Margaret Atwood: Alias Grace

Grace-t gyilkosságért ítélték el 1840-ben. Állítólagos szeretőjével együtt kegyetlenül végeztek Grace munkaadójával és annak házvezetőnőjével. Vagy mégsem?

hirdetés

Margaret Atwood munkássága nagyon szerteágazó, ennek egyik bizonyítéka az is, hogy magyar nyelven több kiadónál, több fordító tolmácsolásában jelennek meg a művei. Írt novellákat, verseket, gyermekkönyveket, pszichológiai regényeket és sci-fit egyaránt. A legutóbbi regénye, a Jelenkor Kiadónál megjelent Alias Grace egy fordulatos pszichológiai thriller, melynek témája a nő helyzete a 19. században – ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a szerző feminista aktivista is. A regény valós történeten alapul, felhasználva a korabeli feljegyzéseket, de a szerző által kitalált fiktív elemeket is.

Az ír származású Grace Marks kamaszlányként kerül Kanadába egy gyenge jellemű apával és sok kisebb testvérrel, miután az édesanyja meghal a hajóúton. Kénytelen maga gondoskodni a testvéreiről, majd igen fiatalon szolgáló lesz belőle, és minden kapcsolatot elveszít a családjával. Évekig meg is állja a helyét, 1843. június 23-án azonban, alig 16 évesen, gyilkosságba keveredik: a szintén a háznál szolgáló McDermott-tal együtt gazdájuk és annak házvezetőnője meggyilkolásával vádolják.

Majdnem azt írtam, hogy a regény három szálat fon össze, mert ez kínálkozott leghamarabb, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De aztán rájöttem, hogy igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.

Befolyásos jóakarók közbenjárására Grace halálbüntetését életfogytiglani fegyházra változtatják, ami – a kor börtönkörülményeit figyelembe véve – nem túl biztató. De hát – bár a szerző felmentette a maga fiktív világában – a valóságban a mai napig sem derült ki Grace-ről, hogy vajon szende áldozat, vagy démoni tettes volt-e, úgyhogy akár meg is érdemelhette büntetését. A regénynek ez mégsem a lényege, ez csupán az ürügye. A hangsúly azon van, hogyan képesek a nők elboldogulni ebben az előítéletekkel tele, férfiak által irányított világban. Nemcsak Grace a maga kiszolgáltatottságában és tapasztalatlanságából meg életkorából fakadó naivságában, hanem mindenki, aki körülötte előfordul. Az apja lobbanékonyságának kiszolgáltatott anyja, a sokkal vidámabb és talpraesettebb Mary Whitney, a magát dörzsöltnek képzelő Nancy, a férje nagy természetétől szenvedő (és szenvelgő) Mrs. Humphrey, a férjhez menni akaró életvidám Miss Lydia, a fiát folyamatosan házasságszerzéssel és egészsége megromlásával zsaroló Mrs. Jordan és mások, talán kevésbé jelentékenyek a cselekmény szempontjából, de a foltvarrott takaró egészének szempontjából ugyanolyan fontossággal bírók – feleségek, özvegyek, szeretők és szüzek, akiket mind összeköt egyetlen lényeges közös tulajdonságuk: hogy nőként ki vannak szolgáltatva a körülöttük élő férfiaknak.

Ebből fakadóan a regénynek egy másik vonulata a női praktikákra fókuszál, s azt mutatja be, milyen nyers vagy kifinomult eszközökhöz folyamodnak a “gyengébb” nem képviselői, hogy méltóságukat, befolyásukat, néha a férfiak feletti hatalmukat, máskor életüket megőrizhessék. Ez a vonulat szorosan egybefonódik a gyorsan fejlődő orvostudomány korabeli vívmányainak felvillantásával. A nők a mai napig gyakran érthetetlenek a férfiak számára, hogyne lenne ez igaz azokban a korokban, amikor szinte emberszámba se vették őket, egyesek az élvezet eszközének tekintették, mások pedig a fajfenntartásénak, s még ha rosszakarat nélkül tekintettek is rájuk, alig jelentettek többet, mint csinos babák vagy intelligens eszközök, akik némi anyagi ráfordítás és gyöngédnek szánt gügyögés fejében kényelmessé teszik a férfiak sokkal becsesebb és értékesebb, önálló életét. Ebben a világban csak azok a nők mondhatják magukat boldognak, akik elég okosak voltak ahhoz, hogy anyagilag előnyösen menjenek férjhez, majd ebből a biztonságból találnak maguknak valamiféle elfoglaltságot, ami kielégíti különféle, önmagukkal kapcsolatos vágyaikat. Jótékonykodnak, “tudósokat” gyűjtenek maguk köré, spiritiszta szeánszokat tartanak, számon tartják egy-egy “szociális eset” fejleményeit, esetleg – a jóba vetett hit apostolaiként – támogatnak valakit, aki elbukott.

A mellőzöttség, megalázottság, vagy elhanyagoltság érzése többféle lelki problémát válthatott ki az akkori nőkből is, különösen, ha anyagi vagy egyéb nehézségek, illetve a kiszolgáltatottság durvább formái tetézték. Az elfojtott, vagy természetellenesen szigorú keretek közé szorított nemiség (különösen ellentétbe állítva a férfiak szabad, sőt, esetenként durván megnyilvánuló ösztönkésztetéseivel) akkoriban még névtelen idegi problémákat szült, amiket ma tán neurózisnak, depressziónak nevezhetnénk. A hangulatingadozások, sírásrohamok, ájulások, alvajárások mellé persze felsorakoznak ennél egyértelműbb és aljasabb eszközök is. A féltékenységből eredő veszekedések, egymással való többé-kevésbé tisztességtelen eszközökkel folytatott vetélkedések, (meg)csalások, árulások, pofonok és karmolások végül olyan álszent világot teremtenek, amelyben senki nem lehet biztos abban, hogy a dolgok azt jelentik, amit. Grace például teljesen eltéved, pedig vannak jóakaratú tanácsadói, csak éppen a tanácsokat nem lehet egyértelműen alkalmazni. Hogy végül ez őrültségbe torkollik, vagy csak annak nevezik, az a kortársak szempontjából nem bír jelentőséggel.

Végül a korabeli sajtó is górcső alá kerül, hiszen Grace általános megítélésében nagy szerep jutott a megjelent újságcikkeknek. Az állítólagos őrültséget tanulmányozó Jordan doktor szerint előfordult, hogy a másik vádlott, McDermott, vagy valamelyik tanú a vallomását egy-egy újságcikk légből kapott adataira alapozta. Hogy a tudósítások nem tárgyilagosak, arra Grace is nemegyszer utal. Susanna Moodie, aki könyvet is írt Graceről, és akinek a könyvére a korosodó “gyilkosnőt” tanulmányozó Jordan doktor is mint valóságosan létezőre utal, a Twist Oliverből vett jelenetekkel gazdagítja és saját fantáziájának megfelelően színezi ki a szolgálólány történetét. Csakúgy, mint az összes többi tudósító. Mai napig tapasztalhatjuk, hogy a lábra kapott pletykát milyen szívesen hiszik el és terjesztik az emberek, képzelhetjük, hogy az előítéleteknek ebben a korában semmiképpen nem tekintettek pletykának egy olyan esetet, amit két halott “dokumentál”. Grace már azelőtt bűnösnek számított, hogy meghallgatták volna, így bármi, amit mondott, szükségképpen a bűnösségét támasztotta alá a kortársak szemében. Vagy közvetlen módon, vagy úgy, hogy a “hazug gyilkosnő” vizes lepedőjét húzzák rá.

Az ábrázolt világ hitelességét alátámasztja, hogy a szerző többféle szöveget is felhasznál: versrészletek, levelek, beszámolók, korabeli feljegyzések és több különböző időben rögzített vallomások teszik tényszerűvé, s ezáltal meglehetősen nyomasztóvá az ábrázolt világot. Ugyanakkor a regény szerkesztésmódja az egyébként egyszerű krimit bonyolult és szövevényes thrillerré mélyíti. A szerző keretet teremt, a gyilkosság történetét végül Grace meséli el hihetetlenül részletgazdagon az őrültséget tanulmányozó Jordan doktornak. Mivel a nőnek emlékezetkiesése van a kérdéses eseménnyel kapcsolatban, a doktor pedig elmegyógyintézetet kíván létrehozni, kettejük találkozása nagy reményekre jogosít, hiszen egyiknek a titkát reméljük megtudni, másiktól pedig valami humánus gyógymód kitalálását várjuk.

Azt hiszem, mind a szereplők, mind az olvasó összes elvárása végül dugába dől,viszont a regény éppen azért nem okoz csalódást, hiszen számtalan váratlan fordulat színesíti. Filmsorozat is készült belőle, ami 2017 novemberétől tekinthető meg a Netflix műsorán.

Megveszem Margaret Atwood: Alias Grace | Jelenkor Kiadó | 756 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD