Dmitry Glukhovsky: Text

A Textből hiányzik a Metró-sorozat fantasztikuma, mozgalmassága, de a fontos kérdések ott vannak – a regény realista jellegének köszönhetően még hangsúlyosabban.

hirdetés

A Text Dmitry Glukhovsky hetedik önálló, magyar fordításban is megjelent könyve. A regény újabb bizonyítéka a fiatal orosz író sokoldalúságának, aki elsősorban a posztapokaliptikus Metro-sorozatáról vált ismertté, de írt már thrillerbe hajló, apokaliptikus hangulatú történelmi kalandregényt (Szürkület), disztopikus sci-fit (Futu.re), illetve sci-fi elemekkel átszőtt szatirikus novelláskötetet (Orosz népellenes mesék). Az említett művekhez hasonlóan a Textet is eléggé nehéz egyetlen műfajba sorolni, valahol a szépirodalom és a (pszicho)thriller határán mozog. Egy biztos: ez az eddigi legrealisztikusabb Glukhovsky-regény, amely egyáltalán nem támaszkodik a fantasztikumra, ebből kifolyólag pedig az egyik legnyomasztóbb is.

A központi szereplő, Ilja Gorjunov hét év után szabadul a szolikamszki börtönből, ahol ártatlanul ült: egyetemistaként, egy buliban túlzott vehemenciával próbálta óvni barátnőjét egy drograzzia során, és nagyon hamar a vádlottak padján találta magát, miután a motozás során „véletlenül” drogra bukkantak a zsebében. Hazatérve a Moszkva melletti kisvárosban, Lobnyában található otthonába, rádöbben, hogy nemcsak fiatalkora legszebb éveit veszítette el, hanem gyakorlatilag mindent: az őt egyedül nevelő édesanyja közvetlenül a szabadulása előtt szívrohamban meghalt, egykori barátnője, Vera hallani sem akar róla, gyerekkori barátja, Szerjoga pedig családot alapított, és bár nem utasítja vissza egyértelműen, már nem az, akinek megismerte.

Ilja kétségbeesetten próbálja a romokból összerakni életét, de a vodka az egyetlen, ami rövid távon enyhíteni képes az elkeseredettségén. Az alkohol azonban felszínre hozza elfojtott indulatait, és egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy dönt, elégtételt vesz az azóta századossá előléptetett rendőrön, Pjotr Hazinon, alias Petyán, aki a zsebébe csempészte a drogot a hét évvel azelőtti razzián. Az indulatból tragédia lesz: Ilja ott találja magát egy moszkvai gyártelepen működő szórakozóhely közelében egy hullával és annak iPhone-jával. Előbbit elrejti, a telefon viszont magába szippantja, hiszen egy olyan világba vezeti be, amiről a börtönben legfeljebb csak álmodozott. A telefonon található szöveges üzenetekből, videókból és fényképekből előbb megpróbálja rekonstruálni áldozata életét, majd átlép egy határt, és veszélyes játékba kezd: élni is kezdi azt – még ha csak a képernyő mögül is. Egyre jobban elmerül a kölcsönvett életben, és egyre kevésbé érzékeli, hogy minden meghozott döntésnek, minden elküldött üzenetnek következményei vannak, nemcsak Petya szeretteire, ismerőseire, hanem rá nézve is.

Ahogy Glukhovsky legtöbb történetének főhőse az orosz nép egyszerű fia, a Text központi karaktere is egy átlagos orosz fiatalember, akinek szembe kell néznie a sokszor nem mindennapi kihívásokkal. Olyan bűnért bűnhődik, amit nem követett el, majd olyan bűnöket követ el, amikre nincs rákényszerülve, de amikért bűnhődnie kell – efelől szinte kétségünk sincs olvasás közben. Egyfajta modern kori Bűn és bűnhődés a regény, amelyben Ilja történetén keresztül két nagyobb témát boncolgat a szerző: az egyik a mai orosz társadalom működése, a másik az okostelefonok térhódításával elszemélytelenedett emberi kapcsolatok, illetve az azok szövevényébe zsúfolt információk és élmények sérülékenysége. Mindkettőhöz a tőle megszokott kritikus hozzáállással viszonyul, és többnyire ennek, illetve a nem éppen szívmelengető sztorinak köszönhetően a regény hangulata igencsak komor, lehangoló.

Glukhovsky egy percig sem próbálja kozmetikázni a dolgokat, láthatóan nem az önfeledt szórakoztatás a célja. És ugyanúgy nem célja bár a legvégén felvillantani egy halvány reménysugarat, hogy ennél mégiscsak szebb és igazságosabb a világ. Nem, a Text orosz társadalma csak a korrupt rendőröknek és a velük üzletelő maffiózóknak kínál jólétet, csak ők kaphatnak meg mindent, ők rendelkezhetnek kedvükre mások életével. Az olyanoknak mint Ilja, csak a középszerűség szürkesége vagy éppen a nyomorúság jut, és ha még ezt is elveszik tőle, akkor nincs aki igazságot szolgáltasson. Megteheti ő maga, de annak ára van. Ha többre vágyik, ha más életét akarja élni, annak is. Kőkemény valóság ez, amiről Glukhovsky képes elhitetni, hogy bárkivel, bármikor megtörténhet – nemcsak a mai Oroszországban.

A társadalomkritikán túl Glukhovsky kifinomult munkát végez a karakterábrázolás terén is. Ilját és Petyát leszámítva, gyakorlatilag mindenki más csak statiszta a regényben, kettejükre azonban nagy figyelmet fordít. Bár a történet jellegéből fakadóan Ilja a pozitív, Petya a negatív szereplő, a szerző gondosan ügyel arra, hogy ezt mindkettejüknél kellőképpen ellensúlyozza. Ilja számos lépésével egyet tudunk érteni, de nem egyszer hoz olyan döntést, aminek indítékai megkérdőjelezhetők, így alapvetően ő sem egy feltétlenül szerethető figura, gyarlósága, esendősége néha inkább szánalmat, megvetést vált ki, mint együttérzést vagy szimpátiát. És ugyanígy Petya esetében is: a róla kirajzolódó kezdeti kép egy erkölcsileg romlott, ellenszenves figurát láttat, de amikor – Iljának köszönhetően – mélyebben belemászunk az életébe, felszínre kerül az emberibb oldala is. Érdekes helyzet, amelyben a főhőssel alapvetően rokonszenvező olvasó sem tud egyértelműen állást foglalni, és egy idő után ő maga is csak sodródik az eseményekkel, akárcsak Ilja.

A lényeg azonban mégiscsak azon van, amit Glukhovsky tolmácsolni próbál. Ez, ami miatt én műfajtól függetlenül különösen kedvelem az írásait. Nem csak jól ír, de kritikusan szemléli a világot, elgondolkodtat és van mondanivalója, aminek hangot is ad karakterei dilemmáinak, lelkiismeretének szűrőjén keresztül. A Textből ugyan hiányzik a Metró-sorozat és a Future fantasztikuma és mozgalmassága, a fontos kérdések azonban ott vannak – a regény realista jellegéből fakadóan talán még hangsúlyosabban, ettől pedig sokkal mellbevágóbb az egész.

Megveszem Dmitry Glukhovsky: Text | Helikon Kiadó | 443 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD