Görgey Gábor: A kivégzés éjszakája

Görgey Gábor A kivégzés éjszakájában nem a saját gondolatait, hanem egy hozzá forduló, vele egyidős titokzatos arisztokrata élettörténetét vetette papírra.

Az antiszemitizmusról, a szalon-antiszemitizmusról és annak a magyar történelemben betöltött dicstelen szerepéről sokan és sokfélét írtak. Az elmúlt évtizedekben az is számtalanszor elhangzott, hogy a magyar társadalom elmulasztotta a saját történelmének e gyászos fejezetével való kíméletlen szembenézést, és mindmáig azt hangoztatja, hogy az iparosított népirtáshoz semmi köze nem volt, mi több ő maga is áldozat volt, aki nem tehet semmiről. Aki kicsit is érdeklődik a közéleti polémiák iránt, számára sok új nem mondható, mint ahogy azzal is tisztában van, hogy rendkívül éles szembenállás tapasztalható a két világháború közötti, úgynevezett úri Magyarország viselt dolgainak megítélésében.

Görgey Gábor könyve szintén e célból született, az elmulasztott történelmi szembenézésről és a 20. századi magyar történelem sorsfordulóiról. Itt rögtön meg kell jegyezni, hogy a kötet nem Görgey gondolatait tartalmazza, hanem egy hozzá forduló, vele egy évben és ugyanazon napon született titokzatos arisztokrata élettörténetét vetette papírra. Egy író esetében gyakori, hogy az olvasói közül egyesek hozzá fordulnak, írja meg történetüket, hisz az annyira regényes. Görgeyvel sem volt másként, aki annak rendje és módja szerint elsőre visszautasította a rejtélyes idegent, mondván, több íráson is dolgozik, nincs ideje egy sokadik élettörténet megírásához. Ám emberünk nem hagyta magát, és milyen jól tette, ugyanis a későbbi együttműködésből megszületett A kivégzés éjszakája, ami egy megbecsült, köztiszteletben álló régi arisztokrata család sorsán keresztül keresi a magyarázatot a magyarországi holokausztra.

Az író Jánosnak nevezte el az anonimitást kérő beszélgetőtársát, aki azt kérte Görgeytől, hogy semmit se változtasson a diktafonra vett szövegen, és arra is garanciát kért, hogy a szöveget csak a halála után tárja a nyilvánosság elé. János gyónásnak szánta családja és saját maga történetét, ami valóban bővelkedik minden 20. századra jellemző fordulatban. Mondhatnánk, hogy egy újabb, a korszakra jellemző családtörténet, ami révén még jobban elmélyülhetünk a nem is olyan távoli múlt részleteiben, ám amiben mégis kevéssé különbözik a klasszikus családtörténettől, az a szövegben folyamatosan visszatérő aktuálpolitikai utalások, és a magyarság történetét végigkísérő ellentétek elemzése, boncolgatása.

Ezekkel lehet egyetérteni, cáfolni, felháborodni, vagy lelkesen bólogatni, kinek világnézete, politikai szimpátiája, vagy éppen vérmérséklete szerint, ám azt elvitathatatlan, hogy a kimondott szentenciák nem légből kapottak, hanem egy idős ember szellemi hagyatéka, egy hosszú élet, egy rendkívüli családi múlt minden hozadékának összegzései. Ezek az aktuálpolitikai kitérők minduntalan megszakítják az amúgy roppant érdekes és izgalmas történetet, amelyik ráadásul időben is néhol csapongó, így sokak számára bosszantó lehet ez a sajátosság, különösen abban az esetben, ha a már jól ismert közéleti paneleket vélik felfedezni bennük. A közéleti, történelmi dolgokban tájékozott olvasó számára egy idő után unalmas lehet ezeket a fejtegetéseket végigolvasni, számomra inkább az volt zavaró, hogy megtörték az elbeszélés folytonosságát. A könyvben több, jelentős korabeli személyiségről, ahogy manapság mondanánk, celebekről szóló anekdota is található, ezekből a történetekből szívesen olvastam volna többet, és azt sem bántam volna, ha ez az aktuálpolitikai vonatkozások rovására megy.

Egy másik zavaró tényező, hogy a szöveget nem alcímezték, nincs fejezetekre osztva, így ha valakinek több ideje van, akár egy nap alatt is elolvasható, de akik szeretik megízlelni, megrágni az olvasottakat, azok úgy érezhetik, nincs megállás, rohamtempóban kell végigolvasni a könyvet. Ennek, gondolom az író és az elbeszélő között megkötött egyezség az oka, hisz a könyv végén Görgey megjegyzi, hogy a szövegen semmit nem változtatott, egyszerűen úgy írta le, ahogy az élőben elhangzott, így a feszesebb szerkesztést nincs okunk számon kérni, csak annyit jegyzünk meg, hogy születhetett volna olvasóbarátabb kompromisszum is.

Mindezeken túllépve nagyon tanulságos volt olvasni a nácikat elítélő, ugyanakkor szalon-antiszemitázó katona apa és erre az ellentmondásra már egész fiatalon ráébredő fia között végighúzódó ellentétről, az érzelemnyilvánítástól tartózkodó apa-fiú kapcsolatról, és arról, hogy a már sokat emlegetett történelmi szembenézés végérvényesen elmaradt, hisz azt a korabeli generációnak kellett volna elvégeznie, az akkori mulasztást már nem pótolhatja semmi. A későbbi generációknak ettől függetlenül kötelessége lenne mindez, hisz az antiszemitizmus ma is él és virul, és ahogy a történelmi példa mutatja, a szalon-antiszemitizmustól nem vezet hosszú út egy kiadós népirtáshoz.

Megveszem Görgey Gábor: A kivégzés éjszakája | Corvina Kiadó | 168 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD