Richard Sakwa: Háború a határon

Írta : Richard Sakwa
Eredeti cím : Frontline Ukraine: Crisis in the Borderlands
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : Háború a határon – Ukrajna üllő és kalapács között
Fordította : Turi Márton
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2016
Terjedelme (oldalszám) : 446
100
Vidd hírét!
 
 

Európa második világháború utáni történetének talán legsúlyosabb fegyveres konfliktusa robbant ki 2014 tavaszán Ukrajnában, a kijevi Függetlenség téren (Majdanon) zajló megmozdulások és Janukovics elnök hatalomból való eltávolítását követően. A több tűzszüneti megállapodás ellenére még ma is zajló konfliktusban a Donyecki és Luhanszki területek – vagy ahogy magukat nevezik, Donyecki és Luhanszki Népköztársaság – szeparatista fegyveres erői és a kijevi kormányerők állnak szemben egymással. A konfliktus azonban ennél sokkal bonyolultabb, és negyed évszázaddal a hidegháború vége után azzal fenyeget, hogy Európát egy újabb megosztottság állapotába merevíti.

Richard Sakwa, a Kenti Egyetem professzora, Oroszország és Kelet-Európa, valamint a posztkommunista politika szakértője az ukrajnai eseményekkel szinte párhuzamosan írta meg Háború a határon – Ukrajna üllő és kalapács között című könyvét, amelyben a konfliktus történelmi és politikai előzményeit és okait, valamint lehetséges következményeit próbálja feltárni. Az angolul 2014 végén megjelent könyv egy igen alapos, jól dokumentált tényirodalmi alkotás, amelyben a szerző rávilágít, hogy az ukrajnai válság okai sokkal mélyebben gyökereznek, mint a 2014 eleji kijevi események, és a szemben álló felek köre is tágabb, mint ahogy első ránézésre tűnik.

Sakwa abból indul ki, hogy a helyzet megértéséhez előbb Ukrajna létrejöttét, a Szovjetunió felbomlását követő önállósodásának problémáit és az ukrán társadalom ellentmondásait szükséges megérteni. Két válságról beszél: egy ún. „ukrán-válságról” és egy ún. „Ukrajna-válságról”. Előbbi az ország 1991-es függetlenedése óta a nemzet- és államépítést átható feszültségekre vonatkozik, amelyek azonban a jóval távolabbi múltban gyökereznek. Ezt a szembenállást az ukrán államiság két modellje, az ún. monista és pluralista irányzat egymásnak  feszülése határozza meg. A monista nacionalisták az ukrán nemzetállamiság eszméjét és az ukrán nyelv elsőbbséget hirdetik, szerintük „az ukrán államnak hivatalosan egynyelvűnek, egységesnek és kulturálisan egyedinek kell lennie.” Nézeteiket egy erőteljes ruszofóbia hatja át. Ezzel szemben a pluralista paradigmában gondolkodók az ukrán állam etnikai sokszínűségét és soknyelvűségét helyezik előtérbe, sőt nem idegen tőlük az ország föderalizálásának gondolata sem. Ők Oroszországot egyértelműen Ukrajna partnereként képzelik el. A két irányzat területileg is elég jól elkülöníthető, a monizmus az ország nyugati régióiban elterjedtebb, a pluralizmusnak az ország keleti és déli részén vannak nagyobb számban képviselői. Az ukrajnai konfliktusra kivetítve a monisták a „narancsszínű” tábort testesítik meg, a pluralisták pedig a „kékek” táborát. A két irányzat közötti nézetkülönbségek jelen állás szerint feloldhatatlannak tűnnek.

Az „Ukrajna-válság” ebből a belső megosztottságból nőtte ki magát, és a szerző szerint azt a folyamatot jelenti, amelynek következtében Ukrajna belső feszültségei nemzetközivé váltak. Ebben a válságban az ukrajnai két tábor mögé felsorakozva ott áll egyrészt a Nyugat (ami elsősorban az Egyesült Államokat, másodsorban az EU-t jelenti), illetve Oroszország. Ennek a szembenállásnak a gyökereit a hidegháborúban és annak egyenlőtlen lezárásában kell keresni. A szerző álláspontja ebben a kérdésben eléggé egyértelmű: ő a konfliktus elmérgesedését elsősorban a Nyugat és különösen az Amerikai Egyesült Államok agresszív külpolitikájának számlájára írja, amelynek részeként a NATO és az EU határait egészen Oroszország határaiig igyekeznek kitolni, egyértelműen belegázolva utóbbi geopolitikai és gazdasági érdekszférájába. Szerinte azzal, hogy Ukrajna NATO- és EU-s tagjelölti státusa egyáltalán felmerült – és a monisták, a „narancsszínűek” táborában komoly támogatásnak örvend –, fennáll a veszélye, hogy megszűnik az ország semleges, köztes zóna szerepe, ami egyértelműen sérti Oroszország érdekeit. Úgy tűnik, hogy a nyugati vezetők nem értik vagy nem akarják érteni ennek a súlyát és lehetséges következményeit, és Oroszországot teljes mértékben ellenségként kezelik e kérdésben, figyelmen kívül hagyva az álláspontját.  És bár kritikusan viszonyul az orosz legfelsőbb vezetés bizonyos lépéseihez is, Sakwa szerint ezek többsége (beleértve a kelet-ukrajnai harcok szeparatista táborának burkolt vagy nyílt támogatását is) csak Oroszország védekező álláspontjának a része.

Mindezekre persze számos más belső és külső tényező hatása is rátevődik, így az egész ukrajnai konfliktus egy szövevényes, sokszor nehezen érthető és kilátástalannak tűnő helyzetté nőtte ki magát. A szerző a könyv tíz fejezetében vesz sorra mindent, amit fontosnak tart a válság megértéséhez. A két első fejezet egyfajta történeti visszatekintés, amelynek keretében elsősorban a hidegháború utáni helyzetet, feszültségeket mutatja be, Európa bővítésének két lehetséges koncepciójával (Tágabb Európa és Nagyobb Európa). Bár már ezek során is bepillantást nyerhetünk Ukrajna távolabbi és közelebbi múltjába, a különböző nemzetközi feszültségeknek Ukrajnával való kölcsönhatásáról a harmadik fejezetben olvashatunk. Ennek részeként nem mulasztja el a szerző az orosz-ukrán kapcsolatok és az ukrán oligarchák szerepének tárgyalását sem. A negyedik fejezettől kezdődően rátér magára a konfliktusra:  előbb a 2014. februári forradalommal foglalkozik, majd folytatja a Krím elcsatolásával induló orosz válaszlépésekkel, az elnökválasztással és annak következményeivel, a kelet-ukrajnai (ún. novorosszijai) lázadásokkal. Innen kanyarodik vissza ismét a konfliktus nemzetközi jellegéhez, a nyugati politikum Oroszországhoz való  viszonyulásához és utóbbi válaszreakcióihoz (megvizsgálva az indítékok logikáját és racionalitását), valamint ennek a kapcsolatnak a mélyebb összefüggéseihez. Eljut ahhoz a gondolathoz, hogy a konfliktus elsősorban Európa saját ellentmondásaiban gyökerezik, amellyekkel ma sem képes felelősségteljesen szembenézni. Sakwa szerint a kialakult helyzet még nem egy második hidegháború, sokkal inkább egy „hideg béke” állapota, ami „egy olyan megoldatlan geopolitikai konfliktus, amely magában foglalja annak lehetőségét, hogy teljes körű háborúvá váljon, ahogy annak is, hogy tárgyalásos úton rendeződjön.” A könyv utolsó, tizedik fejezetében a szerző Ukrajna lehetséges jövőképét vizsgálja. Itt is kimondja, hogy a konfliktus lényegében a két korábban említett folyamat – az „ukrán válság” és az „Ukrajna-válság” – megsemmisítő hatású találkozásából adódik, amely során ezek felerősítették egymás hatását. A 2014-es parlamenti választások, a különböző gazdasági mentőcsomagok, sőt, a fegyveres konfliktusoknak a könyv megjelenése óta bekövetkező jelentős mértékű enyhülése ellenére is messze még a vége, annál is inkább, mivel a nemzetközi színtéren szemben álló felek továbbra sem értik egymást, és nem hajlandóak lépést tenni a másik felé, hanem éppen ellenkezőleg, a különböző szankciókkal, válaszlépésekkel, elzárkózással továbbra is akadályozzák egy normális párbeszéd létrejöttét. Márpedig a szerző szerint utóbbira mindkét fél részéről szükség van, enélkül ugyanis tovább folytatódik az ukrán állam hanyatlása, tovább mélyül a társadalmi megosztottság, ami magában hordozza a veszélyt, hogy „Európát újabb vasfüggöny vágja ketté, mígnem a háború vérebei világszerte elszabadulnak.

Richard Sakwa könyve nem könnyű olvasmány, a megértéséhez nem árt némi tájékozottság a témában, vagy legalább a politika iránti átlagosnál nagyobb érdeklődés. Bár jól strukturált és többnyire áttekinthető, a terjedelmes, alapos és részletekbe menő információhalmaz, a számos név, a sok idézett vélemény, és nem utolsósorban a sok szaknyelvi kifejezés miatt néha el lehet veszíteni a fonalat. Ennek ellenére figyelmesen olvasva, szükség esetén vissza-visszatérve egy-egy korábbi részlethez jól megérthető belőle az ukrajnai válság. Aki még ennél is alaposabban elmerülne a részletekben, megteheti a könyvhöz mellékelt, elsősorban angol és orosz nyelvű műveket, de néhány magyarul is megjelent írást is tartalmazó irodalomjegyzék, vagy a közel harminc oldalas jegyzetanyag alapján. Igazi tudományos igényességgel megírt tényirodalmi alkotás, amely bár tartalmaz vitatható kijelentéseket és álláspontokat a szerző részéről – különösen azok számára, akik a konfliktus kapcsán elkötelezettek egyik vagy másik fél mellett –, messze túlmutat azon, ami a nem egyszer manipuláló szándékú, hiányos információkra alapozó, felületes sajtóanyagokból a magyar – és nemcsak – olvasók számára az ukrajnai helyzetről kapcsán kirajzolódik. A magyar fordításban 2016-ban az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv vitathatatlanul alapműnek számít az ukrajnai helyzet megértéséhez.


Vidd hírét!