A ‘Kritikák’ rovat tartalma

Szijj Ferenc: Növényolimpia

A Növényolimpia jelenetei realisták, a szereplők is valóságosak, és ettől az egész hirtelen, ha a nevetést abbahagyjuk, groteszkül nyomasztóvá válik. Hiszen vannak ismerőseink, akik így élnek, vannak helyzetek, amikor így érzünk, és egy-egy pesszimista pillanatunkban talán éppen azt érezhetjük, hogy az egész magyar valóság éppen ilyen: éppen ilyen abszurd, ilyen lehetetlen, ilyen reménytelen, ilyen alvilági, ilyen kontrollált, ilyen pillanatorientált, ilyen korrupt, ilyen..


Michael Connelly: Sötét visszhang

James Ellroynál Los Angeles egy romlott és reménytelen hely, igazi Szodoma és Gomorra, míg Connellynél egy sokkalta reálisabb városképet véltem felfedezni, ahol az (utcai) erőszak, a korrupció és a bűnözés nem feltétlenül úr a város felett, csupán természetes velejárója egy metropolisznak. Inkább úgy éreztem, hogy Connelly úgy festi meg Los Angelest, mint Lawrence Block New Yorkot. Minden sorában érezni, hogy ismeri a várost, az utcákat és az utca emberét is.


Gideon Greif és Itamar Levin: Felkelés Auschwitzban

1944. október 7-én a Birkenauban szolgálatot teljesítő Sonderkommandó egyik csoportja megkísérelte a lehetetlent, és a több hónapos előkészületek alatt megszerzett csekély, de számukra jelentős fegyver, puskapor, gránát és egyéb eszközök birtokában, félelmében spontán fellázadt. Az egyetlen felkelés, amely Auschwitzban zajlott, így alig tartott 12 órát, ez alatt azonban több száz fogoly és néhány SS tiszt vesztette életét.


Sarah Winman: Bádogember

Elgondolkodtam a címen, vajon mi ihlette. Nekem Frank Baum meséjéből juttatta eszembe a Bádogembert, aki azért indult Ozhoz, hogy szívet kapjon tőle. Valamiképpen ezek a szereplők is a szívüket keresik, legalább annak egy részét, azt, amit az ember kötelezően odaad másoknak, hogy aztán egész életében hiányozzék. Cserébe pedig semmit nem kap, csak emlékeket, amik égetnek, és ez néha fáj, néha pedig melegít.


Richard Morgan: Valós halál

Morgan a Valós halálban egy magas technikai fejlettséggel rendelkező társadalmat mutat be. Az emberiség egy olyan világban él, ahol valóra vált az örök élet. Igen ám, de azzal, hogy az embereknek kezébe adatott az örök élet kulcsa és a lehetőség, hogy más világokat gyarmatosítsanak, a mi jelenünk problémái még nem oldódtak meg számukra. A 25. században még mindig nem tudtuk legyőzni állati természetünket és mértéktelen hatalomvágyunkat.


Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról

A Mesélj nekik… Michelangelo Buonarroti firenzei szobrász mester életének egy epizódját emeli ki, amikor 31 évesen Konstantinápolyba utazik II. Bajazid szultán kérésére, aki az Aranyszarv-öblön átívelő, Konstantinápoly két városrészét összekötő híd megtervezésével bízza meg. Nem ő az első világhírű művész, aki tervet készít a szultánnak a hídról, pár évvel korábban Leonardo da Vinci rajzát elvetette az oszmán uralkodó.


Sarah Pinborough: 13 perc

Annyira valóságos, életszerű a regényben megelevenített kamaszok közötti dinamika, hogy az fájdalmasan az olvasó arcába vágja az igazságot erről a külön világról, amelyről talán nem is akarjuk elhinni, hogy ennyire kegyetlen tud lenni. Elgondolkodtat barátságról, hűségről, kirekesztésről, klikkesedésről, manipulációról, az „örökké” szó illékonyságáról, de mindezen továbbmenve azt is megmutatja, hogy mire képesek valójában a tinédzserek egymásért, vagy éppenséggel egymás ellen.


Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Idilli angol kisváros, a lélek „plázája”: a helyi könyvesbolt. Tulajdonosa egy karizmatikus férfi, aki nem roppant bele az őt ért tragédiába, sőt még a hozzá betérőket is vigasztalni tudja néhány jó szóval és egy jól megválasztott könyvvel. Halála utána lánya örökli a boltot. A nehézségek ellenére Emilia életében egy varázslatos időszak veszi kezdetét, és azt tapasztalja, hogy vevőit is megérinti a csoda, a szerelem csodája.


Dan Brown: Eredet

Honnan jövünk? Hová megyünk? – erre a két kérdésre keresi a választ az ötödik Robert Langdon-regényben a neves harvardi szimbólumkutató fiatal barátja és egykori tanítványa, Edmund Kirsch. Egy váratlan esemény miatt a kérdésekre adott válaszok nyilvánosságra hozatala Langdonra hárul, akit ezúttal is egy csinos és fiatal hölgy, Ambra Vidal – a bilbaói Guggenheim Múzeum igazgatója – segít a szimbólumok útvesztőjében.


Michael Cunningham: A Hókirálynő

Michael Cunningham egy korábbi művéért, Az órákért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, ami azt feltételezné, hogy a többi műve is elér egy olyan szintet, amit igényesebb olvasók is élvezhetnek. Az általam felállított mércét nem üti meg ez az olvasmány. A stílusa alulmarad az elvártnak, nem ránt magával, nem képes lekötni a figyelmet.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD