Hilde Østby műve néha nehezen olvasható, néha az az érzése az olvasónak, hogy sokkal többet is bele lehetett volna vinni, de az ritkán, hogy kevesebb is bőven elég lett volna. Aztán az az érzésünk, hogy a történetek és a szereplők valami kusza véletlen folytán lettek kiválasztva, később mégis inkább az látszik, hogy nem. Érdekes folyamat ez, és mindenképpen egy egyedülálló alkotás születik a végén.