a ‘Magvető Kiadó’ cimkére ezt találtam:

Mathias Énard: Iránytű

Mathias Énard Iránytűje értekezés az európai klasszikus zenéről, a zene és az irodalom kapcsolatáról, a Kelet hatásáról a zenében. És ennél sokkal több. Bár úgy tűnik, hogy csak össze-vissza kalandoznak a szerző gondolatai, az elszórt ismeret-morzsák által kirajzolódik egy kép a 19. század végi, 20. század eleji művészeti világról. Időnként visszanyúl a múltba is, előhúz hol egy 12. századi iráni filozófust, hol egy ismeretlen zenegyűjtőt, kutatót, költőt. Ha elég türelmesek vagyunk hozzá, akkor megláthatjuk ezt a képet. Megéri türelmesnek lenni!


Tóth Krisztina: Zseblámpás mesék

Akárcsak előző kötete (a Felhőmesék), a Zseblámpás mesék egyszerre tanít és szórakoztat, gyerek és felnőtt olvasó egyaránt élvezheti. Vannak mesék, amelyek rejtetten tartalmaznak tanulságot, vannak amelyek nyíltan, de mindenképpen megfelelnek a mese örök időktől való céljának: világképet alakítani, generációs tapasztalatot és tudást átadni, eligazítást nyújtani a világ dolgaiban.


Potozky László: Égéstermék

Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.


Szijj Ferenc: Növényolimpia

A Növényolimpia jelenetei realisták, a szereplők is valóságosak, és ettől az egész hirtelen, ha a nevetést abbahagyjuk, groteszkül nyomasztóvá válik. Hiszen vannak ismerőseink, akik így élnek, vannak helyzetek, amikor így érzünk, és egy-egy pesszimista pillanatunkban talán éppen azt érezhetjük, hogy az egész magyar valóság éppen ilyen: éppen ilyen abszurd, ilyen lehetetlen, ilyen reménytelen, ilyen alvilági, ilyen kontrollált, ilyen pillanatorientált, ilyen korrupt, ilyen..


Anna Gavalda: Életre kelni

A mű felér egy pszichológiai önsegítő könyvvel, közben persze sokkal több annál, irodalmi stílusa révén. Ez a stílus Gavaldánál könnyed, nagyon mai nyelvezetű, közérthető, ugyanakkor szép és a legkevésbé sem lektűr. Bár egy-egy történet után meg kellett állnom, abba kellett hagynom az olvasást, le kellett tennem a könyvet, és sokszor csak másnap tudtam folytatni, annyira felkavart egyik-másik történet, azt hiszem, erre szükség is lehet, hisz nekünk magunknak is fel kell dolgozni a történteket, nem könnyű tovább lépni olvasóként sem.


Világirodalmi beszélgetéssorozatot indít a Magvető

Február 7-én három remek amerikai írónő, Lydia Davis, Marilynne Robinson és Nicole Krauss könyveiről beszélget Mesterházi Mónika műfordító, Rostás Eni szerkesztő, újságíró és Szegő János, a Magvető Kiadó szerkesztője – ezzel veszi kezdetét a kiadó Magvető Világvevő című világirodalmi beszélgetéssorozata. Márciusban Daniel Kehlmann lesz a fókuszban, májusban a francia irodalom új hullámai érkeznek a Magvető Caféba.


Lydia Davis: A történet vége

Aki nagy történetekre, könnyed vonalvezetésre vágyik, talán inkább hagyja ki. De érdekes lehet, ha valami újdonságra vágyunk, és képesek vagyunk sodródni az árral. És természetesen akkor is, ha nagyon szeretjük Proust műveit, ahol a süteményről lehulló morzsáknak, az ablakon táncoló árnyékoknak komoly emlékidéző szerepük van.


Rakovszky Zsuzsa: Célia

Miről szól Rakovszky Zsuzsa Célia c. regénye? Talán a “lét elviselhetetlen könnyűségéről”, a mai ember “kiharcolt” gyökértelenségéről, a kapaszkodók hiányáról, és e hiány végzetes következményeiről. Arról, hogy egymás nélkül hogyan sodródunk az életben, hogyan porladunk szét nyomtalanul, hogyan lebegünk át súlyos dolgok felett súlytalanul, felelősségek nélkül, következmények nélkül, mert lelkünk mérlegserpenyőjéből kihulltak már a súlyok, s így képtelenek vagyunk saját súlytalanságunkat megkülönböztetni a valóságtól.


Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Békés és léleksimogató alkotás a Harminc év napsütés mindarról, ami az embert elszomorítja, őrületbe kergeti, kudarcra ítéli, hiszen végül kiderül, hogy éppen ezek a pillanatok lettek azok a létrafokok, amiken felkapaszkodva nézhetjük végül csendes, bölcs mosollyal a kibontakozó, sajátos mintázatot, amit kéretlenül kezdtek el az őseink, és amit mi magunk viszünk tovább a világba.


Havasréti József: Nem csak egy kaland

Az egók harcától, a kiszolgáltatottságban rejlő romlottságtól, a művet át- meg átszövő művészeti utalásoktól, az őrület és a hatalom kegyetlenségétől az egész könyv – a sokféle fantasztikus elem ellenére – valahogy szívszorítóan realista lesz. Mintha azt sugallná, hogy a fantasztikum, mint olyan nem is létezik, csupán nincs elég „antennánk” a dolgok megfelelő megértéséhez és megmagyarázásához.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD