösben próbálja elénk tárni a nyilvánvalóan nem minden esetben visszaigazolható, képzelet szülte viszonyokat, hangsúlyozva a racionalitás és a vágyakozás kémiájának fontosságát, valójában úgy tűnik, hogy épp az ellenkezőjét akarja az olvasóval elhitetni, vagyis azt, hogy a szerelem rejtély és az is marad. Emellett még érdekessége ennek az enciklopédikus megközelítésnek, hogy szinte egytől egyig minden szereplője boldogtalan, csalódással fűszerezett, kudarccal teli, frusztrált és magányba fulladó sorsra jut. Valahogy mintha senkinek sem akarna semmi összejönni, és az olvasó egy bizonyos idő elteltével azon kapja magát, hogy már a sokadik történetet falja a soron következő betűnél, és azért olvas tovább, hogy hátha egy boldog végkifejlet is megbújik a sok beteljesületlen vágyakozás között. De nem. Erre a jelenségre találóan mondja maga az írónő, hogy a szerelem sokszor élet-halál kérdése. Elég ha csak arra gondolunk, hogy a szépséges Mirabellát élve eltemetik egy hónapra csak azért, hogy apja versenyt rendezhessen kérői számára, jutalmul tűzvén ki saját lányát annak, aki megtalálja. Arra azonban már senki sem gondolt, hogy mi lesz akkor, ha sohasem találnak rá. És ez csak egy a sok bizarr, érdekfeszítő és határokat feszegető történetek közül. A polgárpukkasztás és társadalmi ellenszegülés méretes példája talán a Júdás evangéliuma fejezet alatt olvasható. Nem szeretnék túlságosan belemenni ebbe, hogy meghagyjam az olvasóknak a titkot, legyen elég annyi, hogy bizonyos helyeken rendesen ellenérzést váltott ki belőlem az olvasás. Itt nyilván tetten érhető mindenféle kondicionáltság, amit szintén nem minősítek, csak mint tényt jegyzek meg a magam számára is. Viszont ezen felülemelkedve elég jól rá lehet arra látni, hogy az írónak valószínűleg nem az volt a célja a mű megírásával, hogy a normálisnak nevezett viselkedéstől és a társadalmilag elfogadott nemek közti orientációtól való eltérést népszerűsítse. Az az érzésem, hogy sokkal inkább egy provokáció arra, hogy a dolgokat képesek legyünk máshonnan is szemügyre venni, nem csak a megszokott nézőpontból és érzelemvilágból kiindulva. Ezért használ olykor meglehetősen vulgáris kifejezéseket is, és annyira nyíltan beszél a testi vágyakozás minden szintű megnyilvánulásáról, hogy alattomos módon teljesen megkedvelteti a művet az olvasóval. Azért alattomosan, mert igen kevesen vállalnánk az azonosságot a történetek valamely szereplőjével, pedig jó eséllyel mindannyian éltünk már hasonló helyzetben. Ezen a ponton a történelmi, irodalmi és bibliai alakok megidézése (mint Dante, Rómeó és Júlia, Werther, Jézus és sokan mások) kölcsönöz ennek a novellafűzérnek egy szavahihetőséget, hitelességet annak megerősítésében, hogy bárkivel bármi megtörténhet, és a tények mögött gyakran nagyon is rejtetten féktelen érzelmek és vágyak duzzadnak az ember belsejében. Ráadásul ezek a teljesen különböző személyek a bizonyítékok arra, hogy a szerelem mennyire mást és mást jelenthet mindenkinek.

Hilde Østby műve nem ritkán komolytalannak és játéknak tűnik, én mégsem gondolom teljesen annak. Van egy bizonyos megfoghatatlan szándék, vagy intelligencia, amellyel íródott. Néha nehezen olvasható, néha az az érzése az olvasónak, hogy sokkal többet is bele lehetett volna vinni, de az ritkán, hogy kevesebb is bőven elég lett volna. Aztán az az érzésünk, hogy a történetek és a szereplők valami kusza véletlen folytán lettek kiválasztva, később mégis inkább az látszik, hogy nem. Érdekes folyamat ez, és mindenképpen egy egyedülálló alkotás születik a végén. A történetek közé egy-két helyen beékelődik az egyszemélyes szerkesztőség – vagyis a szerző – útkeresése és önmagára találása, ahogy több mint valószínű, hogy bizonyos szerelmi drámák szereplőit az írói környezet ihletett. Végső soron az enciklopédia valami üzenetfélével zárul az utolsó történet jogán: amikor már azt hisszük, hogy egy elkeseredett szerelmi csalódás öngyilkosjelöltjét látjuk magunk előtt, a történet mégis jól végződik, amelyben a szerző azt a követeztetést vonja le szavak nélkül, hogy vágyakozni akkor is érdemes, ha nem kapjuk meg, amire vágyunk, mert a vágy önmagáért is létezik, nem csupán a másik emberért.


Vidd hírét!