A színes fotókkal gazdagon illusztrált „Az élő bolygó” a mostani világot tanulmányozza. Azt vizsgálja, hogy az ősi csoportok leszármazottai és az új fajok hogyan foglalták el a mai Föld változatos élettereit, illetve hogy a környezeti hatások miként befolyásolják az állatok testének alakulását. Attenborough végigvezeti az olvasót a Föld életterein, és megmutatja, hogy mindenhol, még a leglehetetlenebb helyeken is van élet.
Címke: Park Könyvkiadó
Alice Munro: Valamit el akartam mondani
A kanadai Nobel-díjas Alice Munro „Valamit el akartam mondani” című kötete tizenhárom elbeszélést tartalmaz. Miről szól a tizenhárom történet? Mindenről. Házasságról, családi kötelékekről, gyerekekről és felnőttekről, életről és halálról, szerelemről és csalódásról, fájdalomról és az elégedettség hiányáról, örömről és keserűségről, reményről és megbocsátásról. A felsoroltak mindegyike komoly, súlyos téma, és amit a leginkább szerettem ebben a gyűjteményben, az az életszerűsége.
Giuliano da Empoli: A Kreml mágusa
Giuliano da Empoli legnagyobb trükkje abban áll, hogy a megrögzött putyinista és a legmegátalkodottabb nyugatbarát olvasó is találhat olyan érvrendszert, szellemi fogódzót a szerző szerszámosládájában, ami kinyithatja a hermetikusan zárt ideológiai bunkerét és képessé teheti a másik félre, annak bunkerére, és környékére való őszinte rácsodálkozást is.
Richard Powers: Rémület
A gyerekét egyedül nevelő asztrobiológus egy új módszer segítségével, a dekódolt neurológiai visszacsatolással próbálja kezelni a viselkedészavarral küzdő fiát. Powers nagyon szépen beszél családról, szerelemről, apa-fia közötti kapcsolatról, elfogadásról, veszteségről és gyászról. A Rémületet mindenkinek el kellene olvasnia – leginkább ezek miatt az érzések miatt, meg amiatt, ahogyan a Földet fenyegető veszélyekre felhívja a figyelmet és változást sürget.
Philippe Sands: Patkányút
Otto Wächterről Philippe Sands tényfeltáró munkája előtt alig tudott valamit a nagyvilág. Levéltárakból, jegyzőkönyvekből, jelentésekből, na meg a család gazdag archívumából (levelezések, naplók, feljegyzések, magnószalagok, újságkivágások, családi albumok) rakta össze Otto von Wächter történetét, aki 1942-44 között Lemberg (ma Lviv) kormányzója volt, és a kormányzása alatt több mint egymillió ember vesztette életét Galíciában. A második világháború végén vatikáni kapcsolatait kihasználva próbálta a hirhedt Patkányúton elhagyni Európát, de 1949 nyarán meghalt egy római kórházban.
Tim Marshall: A földrajz hatalma
A földrajz hatalmának – mint ahogy Tim Marshall korábbi könyveinek is – a legfőbb erénye az, hogy rendkívül inspiráló módon feszeget aktuális geopolitikai kérdéseket, mindezt olvasmányos és szórakoztató stílusban. Bár a történelem- és földrajzleckékbe ágyazott politikai elemzések nyilván nem politológiai mélységűek, ez nem feltétlenül gond, hiszen a könyv nem a szűk szakmának szól, hanem egy tágabb olvasóközönséget céloz meg.
Rachel Cusk: Babérok
A Körvonal-trilógia zárókötetében a fókuszpont a szabadságon van. Faye beszélgetőtársainak témái a válás, a szülőség, a középkorú emberek dilemmái. Faye elutazik egy irodalmi fesztiválta, s bár gyakran inkább lehangoló ez a környezet, akárcsak némelyik beszélgetőpartner maga vagy a története, Faye vibrál, sugárzik, valahogy árad belőle a saját magával rendben lévő, magában megérkezett nő vitalitása.
Douglas Stuart: Shuggie Bain
Stuart végtelen empátiával és szeretettel ír egy anya-fia kapcsolatról, és az eseményeket a maguk nyers valójában mutatja meg, egy kicsit úgy, ahogy egy kisfiú láthatja azt, hogy szeretett anyját valami napról napra felemészti. Egy felnőtt olvasó kívülállóként talán azt várná, hogy a regény előbb-utóbb magyarázattal szolgál arra, mi viszi rá Agnest, hogy újra meg újra a pohár fenekére nézzen, ám a szerző nagyon ügyesen elkerüli ezt.
Hervé Le Tellier: Anomália
Az Anomália egy rendkívüli esemény következményeiről szól. Az Air France egy Párizsból New Yorkba tartó repülőgépe váratlanul hatalmas viharfelhőbe kerül az Egyesült Államok keleti partjainak közelében. A turbulencia ide-oda dobálja a gépet, amelyik megrongálódik, de az utasok megússzák karcolás nélkül és épen földet érnek New Yorkban. Három hónap múlva ugyanaz a gép ugyanazokkal az utasokkal ismét leszáll. Hervé Le Tellier stílusa tömör, letisztult, lényegre törő. A szöveg olvasmányos, a cselekményvezetés nem teljesen lineáris, térben és időben is ide-oda ugrál, de az elbeszélés könnyen követhető.
Rachel Cusk: Tranzit
Faye Londonba költözik a fiaival, lakást vásárol, ami felújításra szorul. A felújítás körüli hercehurca végigkövet bennünket a regény folyamán, megismerkedünk a kisvállalkozóval, aki gyakorlatilag a kocsijában él, a munkásokkal, akik szétverik Faye lakását, falakat ütnek ki, padlót szednek fel, úgymond leásnak a probléma gyökeréig, és ez párhuzamosan zajlik a Faye körül felbukkanó emberekkel való beszélgetésekkel, valószínűleg nem véletlenül.