Szerző: Rózsa

Tovább
Bodor Ádám: Sehol (Magvető, 2019)
Kritika
|
70

Bodor Ádám: Sehol

Érzéketlen, kegyetlen, antiszociális és végtelenül önző szereplőkkel találkozunk a Sehol elbeszéléseiben. Rendkívül abszurd szituációkba “keveredünk” általuk, és akár a nevetségességig is fajulhat egy-egy helyzet, ettől pedig kényelmetlenül érezhetjük magunkat olvasás közben. Lehangoltság, borongós hangulat, fejcsóválás és időnként egy kis félmosoly veszélye állhat fenn – de Bodor Ádám stílusa kárpótol a borús hangulatért.

Tovább
Jaume Cabré: A Pamano zúgása (Jelenkor Kiadó, 2018)
Kritika
|
90

Jaume Cabré: A Pamano zúgása

A regény érzelemvilága rendkívül gazdag, a bűntudat mind közül a legerősebb. Gyarlóság, esendőség, pillanatnyi szenvedély, hosszú szenvedés, hűség, árulás, rengeteg fájdalom és veszteség, ármánykodás, gyilkosság, szeretet és szerelem töményen burjánzik a műben. Mindez olyan gyönyörű stílusban megírva, hogy a klasszikus irodalom kedvelőiben sem hagy kétséget, Jaume Cabré korunk egyik nagy írója.

Tovább
Kritika
|
90

Mathias Énard: Iránytű

Mathias Énard Iránytűje értekezés az európai klasszikus zenéről, a zene és az irodalom kapcsolatáról, a Kelet hatásáról a zenében. És ennél sokkal több. Bár úgy tűnik, hogy csak össze-vissza kalandoznak a szerző gondolatai, az elszórt ismeret-morzsák által kirajzolódik egy kép a 19. század végi, 20. század eleji művészeti világról. Időnként visszanyúl a múltba is, előhúz hol egy 12. századi iráni filozófust, hol egy ismeretlen zenegyűjtőt, kutatót, költőt. Ha elég türelmesek vagyunk hozzá, akkor megláthatjuk ezt a képet. Megéri türelmesnek lenni!

Tovább
Kritika
|
80

Paul Auster: Brooklyni balgaságok

A sok közül az egyik nagyszerű vonása a műnek a humor, az a csendes derű, amit áraszt, nem hagyja, hogy a hangulata komor legyen, időnként hangos nevetésre késztet, emiatt is bizakodunk a pozitív végkifejletben. A szereplők fura figurák, különös, bizarr tulajdonságokkal, már amennyire bizarr tud lenni, ha valaki másképp gondolkodik, öltözik, viselkedik, másképp él, mint mi.

Tovább
Kritika
|
90

Jászberényi Sándor: Az ördög egy fekete kutya és más történetek

Csád, Líbia, Szudán, Egyiptom és más közel-keleti helyszíneken zajlanak a könyv történetei, időnként egy-egy személyesebb magyarországi sztorival megfűszerezve. A címadó novella az egyik legerősebb történet, ami által megismerhetjük az arab kultúra és hitvilág egy kis szeletét, a borzalmak mellett. Mert nemcsak borzongani, elborzadni és szörnyülködni lehet a könyv olvasása közben, nemcsak félni, iszonyodni lehet, hanem megismerni egy másik világot, egy évezredes kultúrát, amely erős, tartós hagyományokra épül.

Tovább
Kritika
|
95

Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson annyira szépen írja le a kietlen izlandi tájat, hogy az mégis megtelik élettel, és ugyanilyen finom szépséggel mutatja be a szereplőket is, a különböző karaktereket minden emberi tulajdonságukkal, esendőségükkel együtt. Ebben a szépségben, a kitűnő karakterrajzokban és egy számunkra teljesen idegen világ, az izlandi kultúra megjelenítésében mutatkozik meg a könyv értéke.

Tovább
Kritika
|
100

Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról

A Mesélj nekik… Michelangelo Buonarroti firenzei szobrász mester életének egy epizódját emeli ki, amikor 31 évesen Konstantinápolyba utazik II. Bajazid szultán kérésére, aki az Aranyszarv-öblön átívelő, Konstantinápoly két városrészét összekötő híd megtervezésével bízza meg. Nem ő az első világhírű művész, aki tervet készít a szultánnak a hídról, pár évvel korábban Leonardo da Vinci rajzát elvetette az oszmán uralkodó.

Tovább
Kritika
|
20

Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Bizonyos fórumokon olvasott kritikákat, olvasói véleményeket és értékeléseket látva arra számítottam, hogy ez a regény kimondottan jó lesz, és nagyon fog tetszeni. Könnyű szórakozást ígért, fekete humort és egy jó kis fantasy történetet. Ehhez képest nekem egyáltalán nem tetszett, és nem a történettel volt bajom, hanem a stílusával, ami nem ütötte meg az elvárt mércét.