Paula McLain: Napkeringő

Paula McLain, A párizsi feleség című sikerkönyv szerzőnője új regényében, a Napkeringőben az 1920-as évek Kenyájának gyarmati világába repíti vissza az olvasót.

hirdetés

A Napkeringő, mint regény sok mindenről szól: a gyarmati Kenya és a brit telepesek életének bemutatásáról, az afrikai vadon, az afrikai világ szenvedélyes felvázolásáról, ugyanakkor szerelmes történet egy bonyolult háromszöggel a középpontban. A regény azonban Beryl Markham valós történetét mutatja be – a teljesség igényével – ami egészen más megvilágításba helyezi a művet. Paula McLain alapos kutatómunkájának köszönhetően a regény hűen adja vissza a lovastréner, pilóta, kalandor és írónő életét, az eseményeket mozgató, illetve azok mögötti érzelmek hitelességéhez maga Markham saját kiadású könyve, valamint a további, a regényben szereplő személyek könyvei szolgálnak alapul, amelyeket McLain a regény végén felsorol. (Itt érdekességként említeném meg, hogy Beryl Markham könyvét Hemingway is méltatta, ám mégsem ért el akkora sikereket, mint barátnője, Karen Blixen bárónő Volt egy farmom Afrikában című műve.)

A kis Beryl két éves volt, amikor családjával megérkeztek Afrikába, Njoróba, hogy édesapja megvalósíthassa álmait – hogy a semmiből teremtsenek és kezdjenek új életet, afrikai telepesekként. Két év elteltével édesanyja bátyjával együtt visszatért Angliába, hátrahagyva a vadont és a kislányát. A fájdalom és az édesanya hiánya még közelebb „lökte” a kis Berylt a vadonhoz és a helyi törzshöz. Beryl élete Afrika volt, ezt a világot ismerte a legjobban, ezzel tudott teljes mértékben azonosulni, legjobb barátja pedig egy kipszigisz törzsi kisfiú volt. Kiskorában édesapjával együtt – aki kiváló és neves lótenyésztő és tréner volt – lófarmot üzemeltettek. Ebben látta Beryl a saját jövőjét is, amikor azonban a farm csődbe ment, édesapjának a megélhetés érdekében tovább kellett állnia. Beryl válaszút elé került: követi apját Fokvárosba, egy teljesen új világba, vagy immár tizenhat évesen férjhez megy a szomszédos farm tulajdonosához, hogy a birtok közelében maradhasson. A házasság tűnt akkor a lány számára a kevésbé rossz választásnak, azonban ez a döntése sokáig megkeserítette az életét. A magára maradt Beryl vadóc gyermekből egyből felnőtté, mi több, felnőtt nővé vált, ami olyannyira új és idegen volt még számára, hogy egyik rossz döntését a másik követte, egyik hibát a másikra halmozta. Nagy nehézségek és küzdelmek árán sikerült visszaszereznie függetlenségét és önállóságát, azonban egyik felelőtlen, zűrös kapcsolatból/házasságból a másikba esett át. Közben mindvégig egy reménytelen szerelem kísértette. Menthetetlenül beleszeretett barátnője, Karen szerelmébe, így valamiféle furcsa, szerelmi háromszöget alkotva, aminek a középpontja az a férfi volt, aki, bár mindkét nőt szerette, függetlenségét egyikőjükért sem volt hajlandó feladni. Mindeközben Beryl előbb elismert versenyló-tréner lett (az első női olyan), majd később repülőgép pilóta, rekorder. Ő volt ugyanis az első nő, aki szólóban átrepülte az Atlanti-óceánt.

Kétségtelen, hogy a regénybeli Beryl Markham egy erős, független személyiség, aki a legnagyobb változások közepette sem képes feladni önmagát. Lehet, hogy nem mindig tudja, mit akar, azt azonban igen, hogy mit nem. És bár nem mindig a jó döntést hozza meg, képes újra meg újra kimászni az általa okozott káoszból, megerősödve, hogy még többet elérhessen, mint előtte. Ráadásul minden elért sikerével és eredményével nőként a férfiak világában volt úttörő.

Van azonban valami a személyében, ami miatt nem kedveltem meg annyira, mint a főhősöket szokás. Talán a folyamatos rossz döntései miatt, amikkel olvasóként nem tudtam azonosulni, vagy azért, ahogyan rajongva szerelmes abba a férfiba – ez ugyanis számomra összeférhetetlen az erős, meg nem alkuvó személyiségével.

A regényben a legnagyobb szerepet talán Afrika, az afrikai tájak bemutatása kapta. Időnként az is volt az érzésem, hogy az elsődleges szereplő maga a kontinens, a mindig megújuló, és folyamatosan új arcát mutató, aki a korok és személyek változását, váltakozását a természet bölcsességével szemléli. McLain Afrikát nem csak úgy „egyszerűen”, színes és hiteles leírásokkal tárja az olvasó elé, hanem Beryl imádatának lencséjén keresztül, így az életre kel, együtt dobban a szereplőkkel és az olvasóval. Néha azonban úgy éreztem, hogy egy picit kevesebb Afrikát, helyette azonban mondjuk egy picivel több érzelmet szívesebben emésztenék.

A Napkeringő a varázslatos Afrikába vezérel, az 1900-as évek elejére, bevezetve az olvasót a telepesek küzdelmes, keserédes életébe, kicsit sem prűd őszinteséggel mutatva be azt, ugyanakkor emléket állít egy korát megelőző, sikeres nőnek, Beryl Markhamnak.

Megveszem Paula McLain: Napkeringő | Alexandra Kiadó | 392 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD