Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Mario Vargas Llosa a régi sikerrecept szerint rakta össze a könyvet, és ennek megfelelően nagyon népszerű, bár nem ez a legjobb regénye az írónak.

hirdetés

Az Öt sarok Lima egyik legrosszabb hírű környéke, öt fontos út kereszteződése, ahol tehát Peru fővárosának legigazibb arca megmutatkozik. Ha az olvasó vevőcsalogató kirakatokra, turistacsalogató műemlékekre, vagy egyszerűen ország-image építő szépségekre számít, keservesen csalódik.

A történet, bár sápasztóan durva, tényszerűnek tekinthető. A háttér abból a fajtából van, amiket oknyomozó riporterek és háborús tudósítók szoktak bemutatni Pulitzer-díjért cserébe. Bár a szereplők és a történések kitaláltak, valószínűsíthető, hogy Peru történetének felvázolt korszakában, amikor a Fényes Ösvény terroristái szabták meg a rendet, számtalan hasonló eset történhetett. A miliő a limai felsőbb osztály. Talán nem csodálkozunk, hogy a bemutatott világ erősen dekadens, hiszen ahol a korrupció, a vesztegetés és zsarolás dívik, ott a pénz elképzelhetetlen előnyökhöz juttathat és kontrollálatlan magatartáshoz vezethet. Ennek a világnak jellegzetes figurája Cardénas mérnök, aki a gazdag, befolyásos üzletembert testesíti meg. Célja – saját érdekeinek érvényesítéséért is – az ország gazdasági helyzetének stabilizálása, amit azonban lehetetlenné tesz a “hivatalos maffia”. Ellenpontként, de ugyanolyan fontos figuraként jelenik meg Rolando Garro, a sárga újságírás fenevadja. Bevallom, fogalmam sem volt a sárga újságírásról, míg ezt a regényt nem olvastam. Kicsit elröstelltem magam, de ennél sokkal nagyobb volt a megkönnyebbülésem, hogy nekem nem is kell tudnom erről. A sárga újságírás a bulvárújságírás erkölcstelen és rosszindulatú változata, a gátlástalan politikai elit rejtett eszköze, aminek segítségével aljas érdekeit úgy érvényesíti, hogy ellenfeleit ellehetetleníti.

A két szereplő jelenlétéből és a felvázolt világ tényeiből talán nem nehéz kikövetkeztetni a zsarolás tényét, és azt a továbbgyűrűző sűrű alvilági szövedéket, melynek szálai a legalpáribb egzisztenciáktól végül egészen a titkosszolgálat fejéig vezetnek, aki Fujimori elnök feje felett gyakorlatilag vezeti az országot.

Llosa viszont írói felfogásával fennen hirdeti az emberség és jóindulat mindenekfelettiségét. Noha a regény önmagában szépirodalmi alkotásként is olvasható és értékelhető, úgy vélem, a kortárs olvasó hibát követ el, ha szétválasztja a művet a szerző politikai karrierjével kapcsolatos információktól. A 2010-es választásokon Llosa elnökjelöltként indult, és alulmaradt Fujimorival szemben, aki aztán felelőssé tehető a regény lapjain bemutatott esztelen és káros hatású korrupció eluralkodásáért. A 2016-os választásokon esélyes jelöltként indult Fujimori lánya, Keiko is. Llosa alighanem az erkölcstelen irányvonal elmélyülésétől félti országát, regénye így állásfoglalásként, sőt, kiáltványként is értelmezhető a demokratizálódás mellett, illetve a káosz, a demagógia és a korrupció ellen.

Llosa valamiféle arisztokratikus tisztasággal nyúl ehhez a cseppet sem szép témához. Politikai ellenfelét, Fujimori elnököt nem feketíti be, és végül, a regény utolsó lapjain a sárga újságírás bűzhödt mocsarából is talál kiutat.

Bár a könyv a szerző 80. születésnapjára jelent meg, stílusa lendületes, szemlélete friss és fiatalos. Naivitásnak ugyan nyoma sincs, sőt, a valóság mély és illúziómentes ismeretéről tesz bizonyságot, ennek ellenére végig ott lapul valahol a hit, hogy lehetne ezt szebben, jobban, bölcsebben. A három fő témát (a politika, a korrupció és a sárga újságírás) merész, de individualizált és átéléssel finomított erotika színezi, ami feloldja a politikai intrikák baljós légkörét is. Ugyanakkor a figyelmet az egyéni szabadságjogokkal való élés/visszaélés kérdésén keresztül a társadalmi szabadságjogok kérdésére is ráirányítja.

Mindent összevetve a könyvet régi sikerrecept szerint rakta össze a szerző, és ennek megfelelően, különösen a latin-amerikai országokban, nagyon népszerű, annak ellenére, hogy nem a legjobb regénye az írónak. Erejét leginkább az ütős témák remek összeszerkesztésének köszönheti. A karaktereken lenne még, amit finomítani, habár ha az ember engedi, hogy magával ragadják az ellentétezéssel rivaldafénybe emelt események, észre sem veszi ezt az apró hiányosságot.

Ha beleolvasnál a regénybe, klikk ide!

Megveszem Mario Vargas Llosa: Öt sarok | Európa Könyvkiadó | 318 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD