Author Archive

Mécs Anna: Gyerekzár

Mécs Anna novelláskötetében a legtöbb esemény a gyermek (vagy az egykori gyermek) szempontjából tálalja a cselekményt, ami nyilván, a műfaji szabályok értelmében sem képezi a mű lényegét. A lényeg a kapcsolatokon, a mesélőben végbemenő folyamatokon van. Vagyis újabb irodalmi kísérletet láthatunk annak megmagyarázására, hogy a gyerekkori események, a szülők története hogyan hat az egyénre.


Karafiáth Orsolya: Szirén

Ahogy a hajósokat csábítja a szirén éneke, és azok tengerbe vetik magukat, nem törődve azzal, hogy meghalnak, úgy csábítja a függőket a függést okozó szer. Az önpusztításnak számos módja van, és az igazi függő talán nem is törődik vele, “miért búg neki az aktuális szirén.”


Marion Pauw: Sötétben

A könyvben szokatlan intenzitással ütközik egymásnak a látszat és a valóság, a vágy és a realitás. Középpontjában napjaink átlagembere áll, akinek egy értelmes élet reményében mindent újra kell értelmeznie. Függetlenül attól, hogy valaki autista elítélt vagy szép reményű ügyvéd, ebben a világban csak akkor lehet a tévedés szükségszerűsége nélkül lépni a jövőbe, ha előtte számot vetett a múlttal, és minden olyan területen, ahol feszültséget tapasztalt, újraértelmezett mindent.


Margaret Atwood: Alias Grace

Látszólag a regény három szálat fon össze, hiszen Grace, Jordan doktor és a gyilkosság története bontakozik ki előttünk, amiket olyan finom közös szálak kötnek össze, mint a házaló Jeremiah, később mindenféle korszerű “tudományos” eszmék népszerűsítője. De igazából nem csak ennyiről van szó: egy hamisítatlan 19. századi foltvarrott takarót kapunk, aminek minden darabja különleges jelentőséggel bír.


Zsidó Ferenc: Huszonnégy

Akinek kétséges volna, hogy érdemes-e elolvasni a regényt, jobb ha már most megjegyzi, hogy ezt a regényt nem lehet csak úgy elolvasni, majd félretenni. Az igazi olvasói munka akkor következik, amikor becsuktuk a regényt, leoltottuk a lámpát, és boldog álomba akarunk merülni. Rögtön azon fogunk gondolkodni, vajon érdemes-e még álomba merülni, vagy jobb, ha éberek maradunk, és a halogatások, kifogások és kompenzálások helyett elkezdünk rögtön intenzíven élni.


Káli István: Megvárom, amíg fütyül a feketerigó

Káli István a novelláiban arról beszél, amiről manapság nehéz, már-már lehetetlen. A lélek legmélyén rejtőző szeretetről, arról az igaziról, amiről Pál apostol azt állítja, jóságos, türelmes és mindent eltűr. Arról a bárgyúnak tűnő elnézésről, élhetetlenségnek tűnő finomságról, palimadárságnak tűnő hitről, amivel a barátainkat, szeretteinket, vágyainkat és meggyőződéseinket kezeljük.


Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van

Eleanor vicces, aranyos fiatal lány, de a látszat mögött meghúzódó története, mint végig sejteni lehet, annyira rettenetes, hogy inkább úgy döntött valamikor, elfelejti. A „megérkezés” és a „rendrakás” felzaklató, de örömteli folyamatát követhetjük nyomon, ami az érzések olyan intenzitását provokálja ki, mintha önmagunkról olvasnánk.


Rakovszky Zsuzsa: Célia

Miről szól Rakovszky Zsuzsa Célia c. regénye? Talán a “lét elviselhetetlen könnyűségéről”, a mai ember “kiharcolt” gyökértelenségéről, a kapaszkodók hiányáról, és e hiány végzetes következményeiről. Arról, hogy egymás nélkül hogyan sodródunk az életben, hogyan porladunk szét nyomtalanul, hogyan lebegünk át súlyos dolgok felett súlytalanul, felelősségek nélkül, következmények nélkül, mert lelkünk mérlegserpenyőjéből kihulltak már a súlyok, s így képtelenek vagyunk saját súlytalanságunkat megkülönböztetni a valóságtól.


Margaret Atwood: Boszorkánymagzat

Shakespeare halálának 400. évfordulóján a Hogart Press arra vállalkozott, hogy korunk legnevesebb, legsikeresebb íróinak újratolmácsolásában jelentesse meg a nagy drámaíró műveit. Margaret Atwood Boszorkánymagzata – ahogy az a Shakespeare-ismerők számára már a címből kitalálható – a Vihar újraértelmezése. Atwood csodálatos érzékenységgel helyezi át a hangsúlyokat úgy, hogy mai élet- és világszemléletünk maximálisan érvényesüljön, és mutatja fel a társadalom és az egyén legnagyobb problémáit anélkül, hogy pesszimizmusba fulladna.


Ian McEwan: Dióhéjba zárva

Ian McEwan regényének narrátora egy még meg sem született magzat, aki úgy beszél a kinti világról, hogy még sosem látott, nem ízlelt és nem tapintotta a valóságot. Helyzete nyilván a ma divatos ezoterikus gondolkodás tételére utal, mely szerint a magzatok a megszületés előtt még közvetlen kapcsolatba állnak a Mindenséggel, és használják annak tudását.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD