Mi is valójában a szenvedély? Az ördög műve? Az idegek játéka? Az Ég ajándéka? Lehetőség a teljesebb megtapasztalásra, vagy ketrec, ami beszorít, és elzár minden mástól? A kérdést ki-ki a maga tapasztalatai szerint válaszolja meg. Mindenképpen sok összetételű játszma, ami mindenkit foglalkoztat: a bátrakat, mert megtapasztalják, és a gyávákat, mert örökös kihívás számukra a lehetőséggel való szembesülés.
Jeanette Winterson sziporkázó, néhol humoros, néhol pedig halálosan komoly hangvételű írása kiméletlen őszinteséggel mutatja be az írónő életútját, önmaga keresését, megismerését, elfogadását. Winterson a legfontosabb érzelmeit, amelyek egyben könyvének legfontosabb elemei is – végleteiben tárgyalja: élet-halál, elfogadás-elutasítás, szeretet-közöny. Írásmódja pont olyan, mint ahogyan az életet látja: „…réteges, folyékony, laza, töredékes”.
Lapozz bele Jeanette Winterson mulatságos, szellemes történetébe, amely nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni. Winterson egyszerre felemelő és rémületes memoárja arról mesél, hogy milyen érzés, ha cserbenhagyják az embert, ha magányos, ha kis híján megőrül, ha dacol kitartóan…
