Bödőcs Tibor: Addig se iszik

Bödőcs Tibor nagynevű írókat parodizál pár oldalas írásokban, amolyan Karinthy-módra. Úgy az igazi, ha előte a kifigurázott írótól is olvastál már valamit.

hirdetés

Ha szeret(t)ed Karinthy Frigyes Így írtok ti című művét, akkor Bödőcs Tibor Addig se iszik című könyve is tetszeni fog. Ha ráadásként szereted Bödőcs humorát (mert ez megkerülhetetlen kérdés a könyve kapcsán), akkor valószínűleg nagyon fogod élvezni a kötetét. Ha Bödőcs humora neked nem jön be (nehezen ugyan, de el tudom képzelni, hogy ilyen is létezik), még akkor is adj egy esélyt a könyvnek, hiszen “minden idők legviccesebb búcsúszentlászlóijának” műve egyértelműen az irodalmi paródiához áll közelebb, kevesebb köze van a szerző színpadon nyújtott alakításához, mint azt hinnénk.

Miről szól az Addig se iszik? Röviden: Bödőcs nagynevű írókat parodizál pár oldalas írásokban, ahogyan azt anno Karinthy Frigyes is tette. Nem az írók egy-egy művét figurázza ki (ahogyan azt több helyen is olvastam), inkább az egyes írók stílusát, miközben jellemzően egy-egy mai, modern sztorit mesél el – már ahol ezt a keretek és maga a stílus lehetővé teszik, hiszen például az Esterházy Péter c. fejezet esetében nem igazán beszélhetünk kerek történetről. A szerző a parodizált írókat három részre osztotta: Bajszosok, Budapestiek és Nem balett-táncosok. A fejezetek címei maguk a nevek, csillaggal ellátva – az oldal alján pedig, mintegy a csillagozott szöveget kiszolgáló magyarázatként vagy lábjegyzetként, az adott író bemutatását olvashatjuk, amolyan Bödőcs-módra. Így aztán Krúdyról azt írja, hogy ő a “szatmári Virginia Woolf” és hogy “miatta ringunk abban a csalfa hitben, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában mindenütt, mindig és szüntelen friss libatöpörtyű-illat szálldosott a légben”; Hemingwayről megemlíti, hogy “az Öngyilkosok Klubjába elsőre felvették. (Vadászpuska tagozat.)”; Krasznahorkaihoz pedig egy valójában nem létező gyulai népi mondást társít, miszerint “rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele!” A sort oldalakon keresztül folytathatnám, a jellemzések jobbnál jobbak.

Nem állítom, hogy egy-egy fejezet élvezhetetlen, ha előtte nem olvastál semmit az adott szerzőtől, de a poén akkor hat a legjobban, ha igen. Bödőcs humora elég ahhoz, hogy az is jól szórakozzon, aki előtt egyébként mondjuk Hamvas Béla, Bodor Ádám vagy Ottlik Géza munkássága ismeretlen, de határozottan jobban fogja élvezni az, aki olvasta a szerzők egy vagy több művét. Ha olvastál Hemingwayt, jobban hatnak az őt kifigurázó, egyes szám első személyben megírt, képtelenül rövid mondatok. Móricz népies stílusa már az első mondattal nagy sikert arat: Mint komondorra a bolhák, úgy sündörögnek a sötét állami, félállami és egyéb gyanús magánautók az “ippeg de iziben” felújított egykori Csekonics-kastély udvara felé, a polgármesteremékhö’, Enyvesy Jakab uramékho’. A P. Howard előtt tisztelgő fejezetből visszaköszönnek a Rejtő Jenőre oly jellemző kifejezések és képtelen fordulatok: egy világtörténelmi jelentőségű gatyamadzag; egy hatalmas ramazúrit okozó, elveszett napszemüveg; valamint a tipikusan rejtői figurák: Elzászi Hümér lóbőr-krupié; egy bolgár hercegkisasszony; Altamirai Ferdinánd régensherceg; Björg Hamsvaaarh, a hörgészeti Nobel-díj szépreményű várományosa; stb. A Kertész Imrét kifigurázó írás hemzseg az olyan mondatoktól, ahol a szórend majdhogynem helytelen, némely kifejezések nem oda illőek vagy egyenesen feleslegesek. Csak egy példa: “Az osztályfőnököm nem sokat akadékoskodott, hogy úgy mondjam, könnyű szívvel, úgy láttam, engedett, láttam be csakugyan, el, az új iskolába, természetesen.”

Bödőcs Tibor zseniálisan bújt be az egyes szerzők bőrébe – azt hiszem, ez a legpontosabb kifejezés arra, amit az Addig se iszik című kötetében művelt. Nagyon jó érzékkel ismerte fel a könyvben felvonultatott szerzők stílusában azt, ami kifigurázható, amely mindegyiküknél egyedi és csak rá jellemző, és jó ízléssel domborította ki ezeket. Pont úgy, ahogy egy karikaturista teszi. Éleslátás, roppant jó humorérzék és nagy adag intelligencia kellett hozzá. Bödőcsben valamennyi megvan, a könyv sikere szerintem garantált.

Bödőcs egy interjúban azt mondta, hogy egyféle kultúrmissziós céllal is írta a könyvet, azt remélve, hogy az emberek ezáltal talán kedvet kapnak Krúdyhoz meg Hrabalhoz. Én hiszem azt, hogy ez részben sikerülhet. Csak csendben teszem hozzá: van olyan írás is, ami engem az ellenkezőjéről győzött meg, és nem Bödőcs a hibás érte. Ő csak rávilágított valamire.

Megveszem Bödőcs Tibor: Addig se iszik | Helikon Kiadó | 208 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD