Kategória: Kritikák

Tovább
Michael Connelly: Feslett szőke (Könyvmolyképző, 2019)
Kritika
|
100

Michael Connelly: Feslett szőke

Akik olvasták a Bosch-széria előző két kötetét, azok emlékezhetnek, hogy Bosch azért került a Hollywoodi Rendőrörs Gyilkossági Osztályára, mert valamikor a múltban nem éppen szabályszerűen járt el, amikor elkapta a Dollmakerként elhíresült sorozatgyilkost. Értsd: lelőtte, amikor az egy gyanús mozdulatot tett. Kiderült, hogy nem a fegyveréért nyúlt. A Feslett szőke cselekményének idején az is kiderül, hogy a gyilkosságok folytatódnak, és Boscht azzal vádolják, hogy nem a Dollmakert lőtte le.

Tovább
David Grann: Megfojtott virágok (Bookline, 2019)
Kritika
|
100

David Grann: Megfojtott virágok

Az 1920-as években viszonylag rövid idő alatt több vagyonos oszázs indián is gyilkosság áldozata lett Oklahomában. A helyi hatóságok és az érintettek által felbérelt magánnyomozók eredménytelen kutakodását követően 1925-ben a Nyomozó Iroda (a későbbi Szövetségi Nyomozó Iroda, vagyis az FBI) vette kézbe az ügyet. David Grann könyve az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetébe enged bepillantást.

Tovább
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán (Park, 2019)
Kritika
|
100

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán

J. F. Cooper nagy hatást gyakorolt „egymástól olyannyira különböző írók egész sorára, mint például Sand, Melville, Balzac, Joseph Conrad és D. H. Lawrence. Befolyása annak ellenére sem csökkent, hogy felrúg szinte minden modern és posztmodern elvet” – írja John McWilliams. Abban, ahogyan a világ az amerikai indiánt mint típust látja, egyetlen írás sem játszott akkora szerepet, mint Az utolsó mohikán. Indokolt volt tehát csonkítatlan, friss újrafordítása és a teljes szövegnek a magyar olvasó elé tárása.

Tovább
Kováts Judit: Hazátlanok (Magvető, 2019)
Kritika
|
100

Kováts Judit: Hazátlanok

„Én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként” – fogalmazza meg Lilli Hartmann, Kováts Judit legújabb regényének főszereplője a szállóigeszerű mondatot. Ez pedig az „a pillanat”, amikor a Benes-dekrétum kollektív bűnössé kiált ki minden Csehszlovákiában élő németet és magyart. És amikor Európában végre béke van, egy népcsoportnak folytatódik a kálváriája…

Tovább
Jeroen Olyslaegers: Védőr (Helikon, 2019)
Kritika
|
100

Jeroen Olyslaegers: Védőr

Wilfried Wils idős korában napló formájában számol be dédunokájának a második világháború alatti viselt dolgairól – egyszer zsidót bújtat, máskor tevőlegesen részt vesz a zsidók elleni razziában –, amelyeket magyarázni próbál. Hibáztatható-e azért, amiért egy a feje tetejére állt világban élni, túlélni próbál, miközben rátalál a szerelem?

Tovább
Erlend Loe: Leltár (Scolar, 2019)
Kritika
|
60

Erlend Loe: Leltár

A főhős egy korosodó költőnő, akinek hosszú kihagyás után újabb verseskötete jelenik meg, amely nem nyeri el a kritikusok tetszését, sőt, egy fiatal újságíró gyalázatosan lehúzza a művet. Nina Faber akkor lép akcióba, amikor leltárra hivatkozva lemondják az aznapi felolvasóestet az egyik könyvesboltban. Erlend Loe stílusa ezúttal is kifogástalan, a regény mégis csalódást okozott. Bár értettem az abszurd helyzetek és gondolatok lényegét, nem volt konkrét értelme a műnek.

Tovább
Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns (Alexandra, 2018)
Kritika
|
100

Viet Thanh Nguyen: A szimpatizáns

Viet Thanh Nguyen regényének főszereplője, a név nélküli kétarcú ember, a szimpatizáns időtlen kérdésekre keresi a választ: Azok, akik a hatalomért harcolnak, mihez kezdenek, amikor megszerzik a hatalmat? Mit tesz a forradalmár, ha győzött a forradalom? Azok, akik függetlenséget és szabadságot hirdetnek, miért veszik el mások függetlenségét és szabadságát? Nem talál megnyugtató válaszokat.