Szerző: Jance

Tovább
Tim Marshall: A földrajz jövője (Park, 2024)
Kritika
|
80

Tim Marshall: A földrajz jövője

A földrajz jövője nemcsak szerkezetét, hanem stílusát tekintve is nagyon hasonlít Marshall korábbi könyveihez. Olvasmányos, szórakoztató, helyenként humoros is, nem tudományos igényességgel megírt, de jól dokumentált és alapos munka. A legtöbb olvasó számára valószínűleg újdonságokkal is szolgál a témában, a korábbi köteteihez képest azonban határozottan érződik, hogy ezen területen kevésbé mozog otthonosan a szerző, mint a geopolitika földi viszonyaiban.

Tovább
Octavia E. Butler: A talentumok példázata (Agave Könyvek, 2023)
Kritika
|
87

Octavia E. Butler: A talentumok példázata

Napjainkban sokan próbálnak párhuzamot vonni Butler 2030-as évekre vizionált Amerikája és a közelmúlt (vagy a jelen) Amerikája között, én azonban ezt az analógiát erőltetettnek látom, sokkal inkább tűnik egy marketingfogásnak, ami valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a megjelenése után huszonöt-harminc évvel újra a sikerlisták élére futtatták fel a Földmag-duológiát. Ha már analógiákat keresünk, akkor számomra sokkal hangsúlyosabb az a párhuzam, amit Butler Keresztény Amerikás karakterei és napjaink közéleti szószólói között vélek felfedezni – és ezért még csak el sem kell menni Amerikáig –, akik úgy tűzik zászlajukra a kereszténység védelmét és támogatását, hogy annak tanításait csak másokra nézve tartják kötelező érvényűnek, magukra nézve igencsak szelektíven értelmezve a tízparancsolatot.

Tovább
Jo Nesbø: Vérhold (Animus, 2023)
Kritika
|
90

Jo Nesbø: Vérhold

Nesbø több téren is hozza a tőle már megszokott hangulati vagy történetvezetési elemeket. A kisebb-nagyobb fordulatok, a némiképp hatásvadász történetvezetési technika és pár gyomorforgatóbb jelenet gondoskodik arról, hogy az utolsó részletekig kidolgozott gyilkossági ügyben meglegyen a szükséges feszültség, mindvégig kellőképpen pörögjenek az események, hogy majd a regény végén, a hiányzó képkockák helyretételével simítson el mindent. Ez egyben pozitívum és negatívum is: a szórakoztatás garantált, ugyanakkor viszont néha igencsak feszegeti a hihetőség határait.

Tovább
Michael Cox: Stílusok csatája (Jaffa, 2023)
Kritika
|
95

Michael Cox: Stílusok csatája

A ‘Stílusok csatája’ című könyvében Michael Cox 1992-től datálva mutatja be a modern európai labdarúgás történetét egészen a közelmúltig. Kronológiai jellege ellenére a könyv jóval több, mint futballtörténeti munka, hiszen nem elsősorban az európai foci elmúlt harminc évének eredményekben mérhető történéseire fókuszál, hanem a különböző játékstílusok fejlődésére és egymással való versengésére, illetve ezeknek magára a sportágra gyakorolt hatásaira.

Tovább
Ian Kershaw: Európa globális története 1950–2017 (Kossuth, 2022)
Kritika
|
85

Ian Kershaw: Európa globális története 1950–2017

Bár Kershaw szerint a második világháborút követő hetven évben „Európa drámaian megváltozott”, a demokráciák kontinensévé lett – ahol a konfliktusok megoldásában a fegyveres erő alkalmazása helyett a kooperáció és a tárgyalás jelenti az alapot –, és a világon szinte egyedülálló jólétre tett szert, a kontinens jövőjét valószínűleg a későbbiekben is a hullámvasút-effektus fogja meghatározni. Ahogy az utószóban írja „az egyetlen bizonyosság a bizonytalanság.”

Tovább
Tim Marshall: A földrajz hatalma (Park, 2022)
Kritika
|
95

Tim Marshall: A földrajz hatalma

A földrajz hatalmának – mint ahogy Tim Marshall korábbi könyveinek is – a legfőbb erénye az, hogy rendkívül inspiráló módon feszeget aktuális geopolitikai kérdéseket, mindezt olvasmányos és szórakoztató stílusban. Bár a történelem- és földrajzleckékbe ágyazott politikai elemzések nyilván nem politológiai mélységűek, ez nem feltétlenül gond, hiszen a könyv nem a szűk szakmának szól, hanem egy tágabb olvasóközönséget céloz meg.

Tovább
Edgar Allan Poe (1809-1849)
Portré

Edgar Allan Poe, a „detektívregény atyja”

Edgar Allan Poe a XIX. század egyik legkiemelkedőbb amerikai romantikus szerzője volt, az első amerikai novellisták egyike. Habár őt tartják a detektívregény atyjának, érdekes módon egyetlen regénye született, és elsősorban misztikus, hátborzongató történeteiről, valamint verseiről vált híressé, de szatírákat, humoros történeteket és áltudósításokat is írt, továbbá kritikusként is dolgozott. Költőként leghíresebb alkotása ‘A Holló’, ez 1845-ben jelent meg.