Jim Shepard: Áron könyve

Jim Shepard hetedik regényében, az Áron könyvében egy tizenéves zsidó kisfiú szemszögéből mutatja be a második világháború holokausztjának történéseit.

hirdetés

Janusz Korczak, azaz Henryk Goldszmit varsói zsidó értelmiségi családban született 1878-ban, később orvos lett és életét a gyógyításnak szentelte. Mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk, hogy a holisztikus megközelítést valló orvos volt, aki tudta és hitte, hogy a gyógyítás nem merül ki a test fizikai kezeléséből, a teljes gyógyulás érdekében a lelket, szellemet is kezelni kell. Munkásságának központi témája a gyermek, akit rendkívül komolyan vett, meglátta és tisztelte benne az embert, másképpen tekintett a gyermekek nevelésére, mint a korszellem. Pedagógiai műveket írt, gyermekfolyóiratot szerkesztett, rádióműsort vezetett, amelyeknek erőteljesen körvonalazott témája a gyermek nevelése, tanítása és szeretete. Reformpedagógiai hitvallása Jim Shepard könyvének utolsó mondataiban fogalmazódik meg: „A gyereknek joga van tisztelethez – szavalta. – A gyereknek joga van a fejlődéshez. A gyereknek joga van a bánathoz. A gyereknek joga van a tanuláshoz. És a gyereknek ahhoz is joga van, hogy hibázzon.”

Ezekkel a szavakkal zárul Jim Shepard műve, az Áron könyve. Az amerikai szerző hetedik regényében a tőle megszokottól eltérő témát választott: egy tizenéves zsidó kisfiú szemszögéből mutatja be a második világháború holokausztjának történéseit. Áron családjával a megélhetési gondok elől menekülve arra kényszerül, hogy Varsóba költözzön. Ekkor azonban már 1939-et írunk, a második világháború küszöbén találjuk magunkat, ahol egy eredendően vidéki zsidó család mindennapi küzdelmei fokozódnak. A nagyobb gyerekeknek már dolgozniuk kell, a kisebbek otthon maradhatnak az anyjukkal, és egész nap arra várnak, hogy a többiek hazajöhessenek. Napról napra növekszik a bizonytalanság, kiéleződnek a konfliktusok és lassan megváltoznak a lakhatási viszonyok is: előbb a német, majd a lengyel negyed zsidó lakosainak is költözniük kell. A forgatókönyv ismerős, a végkifejlet szintén: a haláltáborok utolsó előtti állomásán vagyunk, a varsói zsidó negyedben, amelyet akkoriban nem szabadott gettónak nevezni. Egy alig kilenc éves gyerek a főszereplő, az ő szemén és észlelésein keresztül látjuk minden dolog valóságát. Mindaz, amit meg tud ragadni és érteni a történtekből mindenféle szentimentalizmus nélkül, szinte érzések nélkül csapódik le az olvasóban is. Vagy még pontosabban: az érzések nem akkor keletkeznek, amikor olvasunk, hanem kevéssel utána. Mintha az egész regény egy valamiféle utómunkán menne át bennünk, mert a legnagyobb szörnyűségek ábrázolása sem hagyja el a tárgyilagosság biztos és nyers keretét. Így az olvasóra marad a dolgok érzelmi szinten való megalkotása és megélése, épp a tárgyilagosságnak köszönhetően.

Azt mondják, az ember csodálatos lény, az alkalmazkodási képessége szinte végtelen, csak a végső megpróbáltatáshoz, a halálhoz nem képes maximális hatékonysággal alkalmazkodni. Ennek az alkalmazkodási képességnek lehetünk tanúi az Áron könyvében, lépésről lépésre. Azok az emberek, akik tegnap még csendes boldogságban élték mindennapi életüket, ma már arra kényszerülnek, hogy idegenekkel osszák meg otthonukat, majd új, az előzőnél sokkal kisebb, szennyesebb és hidegebb lakásba költözzenek, tetvekkel és poloskákkal, és persze egymással hadakozzanak. A leleményesség lassan önzésbe fordul, egyenesen arányosan a túlélési ösztön fokozódásával. Áron és néhány másik gyerek bandába verődik, és úgy próbál meg extra élelemhez és egyéb javakhoz jutni, hogy kétes és veszélyes kapcsolatokat tart fenn a gettó falain kívüli világgal. Ezen a ponton is lehetne a regény enyhén társadalmi görbe tükör, a téma kapcsán azonban ez eszünkbe sem jut, nem a korrupció az, ami szembetűnik, amikor gyermekeket lőnek fejbe egy zsák hagyma miatt. Amíg mi a történteknél időzünk, és próbálunk magunkhoz térni a sokkhatásból, Jim Shepard nem sokat vesződik ezzel, máris továbbgurul a cselekmény. Őszintén szólva ez egy kicsit bántotta a szememet, vagyis inkább az érzelgős részemet, mert arra vágytam, hogy elsődleges hatás alá kerüljek, ahol színesen ecsetelve van mindaz, amiben az olvasás során részem volt. Azonban ennél sokkal hatékonyabb módszerrel éri el az író mindezt, és ezzel minduntalan emlékeztet arra, hogy egy gyermek szemével látunk, aki nem magyaráz, nem értelmez, nem alkot ítéletet, csak közöl, dönt és cselekszik, a mögöttes dolgokat nekünk kell kiérezni mindebből. Csak a lényeg mozog végig a színen, minimálisra csökkentve a részletek ábrázolását, miközben az események egyre jobban eldurvulnak. Áron elveszíti az édesapját és a bátyjait, édesanyja pedig tífuszos lesz. Közben többször is konfliktusba keveredik a csempészbandák tagjaival és a túlélés érdekében úgy tűnik, hogy kémkedésre is kényszerül. A lakónegyedből a zsidók deportálása folyamatosan történik, lassan beszivárognak a gázkamrákról és egyéb szörnyű cselekedetekről szerzett információk is. Úgy tűnik, egy elveszett gyermek számára, aki többször volt a halál közelében, nincs tovább, és mégis…

Janusz Korczak, a lengyel zsidó nagyjából a regény közepe táján bukkan fel, mint a zsidó árvaház vezetője, amelyet 1940-ben költöztettek a gettó területére. Erős, gondoskodó és odaadó személyként való ábrázolása nagy valószínűséggel megfelel a valóságnak, Áronnal való találkozása fordulópont a regényben, mert valójában itt derül ki, hogy az egész mű az ő személyének állít emléket. A család és otthon nélkül maradt, félelemtől, hidegtől és éhségtől meggyötört gyermek kábultan esik be az árvaház kapuján. Egy olyan világba kerül, ahol a remény egy halvány sugara megérinti a lelkét, amely ekkor már a felnőtt lét szinte minden jellemvonásával rendelkezik, és ez furcsán keveredik a gyermeki vonásokkal. Dr. Korczak nem kérdezi a körülményeket, csak tudomásul veszi a helyzetet és az állapotokat, és segít, ahol tud. Az árvaházi lét azonban nem egy álomvilág, itt is pontosan ugyanúgy meg kell küzdeni az életért, mint odakint az utcán, az élelem és a gyógyszer kevés, a tetű azonban változatlanul sok. De ebben a sivár környezetben van valaki, aki mégis képes arra, hogy egy kevés időre elfeledtesse a gyermekekkel a szenvedést és az éhséget, a jó doktor előadásokat szervez, hogy a gyerekek is kaphassanak egy keveset a művészeten keresztül az élet szépségeiből. A baljós előjelek azonban egyre erősödnek, az utcákról egyre többször hallatszik a puskák ropogása, az emberek jajveszékelése és a deportálásra kényszerültek menetelése. Aztán egy napon az ajtóban megjelennek a németek, és névsorolvasást tartanak, Korczak pedig szépen sorba állítja a gyermekeket, hogy elinduljanak a nagy kirándulásra.

Holokausztról sosem lehet elég reálisan, pontosan, lényegbevágóan írni. Az ember azt érzi, semmi sem képes úgy összevonni, ábrázolni, éreztetni és elhitetni a dolgokat, ahogy azok megtörténtek. Ez alól ez a regény sem kivétel. Teljes vagy tökéletes nyilván nem lehet, leginkább abban jó, hogy egy másfajta megközelítéssel egy másfajta lényeglátást kölcsönöz annak, aki elolvassa. Nincsenek benne nagy érzelmes pillanatok, vagyis nem ponyvaszerű, sokkal inkább színdarabszerű, rövid, lényegre törő párbeszédekkel és szívszorító, fájdalommal telített, mély, meg nem nevezett tartalmakkal. Egy gyermek lelkén keresztül egészen másképp tűnik fel a felfoghatatlan, sokkal élesebben és nyersebben kitűnik a méltatlan és embertelen a néhol oly kiszolgáltatottan emberi mellett, és ehhez tényleg az kell, hogy kellő komolyság és egy kevés humor is megjelenjen benne. A történet hiteles értelmezése azonban mindenképpen akkor tud megszületni, ha már foglalkoztunk a témával, olvastunk róla mást és máshogyan is. Emellett szépen és hűen adja vissza a nagyszerű és önzetlen orvos, Janusz Korczak személyének jellemvonásait, akiről Andrzei Wajda rendezésével film is készült, és aki lemondott a menekülés lehetőségéről, hogy az utolsó pillanatokban is a gyerekekkel maradhasson.

Megveszem Jim Shepard: Áron könyve | Alexandra Kiadó | 240 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD