A ‘Szépirodalom’ rovat tartalma

Gerlóczy Márton: Mikecs Anna – Altató

Gerlóczy Márton a nagymamája, Jékely Márta és a dédnagymamája, Schéfer Ida emlékiratai, valamint egyéb családi iratok, levelezések alapján szerkesztette, gyúrta-formálta regénnyé, olvasmányos történetté felmenőinek életét. Mikecs Annát, Jékely Márta első házasságából származó, korán elhunyt kislányát teszi meg narrátornak, akihez Áprily egy versciklust írt Annának hívták címmel.


Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal

Vajon mit jelent a szülőföldből kiszakadva elvándorolni, és egy teljesen idegen kulturális- , nyelvi- vagy – ha úgy tetszik – társadalmi közegben (újra)szocializálódni? Mit jelenthet az önmagát, az önazonosságát újraalkotni kényszerülő egyén számára szakítani a gyökerekkel, elengedni a sóvárgásra ítéltetett múltat, elfogadni az emlékezés irányíthatatlanságát, és az alapoktól építeni újra mindent, többek között a részben megsemmisült egyént? Bodrožić művét olvasván választ kaphatunk a fentebb megfogalmazott kérdésekre.


Ian McEwan: Dióhéjba zárva

Ian McEwan regényének narrátora egy még meg sem született magzat, aki úgy beszél a kinti világról, hogy még sosem látott, nem ízlelt és nem tapintotta a valóságot. Helyzete nyilván a ma divatos ezoterikus gondolkodás tételére utal, mely szerint a magzatok a megszületés előtt még közvetlen kapcsolatba állnak a Mindenséggel, és használják annak tudását.


Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel

A könyv olyan kegyetlen, mint egy jó fénykép. Hiányzik belőle a nosztalgia, a sírva vigadás feloldozása. Csak egy villanás, s a valóság végleg mozdulatlanná, letagadhatatlanná merevítve ide-oda helyezhető, mindenféle megvilágításba tehető, állítható fényerősséggel bárki által szemlélhető. És amit látunk, az nem vidám. Inkább valamiféle ijedt-lehangoló beismerés, hogy nem mehet ez így tovább.


Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

A Szolgálólány meséje egy különös világba visz bennünket, ahol egy önkényesen megdöntött kormány nyomában a hatalom olyan tehetős férfiak kezébe kerül, akik rendre átértékelik a nők szerepét a társadalomban, elveszik a munkájukat, megfosztják őket a bankszámlájuktól, a joguktól, hogy önállóan rendelkezhessenek az anyagi javaik, a gyermekeik és végül a saját testük felett.


Daniel Bănulescu: A Sátán a szívedre vadászik

Daniel Bănulescu legújabb regénye (is) sokat nyújt az érzékeknek, ám vajmi keveset az értelemnek. Nagyon erős a kisugárzása, de aki élményre vágyik, az keményen csalódik. Pedig témája, a kommunizmus időszaka, predestinálná erre. Művészileg nagyon kifejező, erős szürrealisztikus eszköztárral dolgozik, alapját egy groteszk látásmód adja, valószínűleg ezért nyert több díjat. De mint regény, mint „res legendae”, azaz ’olvasandó dolog’ nem nyújt élvezetet.


Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Békés és léleksimogató alkotás a Harminc év napsütés mindarról, ami az embert elszomorítja, őrületbe kergeti, kudarcra ítéli, hiszen végül kiderül, hogy éppen ezek a pillanatok lettek azok a létrafokok, amiken felkapaszkodva nézhetjük végül csendes, bölcs mosollyal a kibontakozó, sajátos mintázatot, amit kéretlenül kezdtek el az őseink, és amit mi magunk viszünk tovább a világba.


Arundhati Roy: Az apró dolgok istene

Arundhati Roy regénye nagyon élethűen mutatja be a gyermeki lélek vívódásait, a szeretet utáni sóvárgást, a sebeket, amelyeket az élet velejárójaként szerzünk, majd felnőttként újra és újra megélünk, feldolgozunk, vagy elszenvedünk. A könyv olyan belső mozzanatokkal van tele, mint a kisgyermekek értelmetlennek tűnő, önmaguk megnyugtatására szolgáló mondókázása, vagy mint a szerelem keletkezésének megfoghatatlan pillanata. Ezek az olvasóban emlékeket és részvétet ébresztenek, felkavarnak, feldühítenek, elvarázsolnak és sokkolnak.


Havasréti József: Nem csak egy kaland

Az egók harcától, a kiszolgáltatottságban rejlő romlottságtól, a művet át- meg átszövő művészeti utalásoktól, az őrület és a hatalom kegyetlenségétől az egész könyv – a sokféle fantasztikus elem ellenére – valahogy szívszorítóan realista lesz. Mintha azt sugallná, hogy a fantasztikum, mint olyan nem is létezik, csupán nincs elég „antennánk” a dolgok megfelelő megértéséhez és megmagyarázásához.


Pachmann Péter: Misu háborúja

Misu története egy realista mai mese, ő maga mesei hős. Mondhatják ugyan, hogy hiszen a regény nem is Misuról szól, hanem a háborúról, s ha van benne más főszereplő is, az akkor sem Misu, hanem az édesanyja. Az úton viszont mégiscsak Misu indul el, s bár nyilvánvalóan az édesanyja mozgatja a szálakat, ez mégiscsak olyan, mint a beavató tevékenysége egy hosszúra nyúló, bonyolult és véres beavatási szertartáson.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD