A ‘Szépirodalom’ rovat tartalma

Sarah Winman: Bádogember

Elgondolkodtam a címen, vajon mi ihlette. Nekem Frank Baum meséjéből juttatta eszembe a Bádogembert, aki azért indult Ozhoz, hogy szívet kapjon tőle. Valamiképpen ezek a szereplők is a szívüket keresik, legalább annak egy részét, azt, amit az ember kötelezően odaad másoknak, hogy aztán egész életében hiányozzék. Cserébe pedig semmit nem kap, csak emlékeket, amik égetnek, és ez néha fáj, néha pedig melegít.


Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról

A Mesélj nekik… Michelangelo Buonarroti firenzei szobrász mester életének egy epizódját emeli ki, amikor 31 évesen Konstantinápolyba utazik II. Bajazid szultán kérésére, aki az Aranyszarv-öblön átívelő, Konstantinápoly két városrészét összekötő híd megtervezésével bízza meg. Nem ő az első világhírű művész, aki tervet készít a szultánnak a hídról, pár évvel korábban Leonardo da Vinci rajzát elvetette az oszmán uralkodó.


Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek

Idilli angol kisváros, a lélek „plázája”: a helyi könyvesbolt. Tulajdonosa egy karizmatikus férfi, aki nem roppant bele az őt ért tragédiába, sőt még a hozzá betérőket is vigasztalni tudja néhány jó szóval és egy jól megválasztott könyvvel. Halála utána lánya örökli a boltot. A nehézségek ellenére Emilia életében egy varázslatos időszak veszi kezdetét, és azt tapasztalja, hogy vevőit is megérinti a csoda, a szerelem csodája.


Michael Cunningham: A Hókirálynő

Michael Cunningham egy korábbi művéért, Az órákért Pulitzer- és Faulkner-díjat kapott, ami azt feltételezné, hogy a többi műve is elér egy olyan szintet, amit igényesebb olvasók is élvezhetnek. Az általam felállított mércét nem üti meg ez az olvasmány. A stílusa alulmarad az elvártnak, nem ránt magával, nem képes lekötni a figyelmet.


Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok

Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek… A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.


Richard Flanagan: Egy tenyér, ha tapsol

Richard Flanagan regénye egyszerre kemény kritika és a diadalmas taps lehetőségének a könyve is, egy útmutatás a természettől elszakadt ember számára. Azt hiszem, azt a legmélyebb valóságot ábrázolja, amit meglátni nem sok embernek van szeme vagy ereje, amit láttatni minden művésznek kötelessége (lenne), amit megismerni emberi létünk folyton halogatott, nehéz és gyönyörű feladata. Véleményem szerint ez a művészet igazi feladata.


Donáth Mirjam: Mások álma

Az, akinek az ambíciója, az egója és a határozottsága Magyarországon elég volt ahhoz, hogy az átlagnál merészebbet álmodva Amerikába menjen tanulni és karriert építeni, az Egyesült Államok pénzügyi központjában elveszett csitrinek bizonyul, akinek bizony szüksége van minden segítségre, hogy elboldoguljon. Mert odaérkezve nemcsak a nyelvi nehézségekkel kell megbirkóznia.


Janne Teller: Macskaköröm

Vajon képes-e az egyén oly módon feldolgozni a múlt történéseit, hogy esetenként tanuljon belőle, és ne kövesse el folyamatosan ugyanazokat a hibákat: történetesen a minduntalan visszatérő háború útjára lépés helyett inkább a békét élje meg mindennapjaiban. Janne Teller maga is felveti, hogy bármit teszünk is, azt a történelem diktálja, és a történelem senkit nem tud megváltoztatni. Ugyanakkor állítja, hogy folyamatosan szembe kell néznünk a múltunk kegyetlenkedéseivel, esélyt adva a folyamatos tanulásnak.


Jolsvai András: A napok színe

Ez a könyv minden olyant magában hordoz, amitől kedvenc lehet. Érdekfeszítő, könnyed, szórakoztató, ugyanakkor minden történetben található valami mélység, valami elgondolkodtató, néhány olyan mondat, megjegyzés, ami elindít az olvasóban egy érzést, egy gondolatot. Sokáig ízlelgettem, fejtegettem, értelmezgettem magamban azt a jó érzést, amit a Periszkóp szerkesztősége tagjainak élettörténeteit olvasva éreztem. Nosztalgia, retro-feeling, finom humor, derű, csendes életbölcsesség.


Mécs Anna: Gyerekzár

Mécs Anna novelláskötetében a legtöbb esemény a gyermek (vagy az egykori gyermek) szempontjából tálalja a cselekményt, ami nyilván, a műfaji szabályok értelmében sem képezi a mű lényegét. A lényeg a kapcsolatokon, a mesélőben végbemenő folyamatokon van. Vagyis újabb irodalmi kísérletet láthatunk annak megmagyarázására, hogy a gyerekkori események, a szülők története hogyan hat az egyénre.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD