Donáth Mirjam: Mások álma

A regény a keresés, az ambíciók, a vágyak ablakából kitekintve indít, hátranézve pedig a nosztalgia, a veszteség és a háttér biztonsága fűszerezi a történetet.

hirdetés

Azt hittem, ez a könyv arról szól, hogyan igyekszik érvényesülni egy magyarországi lány álmai városában, New Yorkban. Azt hittem, azt beszéli el, ahogy az élethelyzetek beavatják a valóságba, önuralomra nevelik, önismeretre tanítják, és felnőtté avatják. Egészen a könyv utolsó részéig azt hittem – de most már úgy gondolom, ez tulajdonképpen a kozmopolita nő története, és a New Yorkkal való birkózás csak apropója a mélyebb mondanivalónak.

Az egyes szám első személyben írt regény a keresés, az ambíciók, a vágyak ablakából kitekintve indít, hátranézve pedig a nosztalgia, a veszteség és a háttér biztonsága fűszerezi a történetet. Az, akinek az ambíciója, az egója és a határozottsága Magyarországon elég volt ahhoz, hogy az átlagnál merészebbet álmodva Amerikába menjen tanulni és karriert építeni, az Egyesült Államok pénzügyi központjában elveszett csitrinek bizonyul, akinek bizony szüksége van minden segítségre, hogy elboldoguljon. Mert odaérkezve nemcsak a nyelvi nehézségekkel kell megbirkóznia. Sokkal keményebb kihívást jelent az eltérő viselkedési kódex, a különböző értékrend elsajátítása, annak a megtanulása, hogy kitől mire számíthat, és mit tesznek lehetővé a törvények. Különösen a lakhatás joga és költsége az, ami nagyon megterhelő – néha-néha egy kanapéért fizet csillagászati összegeket. De ha az ember még ambíciós is, akkor az egyetemi kapcsolatok és a szakmai hierarchia csínját-bínját sem árt megtanulni.

Emellett az új helyzet megkérdőjelezi az ember jól bevált énképét is, és óhatatlanul felmerül a kérdés: ki vagyok én valójában? Kik voltak az őseim, akiknek kedvéért még a tengeren túl is akad segítő közeg? Mekkora súllyal esik a latba a nagyszülők nemzetisége, a szülők foglalkozása, amikor önmagamat kell meghatároznom? Mikortól kell kudarcként megélni a társtalanságot egy nőnek, és mennyi ideig kell gályázni egy szerkesztőségben, hogy kiérdemelje az ember a jobb munkát? Kinek a tanácsát kell elfogadni, odafigyelni a véleményére, és kit engedhetek közel magamhoz anélkül, hogy átverne, kihasználna? Megannyi fontos döntés, megannyi lehetőség a kudarcra, a győzelemre.

Mert New York végig az a megszemélyesített város marad, akivel harcolni, birkózni kell, aki szimpátia alapján dönt, ki megy és ki marad, aki szeszélyes kedéllyel húzza át a leggondosabban felépített számításokat is, és blazírt nagylelkűséggel jutalmazza meg az embert, amikor a legkevésbé számít rá. A törekvés, sőt, törtetés városa, egy olyan hely, amelyik arra kényszeríti az embert, hogy idejét, energiáját, mindenét feláldozza a siker oltárán. És végső soron arra, hogy őszintén szembenézzen önmagával, saját értékrendjével, és döntsön: sikeres akar-e lenni vagy boldog. Mindezt pedig számtalan személy története által festi: magához hasonló egyetemi hallgatók, fiatalabb és idősebb újságírók, sikeres és kevésbé sikeres emberek élettörténete által, amik közé helyi közösségek sorsát is beépíti.

Érdekessége a regénynek az angollal kevert magyar nyelv. Mivel a cselekmény döntő többsége Amerikában játszódik, ahol a szerző legalább annyira birkózik a nyelvvel, mint a várossal, hogy olyan szinten művelje, ami joggal elvárható egy újságírótól, rengeteg reflexió van a könyvben, ami a nyelvre vonatkozik – anyanyelvre és második nyelvre is. Többször előfordul, hogy angol nyelvű szövegbetétek jelennek meg, emellett pedig végig ott vannak természetesen a személyek, utcák, sajtóorgánumok, intézmények nevei – elég szép számmal, hiszen az elbeszélő belőlük, értük, általuk él. Véleményem szerint a magyar nyelvhasználat ezáltal veszített, valahogy mintha a nyelv színessége és a képek gazdag megformáltsága is háttérbe szorult volna. (Talán enyhén angol-ízű lett?)

Jó húzásnak érzem viszont a befejezést: a kopogtató új élet arra sarkallja a nőt, hogy újraértékelje a dolgokat, a prioritásokat, és a siker helyett a boldogságot válassza. Szokványos, sőt, szirupos befejezésnek tűnhetne, ha nem fűszerezné meg egy újabb csavarral: a családi élet is okos kompromisszumra épül, amit néha fájdalmas betartani. Ha a szorgalmas, célorientált, sikerhajhászó New Yorkban mások álmát próbálta megvalósítani, erről lemondva most mások álmát is figyelembe véve kell tovább élni az életet.

Megveszem Donáth Mirjam: Donáth Mirjam | Athenaeum Kiadó | 315 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD