Gillian Flynn: Éles tárgyak

Gillian Flynn bemutatkozó regényét, az Éles tárgyakat a 2006-os megjelenését követően rangos díjakkal tüntették ki – egyáltalán nem véletlenül.

hirdetés

Camille Preaker, a chicagói Daily Post fiatal újságírónője kényelmetlen feladatot kap: főszerkesztője azzal bízza meg, hogy térjen haza szülővárosába, a Missouri állambeli Wind Gapbe, és tudósítson az ott történt gyerekgyilkosságokról. A kissé labilis lelkiállapotú, alkoholproblémái miatt éppen egy pár hónapos pszichiátriai kezelésen túl levő Camille nem örül a megbízatásnak, hiszen mélyen eltemetett, kellemetlen emlékek kötik gyerekkori otthonához, ahol nemhogy évek óta nem járt, hanem elköltözése óta beszélni is alig beszélt neurotikus, hipochonder anyjával, és most tizenhárom éves féltestvérét, Ammát is alig ismeri. Nem véletlen tehát, hogy nehéz szívvel lát hozzá a feladathoz, azzal viszont tisztában van, hogy karrierjén nagyot lendíthetne egy jól megírt cikk.

Hazatérése után a fényűzően berendezett, de végtelenül rideg viktoriánus családi házba költözik be, és megpróbálja minimálisra csökkenteni a családtagjaival töltött időt. Szinte kívülállóként viselkedik – és családja is akként viselkedik vele –, inkább a városban lóg, a helyiekkel, illetve az ügyön dolgozó fiatal nyomozóval beszélgetve próbál kideríteni minél többet a két gyilkosság körülményeiről, és közben összeszedni néhány ütősebb, a majdani cikkében idézhető mondatot. Ahogy sokasodnak az otthon töltött napok, egyre jobban beszippantja a múlt, szép lassan rádöbben, hogy csak akkor fog tisztán látni a meggyilkolt kislányok ügyében, hogyha szembenéz traumás gyerekkora árnyoldalaival, és önmagával, illetve családtagjaival is számot vet. Az emlékezés azonban fájdalmakkal és veszélyekkel jár, és ha nem akarja, hogy végzetes legyen számára, kellőképpen erősnek kell lennie.

Az Éles tárgyak a Magyarországon is ismert és népszerű írónő, Gillian Flynn első regénye. Bár magyar fordításban először az írónő harmadik, majd második regénye jelent meg, az Éles tárgyak az Egyesült Államokban 2006-ban került a polcokra, mintegy hat évvel korábban, mint a nagy sikert arató Holtodiglan, és három évvel korábban, mint a szintén pozitív fogadtatásban részesült Sötét helyek. A magyar olvasóközönség előtt a Holtodiglan 2012-es világsikerét meglovagolva mutatkozott be a szerző, ám valószínűleg már egy korábbi bemutatkozás is sikerrel járt volna, hiszen az Éles tárgyak megjelenése nem volt visszhangtalan. Ezt jelzi, hogy 2007-ben felkerült a műfaj egyik legrangosabb elismerésének számító Edgar-díj rövidlistájára a legjobb első regény kategóriában, és ugyanabban az évben két kategóriában a Brit Krimiírók szövetsége által átadott Dagger-díjat is elnyerte (a legjobb debütáló regénynek járó CWA New Blood Daggert, és a legjobb thrillernek járó Ian Fleming Acéltőr-díjat), a legjobb regénynek járó Aranytőr-díjért pedig szintén versenyben volt. Rögtön tegyük hozzá, teljesen megérdemelten, hiszen annak ellenére, hogy bemutatkozó regényről van szó, alig vagy egyáltalán nem marad el – semmilyen tekintetben – a magyarul megjelent másik két regényétől, hanem egy érett alkotóról árulkodik.

A történetet Camille meséli egyes szám első személyben, ennek pedig mindig megvan az a pozitívuma, hogy az olvasó sokkal nagyobb intenzitással képes átélni a főhős cselekedeteit, gondolatait, érzelmeit. Bár a fiatal újságírónővel nehéz azonosulni, hiszen sokkal inkább egy antihős a maga kis zűrös életével és igencsak bizarrnak mondható öncsonkító hajlamával. Ennek ellenére valahogy mégis van az olvasóban egyfajta együttérzés a lánnyal szemben, főként amikor úgy tűnik, igazából senkire nem számíthat környezetében, miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy személyiségbeli devianciáinak csíráit gyerekkorának sötét zugaiban kell keresni. A sokszor szívszorító visszaemlékezések egyre szorosabban fonódnak össze a regény központi cselekményszálának számító gyerekgyilkosságokkal, mígnem kibontakozik egy tragikus elemekkel terhelt családi dráma, amelyben nem Camille az egyetlen sérült lelkivilágú karakter. Ez utóbbi téren egyébként a regény igencsak hasonlít a Sötét helyekre, ahol szintén már-már természetellenesnek tűnik a sok problémás, antiszociális szereplő. Flynn e téren is remekel, nagyon jó pszichológiai érzékkel rakja össze a karaktereit, mindenkinek – még a legjelentéktelenebbnek tűnő szereplőnek is – megvan a maga helye a gépezetben, és többnyire mindenki lényeges pontokon kapcsolódik a történethez. Szinte csodálkozva teszem fel megamnak a kérdést, hogyan képes ennyi negatív – elsősorban női – karaktert felvonultatni regényeiben, anélkül, hogy ezek túlságosan is egy mintára „készülnének”.

Az Éles tárgyak – akárcsak az írónő másik két magyarul megjelent regénye – nem érzékeny lelkűeknek való, de akik szeretik ezt a műfajt, valószínűleg nem fognak csalódni. Már csak azért sem, mert Flynn remek író, akinek nagy erénye a helyszínválasztás és a hétköznapok árnyoldalainak tökéletes párosítása. Wind Gap az a hely, ahol látszólag semmi érdekes nem történik, amikor azonban a gyerekgyilkosságok apropóján mélyebb betekintést nyerünk a kisváros és az ott élő családok életének apró, rejtett zugaiba, akkor döbbenünk rá, hogy a felszín alatt nagyon is mozgalmas minden. A kisváros fülledt hangulatát, a gyilkosságok okozta félelmet, a külvilág elől titkolt családi drámákat, a szereplőkben felgyűlt belső feszültségeket nagyon jó érzékkel gyúrja össze egy fölösleges erőszaktól mentes, helyenként szexuálisan túlfűtött, és nem egyszer igencsak megrázó pszichothrillerré. Cselekményét tekintve ugyan kevésbé összetett és a történetvezetést tekintve kevésbé kifinomult, mint az írónő másik két említett regénye, arra azonban vigyáz Flynn, hogy úgy adagolja a feszültséget és az új információkat, hogy a regény mindvégig izgalmas maradjon. Jóllehet nincs annyi csavar a történetben, mint például a Holtodiglanban, a végére azért itt is tartogat egy kis meglepetést. Maga a végkifejlet pedig valamilyen szinten a tőle megszokott: megoldást ugyan kínál, de megnyugvást legfeljebb majd csak az idő hozhat.

Elolvasva Flynn mindhárom magyarul megjelent regényét, azt hiszem nem túlzás kijelenteni, hogy a műfaj mindenképpen nyert vele. A regényei megjelenése között eltelt időből arra lehet következtetni, hogy alaposan megrágja témáit, nem tartozik az egy év – két könyv típusú tucatszerzők közé, akikkel Dunát (vagy Mississippit?) lehetne rekeszteni, hanem van benne valami plusz, valami egyedi. Akárcsak két másik regénye, az Éles tárgyak is felkeltette a filmipar érdeklődését: a regényből az HBO készít sorozatot Amy Adams (Az Acélember, Amerikai botrány) főszereplésével, amely a hírek szerint már 2017-ben a képernyőkre kerülhet.

Megveszem Gillian Flynn: Éles tárgyak | Alexandra Kiadó | 284 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD