Elizabeth Enslin: Amíg az Istenek aludtak

Testközeli betekintés a nehéz sorsú nepáli asszonyok életébe, valamint egy nepáli falu hol munkával, hol vidám ünnepségekkel teli hétköznapjaiba.

hirdetés

Elizabeth Enslin az amerikai kulturális antropológusok megszokott életmódjára rendelkezik be: tanul, kutatási terveket készít, kutat, ösztöndíjra pályázik, pályázatot nyer, utazik, interjúkat készít, kérdőívezik, majd disszertációt ír, publikál. Azzal a lényeges különbséggel, hogy résztvevői megfigyeléseit viszonylag hiteles és emberközeli pozícióból végezheti el, hiszen beleszeret egy nepáli férfiba, majd párja országába költözik, egy évszázadok óta változatlannak látszó picinyke faluba. Valósággal belefolyik a család, mint a szűkebb értelemben vett közösség életébe, aztán aktív szerepet vállal a helyi női közösség megerősítésére irányuló törekvésekben, ugyanakkor családanyaként éli mindennapjait egy nyugaton szocializálódott ember számára meglehetősen szerény körülményeket biztosító környezetben. Jóllehet ez a környezet egyszerű, nagyon ingergazdag, kiváló élményanyagot biztosít Elizabeth Enslin számára, hogy előbb naplószerű jegyzeteket készítsen, majd egy átfogó és jól kidolgozott társadalomrajzzal örvendeztesse meg a nepáli kultúra iránt kifejezetten érdeklődő olvasókat.

Előszeretettel nyúl minden olyan témához, ami a kutatási területével kapcsolatos, ezeket pedig részletekbe menően dokumentálja. Teljes nepáli élete terepmunka, huzamosabb ideig él együtt a tanulmányozott emberközösséggel. Ennek érdekében ki kell lépnie a saját kultúrája komfortzónájából, és megtanulnia olyan közel élni a szukumbaszikhoz, amennyire csak lehetséges. (A szukumbaszi az a többkasztú népség, akiknek csak látszólagos joguk volt a földre, de főleg mások földjein éltek bérmunkásként).

Könyvében kiemelt hangsúlyt fektet a nemi szerepekre, ezen belül is főleg a nők társadalomban betöltött szerepét vizsgálja. Lévén, hogy jelentős különbségeket mutat a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség mértéke Nepálban, szűkebb értelemben pedig a szukumbasziak társadalomszervezésében is óriási hasadékok vannak a társadalmi entitások és rétegek között, Enslin kiemelten tárgyalja a nők alacsonyabb státuszának kérdését. Disszertációjában is azzal foglalkozik, hogy a nemiség miként hatja át a társadalmi és gazdasági megkülönböztetéseket egy nepáli falu egyes szintjein. Megállapítja, hogy a diszkrimináció megszüntetésétől ugyan távol áll Nepál, de a fejlődés lehetőséget ad arra, hogy új megfogalmazásokkal beszéljenek az egyenlőtlenségekről. Így születik meg többek között a helyi nők abbéli elhatározása, hogy megfogalmazzák egy saját szociális tér kialakítását célzó igényüket.

Sokat foglalkozik a társadalmi viselkedéssel, a család hierarchikus szervezetével, a hagyományokkal, a politikával. Jómagam hiányoltam a vallás, a kasztrendszerek és a gazdaság mélyebb vizsgálatát, ugyanis ezekkel csak érintőlegesen foglalkozik. Egy idegen kultúrát a hagyományain keresztül lehet legkönnyebben megismerni, Enslin munkája viszont felszínesen tárgyalja ezt a kérdést is. Örültem volna a téma részletekbe menő kibontásának.

A helyi társadalom olyan íratlan szabályok köré szerveződik, melyeknek többféle értelmezési tartománya is létezik. Egy bráhman pap, egy férfi családfő vagy a szukumbaszi asszonyok más-más szempontok alapján értelmeznek különböző helyzeteket. Enslin társadalomrajzát olvasván az volt az érzésem, hogy a helyi családi hierarchiában az amerikai asszony helyét is pontosan kívánják rögzíteni. Azonban ez a pozíció nem stabil, hiszen egy modern nyugati társadalomból érkező egyén nem tud, de nem is akar a szokásrendszer egészéhez igazodni, ráadásul ott van az az ütőkártya a kezében, hogy bármikor hátat fordíthat újdonsült hazájának, és hazamehet. Ezt aztán maga a szerző is megerősíti, amikor azt mondja, hogy kezébe kapta a hatalmat csupán azáltal, hogy amerikai. Ehhez pedig nem kellett okosnak, szimpatikusnak, megbízhatónak vagy erkölcsösnek lennie. Az antropológus kiemeli azt is, hogy családja elfogadja és tiszteli mint bráhman feleséget és menyt.

Mindvégig érezni lehet, hogy a szerző nem tudja sajátjának tekinteni második otthonát: mást jelent az antropológus szerepében megfigyelőként részt venni a közösség életében, és egészen mást a közösség befogadott tagjaként. Nepálon túli történetéről kevés szó esik, akkor is inkább egy rövid amerikai kitérőt említ, amit már a gyermeke születése után tesz. Nem tudni, mi történt a nepáli élete után, de nem is fontos, hiszen ez nem egy életrajzi mű. A könyv borítóján aztán az olvasható, hogy tíz Nepálban töltött év után hazatért, Oregonban él egy vályogházban, szabadidejében állatokat tenyészt.

Megveszem Elizabeth Enslin: Amíg ​az Istenek aludtak | Tericum Kiadó | 304 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD