Ted Chiang: Érkezés – Életed története és más novellák

Ted Chiang úgy képes befejezetlenül hagyni egy történetet, hogy mégis befejezi azt. Vagy tán épp fordítva van, képes úgy befejezni, hogy valójában befejezetlen.

Ted Chiang Amerikában született és ott végezte számítástechnikai tanulmányait, jelenleg szabadúszó műszaki szakíróként dolgozik. Az Életed története című, nyolc sci-fi novellát tartalmazó kötete eredetileg angol nyelven 2002-ben jelent meg, korábban néhány novellát és esszét írt, jellemzően nem a termékeny szerzők kategóriájába sorolják, mivel rövid történeteit meglehetősen nagy időközökkel írta.

Az Életed története című kötet novellái a legkülönfélébb tudományos-fantasztikus témákat sorakoztatják fel, ha lehet ezt így mondani, hiszen maga a műfaj feltételezi a lehetőségek végtelen tárházát.

A sci-fi világában minden megtörténhet, és nincs ez másképpen ezekben a novellákban sem, tudjuk, hogy a képzelet határtalanságát egy igényes hozzáértéssel párosítva érdekes történetek születhetnek. Ted Chiang matematikai, fizikai, filozófiai ismeretei jelentős mértékben meghatározták ezeknek a történeteknek a jellegét és színvonalát is. Rögtön az elsőben, a Bábel tornyában egy hatalmas torony épül azzal a céllal, hogy az eget elérve az emberek feljuthassanak a mennyekbe. Furcsa társadalomba csöppenünk, ahol mindenkinek megvan ugyan a feladata, de a hangsúly az általunk megszokott értékrendtől kissé eltérő. Ebben a zűrzavaros, mégis logikusan felépített világban végül egymásra utalva sikerül elérni az egek boltozatát, ekkor azonban váratlan dolog történik… Azt hiszem, nekem az egyik kedvencem a kötetből ez a novella. Leginkább a meghökkentő, mégis valami belső felismerést hordozó befejezés miatt, de a leírás, a fantasztikum is kellőképpen hozzájárul ahhoz, hogy kissé el tudjunk vonatkoztatni a megszokottól.

Az Életed története a címadó novellát is tartalmazza, amelyből 2016-ban Denis Villeneuve rendezésében Érkezés (Arrival) címmel film készült. Ebben a történetben különös, hét lábú idegen lények bukkannak fel a világ különböző pontjain, és a hatóságok egy nyelvész segítségét kérik, hogy megpróbáljanak kapcsolatba lépni velük. Ami végső soron sikerül is, az idegenek kommunikációs formáját rögzíteni próbáló szakemberek azonban az utolsónak hitt lépések előtt kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez a kapcsolat érthetetlen okok miatt megszakad. A szerző közben egy párhuzamosan futó szállal darabolja fel a novellát, ahol a főszereplők egyike a jövőre emlékezik, miközben az még nem történt meg. A filmben Amy Adams alakítja ezt a főszereplőt, aki szinte már megszállottan harcol azért, hogy sikerre vigye egy új, háromdimenziósnak mondható nyelv megalkotását, amelyet az idegenekkel folytatott kommunikáció alapoz meg. A siker és a kudarc fogalma azonban itt is átértékelődik, a lényeges dolgok pedig egészen más helyen találhatóak, mint ahogy kezdetben sejteni lehetett.

Nem könnyű megragadni a tudományos fantasztikum műfajának összes jellegzetességét. A tudományos oldal ez esetben erőteljesen kidomborodik, néhol már annyira, hogy szinte lehetetlen követni a szakszavakká formált, nem létező megnevezések, eszközök, módszerek sokaságának szövevényes útvesztőjét. A matematika és fizika világában jártas olvasók számára talán nem, de laikusok számára olykor érthetetlen és ebből kifolyólag unalmas is lehet egy-egy rész. Van azonban egy visszatérőnek látszó jellegzetessége ennek a kötetnek. Minden kis történet valamiképpen olyan ponton ér véget, ahol ugyan nem magyarázza meg és nem feltétlen fejezi be a szerző az elkezdett gondolatmenetet, de érezhetően ott van egy humánus, emberközeli magatartásba való visszatérés, ami szépen és megnyugtató módon zárja a történéseket. Mondhatjuk úgy, hogy bár a műfajból kiindulva olyan dolgokkal találkozunk, amelyek nemcsak képzeletünket, hanem az élethez és annak sajátosságaihoz való megszokott viszonyulásunkat is próbára teszik, a „végén” mégis az emberi tényezőhöz kanyarodunk vissza. Vagyis ahhoz az „emberhez”, amelyet mindannyian ismerünk, akinek a vágyai, félelmei cseppet sem a fantasztikum világába helyezhetőek, hanem nagyon is valóságosak. Ilyen például Neil Fisk története, aki elveszíti a feleségét egy angyali jelenés során. Olyan jelenségről van szó itt, amely nem megszokott a mindennapi életünkben, mégis egy, a mienkhez nagyon hasonló világban meglehetősen gyakori és drámai. A pokol, mint Isten hiánya című novellában ugyanis az angyalok erőteljes fizikai jelenségek kíséretében látogatják a Földet, különféle következményeket váltva ki a hívő és nem hívő emberekből, válogatás nélkül. Betegek gyógyulnak meg és egészségesek betegszenek meg, egyesek megtérnek, mások viszont elveszítik a hitüket, és olyan is van, aki belehal a látogatásokba. Van, aki ezt átoknak véli, van, aki áldásnak. Ebben a káoszban kell Neil Fisknek megtalálnia a módját, hogy újra együtt lehessen halott és szeretett feleségével, vagy úgy, hogy megszereti Istent, vagy úgy, hogy meggyűlöli őt. A megoldás, mint ahogy már lenni szokott, itt sem egyértelmű, mégis jól lekerekített.

Ebben rejlik a szerző, Ted Chiang zsenialitása, hogy úgy képes befejezetlenül hagyni egy történetet, hogy mégis befejezi azt. Vagy talán épp fordítva van, képes úgy befejezni, hogy valójában befejezetlen. Miközben olyasmikről olvashatunk, hogy hogyan növelhető mesterségesen az intelligencia és mi annak a következménye, vagy hogyan lehet az emberek fejében kikapcsolni a szépség és rútság megkülönböztetéséért felelős agyi területeket, vagy hogyan lehet a megfelelő megnevezéssel életre kelteni az anyagot, a szerző lazán hátradől, és csak úgy dobálózik a maga alkotta fogalmakkal, hogy szinte képtelenek vagyunk befogadni azt. Ő a plátói értelemben vett ideális sci-fi író, aki a logikát és a miszticizmust olyan szépen metszi, hogy történetei túlmutatnak a szokott módon értelmezett tudományos fantasztikumon. Egyébként a könyv végén található egy magyarázó rész, vagy valami hasonló, ahol a szerző minden novellájához egy rövid előtörténetet ír arról, hogy milyen ihletettségből, milyen ötlettől vezérelve született az adott novella. Ezekből a rövid leírásokból úgy tűnik, hogy Ted Chiang egy összetett, sokoldalú, igényes gondolkodó, aki a hétköznapi emberre építi a sci-fi világát. Minden esetre megkapta a Nebula-, Hugo-, Locus-díjakat, gyűjteményét sokan az új évezred legfontosabb novelláskötetének tartják. Maga a könyv jó, érdekes, a történetek különlegesek, egyedülállóak, van bennük valami plusz, valami tudományosabb annál, mint amit megszokhattunk a sci-fi kapcsán. Számomra talán az egyetlen nehézség éppen ez, a tudományosság és szakmaiság olyan erőteljesen van jelen, hogy egyes esetekben szinte érthetetlen az, amiről szó van. Ilyenkor jó módszer lehet az értelem helyett az érzelmekre hagyatkozni, abból baj nem lehet. Mindenképpen olyanoknak szól ez a könyv, akik szeretik a fizikai, matematikai és olykor filozófiai vonatkozású írásokat, és nem utolsó sorban értik is azokat. A szerző maga is megjegyzi rövid összegzéseiben, hogy például az Életed története című novellája azoknak íródott, akik szeretik a fizikát. Ezek után mindenképpen meg kell nézni a belőle készült filmet is, az értékelés alapján jónak tűnik, és kíváncsi vagyok, mit ad vissza abból, amit az olvasás során a történet hozott.

Megveszem Ted Chiang: Érkezés - Életed története és más novellák | Agave Könyvek | 309 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD