Robert Harris: München

A München egy fiktív sztori valós történelmi eseményekbe ágyazva. Robert Harris több mint harminc évig foglalkozott a témával. Az eredmény: egy hiteles regény.

hirdetés

Zseniálisan felépített kémregény, idézi a The Guardiant a könyv borítója. Tényleg zseniálisan van felépítve, de lehet, hogy kissé túlzás kémregénynek nevezni. Ez persze nem vesz el semmit az értékéből. A München egy magával ragadó, letehetetlen regény, és nagyon széles olvasóközönségnek tudom ajánlani. Ha szereted a második világháborús regényeket, a történelmi regényeket, a drámát és a feszültséget, a valós történelmi eseményeket kevés fikcióval fűszerezve (vagy fordítva), és – ám legyen! – ha szereted a kémregényeket: akkor a München neked való.

Robert Harris négy nap eseményeit sűrítette 350 oldalba, a cselekmény pedig az 1939. szeptember 29-én létrejött, Müncheni Egyezmény néven ismert többoldalú nemzetközi megállapodás születése előtti napokban és a konferencia alatt játszódik. Mint az ismert, az egyezmény a Német Birodalom, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Olasz Királyság között jött létre, a csehek kizárásával, és Csehszlovákia felosztásáról intézkedett. Az egyezmény aláírása előtti hetekben és napokban a britek minden idegszálukkal arra koncentráltak, hogy valamiképp fenntartsák a békét Európában. A németek a Szudéta-vidék bekebelezésére készültek, noha kifelé még eljátszották, hogy hajlandóak engedni a nemzetközi nyomásnak, és letesznek azon tervükről, hogy nemes egyszerűséggel lerohanják Csehszlovákiát.

Harris ebbe a pattanásig feszült közegbe helyezte a cselekményt, és két kitalált főszereplőjét követve szó szerint szemtanúi lehetünk annak, ahogyan Chamberlain brit miniszterelnök, Daladier francia miniszterelnök, Mussolini és Hitler aláírják az egyezményt. Hugh Legat, a regény brit főszereplője egy kitalált személy, a külügy ifjú reménysége, aki Chamberlain közvetlen közelében dolgozik, és csak az utolsó pillanatban válik a Münchenbe utazó brit küldöttség tagjává. Magánéleti válságban szenved, kétségek gyötrik a jövőt illetően, elborzad attól, hogy Londonban már árkokat ásva készülnek a háborúra, és rettegéssel tölti el a gondolat, hogy a gyerekei gázálarcot kénytelenek felpróbálni a közelgő, elkerülhetetlennek tűnő vész miatt. A munkáját teljes odaadással végzi, Chamberlain miniszterelnököt valósággal csodálja, és minden erejével támogatja a háború elhárításáért tett brit törekvéseket. A küldöttségbe tulajdonképpen nem éppen véletlenül kerül be, titkos csatornákon a németektől érkezik a kérés: valaki azt szeretné, ha Legat is ott lenne a müncheni konferencián.

A konferencia főszereplői (balról jobbra): Chamberlain, Daladier, Hitler, Mussolini, Ciano.

A konferencia főszereplői (balról jobbra): Chamberlain, Daladier, Hitler, Mussolini, Ciano. Kép forrása.

Német oldalon Paul von Hartmann a történet főszereplője. Robert Harris egy, a PBS-nek adott interjújában elmondta, hogy von Hartmann alakját egy létező személyről, Adam von Trott német diplomatáról mintázta. Von Hartmann a német ellenállás tagja, több magas rangú német diplomatával és tiszttel vállvetve azon dolgozik, hogy Hitlert megbuktassa. Ő is az utolsó percben kerül a német küldöttség sorai közé, nem kevés közbenjárásnak köszönhetően. Rögtön fel is kelti az SS figyelmét, és onnantól egy Sturmbannführer minden mozdulatát árgus szemekkel követi. Pedig von Hartmannak pont figyelemre nincs szüksége. Mint az ellenállás és a Hitler ellen összeesküvők tagja, azzal a céllal utazik Münchenbe, hogy ott valamiképp a britek kezébe juttasson egy titkos dokumentumot, amely azt bizonyítja, hogy Hitler hazudik és titokban háborúra készül. Azt remélik, hogy meghiúsul a Müncheni Egyezmény, ha ez a britek tudomására jut. Az persze Csehszlovákia lerohanását és a törékeny európai béke végét jelentené, de az ellenállás azt reméli, hogy a Csehszlovákia elleni háború Hitler ellen fordítaná a hadsereg vezetését is. Nem elhanyagolható az sem, hogy Legat és von Hartmann barátok, 1930-1932 között együtt tanultak Oxfordban.

A váltakozó fejezetek Legat és von Hartmann szemszögéből láttatják az eseményeket. Legattel együtt vagyunk ott a Downing Street 10 alatt, miközben a miniszterelnök a minisztereivel és katonai tanácsadóival konzultál; szemtanúi lehetünk annak, ahogyan a kíváncsiskodó emberek és riporterek gyűrűjében száll a gépre, majd együtt utazunk a delegációval a repülőn Münchenbe. A másik szálon von Hartmann szemén keresztül látjuk mindazt, ami német oldalon zajlik: a német diplomatával együtt utazunk a vonaton Münchenbe; szemtanúi lehetünk, amint megérkeznek a konferenciának otthont adó Führerbauba; a nyitva felejtett ajtón át von Hartmann-nal beleshetünk a szobába, ahol Hitler a saját embereivel, majd az angolokkal és a franciákkal tárgyal; a regény végén még a Prinzregentenplatzon található Hitler-rezidenciára is ellátogatunk.

Harris úgy írta meg a regényt, hogy ezek a történelmi pillanatok nagyon hitelesnek tűnnek. Ha felbukkan Chamberlain vagy Hitler, az nem olyan, mint amikor dobpergéssel mutatnak be valakit. Mégis, a hangulat megváltozik, a szereplők elnémulnak vagy félrenéznek, esetleg érezhetően tisztelettudóbbá, visszafogottabbá válnak, és ettől az olvasó is szinte lélegzetvisszafojtva olvassa a sorokat. Például akkor, amikor Legat egy lefordított dokumentummal beoson a Downing Street 10 alatt egy tanácskozásra, és a miniszterelnök egyetlen kézmozdulatának engedelmeskedve odaül mellé, hogy átadhassa az iratokat. Hasonló történik, amikor von Hartmann a vonaton utazik, és a Führer elé rendelik. Elsuttogott utasítások, tanácsok (“Magának ez az első?” – amikor von Hartmann Hitlerhez indul; ”Tisztelegjen. Nézzen a szemébe. Kizárólag akkor beszéljen, ha megszólítja magát.”), a Hitlert körülvevők szorongással átitatott szolgalelkűsége, a mindenkire rátelepülő feszengés miatt az olvasó is szinte kényelmetlenül érzi magát, ha a német szálat olvassa.

Chamberlain brit miniszterelnök aláírja a Müncheni Egyezményt.

Chamberlain brit miniszterelnök aláírja a Müncheni Egyezményt. Kép forrása.

Harris regénye szó szerint letehetetlen. A konferencia végkimenetele mindenki számára ismert, a két főszereplő sorsának alakulása viszont rejtély, és ez, valamint az, ahogyan a szerző a cselekmény szálait bogozza, valósággal a könyvhöz szegezi az olvasót.

Harris komoly kutatást végzett a könyv megírásához. A regény végén a köszönetnyilvánításban említi meg, hogy több mint harminc évig szenvedélyesen foglalkozott a Müncheni Egyezménnyel, a BBC megbízásából dokumentumfilmet készített a konferencia ötvenedik évfordulójára, és valóságos megszállottjává vált a témának. Azon túl, hogy mindent elolvasott, ami fellelhető az akkori eseményekről, bejárta a helyszíneket, a bajor Belügyminisztérium különleges engedélyével még Hitler egykori lakását is meglátogatta a Prinzregentplatzon.

A regény magyarul a GABO Kiadó gondozásában jelent meg, kemény borítóval, igényes kivitelezésben. A televíziós jogokat a FreemantleMedia vásárolta meg, a hírek szerint a könyv alapján német-brit televíziós sorozat készül.

Megveszem Robert Harris: München | GABO Kiadó | 350 oldal

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD