Sarah Pinborough: 13 perc

Írta : Sarah Pinborough
Eredeti cím : 13 Minutes
Eredeti kiadás : 2016
Magyar cím : 13 perc
Fordította : Tomori Gábor
Kiadó : 21. Század Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2018
Terjedelme (oldalszám) : 367
95
Vidd hírét!
 
 

Sarah Pinborough, akinek a nevéhez több díjazott krimi és fantasy történet is fűződik, ezúttal egy a fiatalabb generációhoz írt pszichotrillerrel ajándékozta meg az olvasóit. A 13 perc olyan, mint egy tökéletesen felépített sakkjátszma, amelyben mindenki igyekszik legalább két lépéssel a vetélytársa előtt járni.

A regény a tizenévesek világában játszódik, a főszereplői középiskolás diáklányok. A két kulcsfigura, Rebecca és Natasha kiskorukban „örök legjobb barátnők” voltak, mára azonban teljesen más a felállás. Natashának olyan barátnőkre van szüksége ugyanis, akik illenek a Barbiekként emlegetett csapat imázsába, míg a kissé különc, önbizalomhiányos Rebeccának csak egy másik „jelentéktelen” lány barátsága jutott. Ebben a leosztásban várják mindannyian a líceum végét, amikor egy kora tavaszi hideg reggelen Natasha már majdnem élettelen testét mentik ki a jeges vízből. A lány tizenhárom percig halott volt, és nem emlékszik a történtekre, egy dologban ugyanakkor biztos: nem akart öngyilkos lenni. A történteket nemcsak Bennett felügyelő igyekszik felderíteni; Natasha egykori legjobb barátnője után vágyakozva és azzal karöltve próbálja szintén helyére rakni a kirakós darabjait. Az aktuális legjobb barátnői, Hayley és Jenny egyre furcsábbnak tűnnek és ahogy halad előre a történet, egyértelművé válik, hogy többet tudnak a kérdéses éjszakáról, mint amennyit elárulnak. A kérdés csak az, hogy ki mond igazat és ki hazudik, végső soron pedig, hogy ki valóban barát és ki az igazi ellenség.

A 13 perc tökéletesen felépített történet manipulációról, hazugságokról és az igazságról. Aprólékossággal kidolgozott részletei úgy illeszkednek egymásba, akárcsak egy kirakós darabjai, annyi különbséggel, hogy ezekből a darabokból két külön kép áll össze, és csak nagyon nehezen állapítható meg, hogy melyik az igazi. A történet nagyon mozgalmas, gyorsan halad előre. Egy picit talán kiszámíthatóbb a vártnál, de ez nem vesz el semmit az izgalmakból. Számomra a legnagyobb erőssége a regénynek mindezek felett az, ahogyan a tizenévesek világát ábrázolja az írónő. Annyira valóságos, életszerű a regényben megelevenített kamaszok közötti dinamika, hogy az fájdalmasan az olvasó arcába vágja az igazságot erről a külön világról, amelyről talán nem is akarjuk elhinni, hogy ennyire kegyetlen tud lenni. Elgondolkodtat barátságról, hűségről, kirekesztésről, klikkesedésről, manipulációról, az „örökké” szó illékonyságáról, de mindezen továbbmenve azt is megmutatja, hogy mire képesek valójában a tinédzserek egymásért, vagy éppenséggel egymás ellen, különösen, ha pszichopata/szociopata hajlamú is van közöttük.

A regényben folyamatosan váltakozik a mesélő szerepe, az egyes szám harmadik személyű mesélő mellett egyes fejezeteteket más-más szereplő mutat be a saját gondolatain keresztül, ami tovább erősíti a történet részletes kidolgozottságát. A befejezés pedig éppolyan „sötét” és drámai, akárcsak a történetbeli gonosz megtestesítője.

A tény tehát, hogy a 13 perc szereplői tizenévesek, igazán egyedi, különleges hangulatot teremt. Az már csak egy halkan megfogalmazott érzés részemről, hogy a Rebeccához hasonló kamaszlányok akár erőt is meríthetnek az általa képviselt karakter (belső) küzdelméből.


Vidd hírét!